„Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nem csak Macedóniában és Akhájában, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre.” (Thesz 1, 7–8)
Divatba jött a csináld magad mozgalom. Talán olcsóbb így, vagy az áru gyártója időt, pénzt akar megtakarítani, nem tudom.
Megvettem egy könyvespolcot, s gondoltam, megcsinálom, összerakom én, ha van hozzá utasítás. Sikerült, meglett! De azt senki ne kérdezze, hogy mennyit kínlódtam, amíg eligazodtam a kísérő rajzokon, a leíráson. Idő, fáradság, de sikerült, magam összeraktam a könyvespolcomat!
Pál apostol megdicséri a thesszalonikai gyülekezetet, valahogy így: Jól van fiúk! Ügyesek vagytok, megcsináltátok. Győzött az evangélium! Az apostol szerint ők a példaképek… De ez a gyülekezet teljes szívvel hitt az Úr Jézusban és az evangéliumban. Biztos, hogy kértek, és ezért kaptak segítséget. Imádkoztak az Úrhoz, és Ő segített nekik. Hittek és hirdették az evangéliumot.
Talán mindenki jó prédikátor, jó előadó volt? Amikor Pál közöttük volt, nemcsak beszélt hozzájuk, hanem az isteni erő, a Szentlélek is jelen volt. Ez a legfontosabb, hogy az Úr ereje kísérje a munkát, fáradozást. „A mi evangyéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem Isteni erőkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is, állt.” (1, 5)
Milyen volt a hétköznapi, gyakorlati életük? Gondolom ezt figyelték az emberek, erre voltak kíváncsiak. Az első és legfontosabb, hogy teljesen elfordultak a bálványoktól, nem imádtak többé pogány isteneket, bálványokat. Megváltozott a beszédük, nem csak kedves és udvaris, de minden szavuk igaz volt. Megváltozott a munkájuk, ahogyan kereskedtek, dolgoztak, tisztaságra és pontosságra törekedtek. Hamar rájött a világ, hogy ők mások! Többé nem a régi szokások szerint élnek. Az életüket, a munkájukat, viselkedésüket átitatta Krisztus szentsége, tisztasága és Isten ereje! Megváltoztak, utánozni akarták a Mestert, Jézus Krisztust.
Megváltozott az értékrendszerük. Más lett az értékes számukra. Nem a vagyonszerzés volt a fontos, hanem a lélekmentés! Krisztus volt az első. Az örömhírt terjesztették, a szabadulást, amit az Úrtól kaptak. Bizonyára megváltozott a családi életük is. Békés otthonok, családok nyitottak ajtót, egyre többen, és beszélték az Üdvözítő jóságát. Hallották az apostoloktól a tanítást és követték azt. Nem voltak különcök, de igaz emberek voltak! Nem csak beszéltek, de élték a hívő életet, végezték, csinálták a napi dolgukat. De a központban a szabadító Jézus volt.
Sokszor hallom a panaszt, sírnak, panaszkodnak a hívő emberek: „Óh, már nincs itt az a lelki élet, ami régen volt!” Milyen régen volt? – kérdezem. Óh, már vagy ötven éve, akkor nagyon boldogok voltunk… Persze, mert akkor még fiatalok voltatok, nem fájt semmi, tudtatok cérnát fűzni a tűbe, meg gyalogolni kilométereket egy-egy evangélizációs alkalomra. „Nem az öregség, nem a fáradság az oka! A lélek változott meg!”
Hol van ez megírva, hogy a lélek megvátozik, gyengül, elfárad? Nincs az megírva, nem is fárad Isten Lelke és nem is változik! Mibennünk van a hiba! Nem követjük a leírást, a pontos tervrajzot, a térképet, Isten igéjét! Megváltoztunk, mi magunk! Felvettünk világi, pogány szokásokat, nincs időnk a böjtölésre, hálaadásra, könyörgésre. Nincs időnk az Úrral időzni, a csendben.
Milyen példát adunk a fiataloknak? Csak sóhajtozunk és a „régi szép időket” emlegetjük. Észre sem vesszük, hogy magunkból csúfot űzünk. Visszasírjuk a múltat, mert a jelent nem értékeljük. Nem futunk és nem visszük az örömhírt, lemondtunk a lélekmentés szolgálatáról. Magunkat sajnálgatjuk, tehetetlenkedünk. Lusták vagyunk.
A thessalónikai gyülekezetnek nem volt Bibliája, nekünk van! Az élő Ige a mi tanácsosunk, térkép a járáshoz, útbaigazítás a munkához. Légy örömmondó békekövet, hirdesd: a Szabadító megszületett, itt van, keres. Jézus itt jár a városodban, a faluban, az utcádban! Ha Ő ott ismeretlen, az a te hibád is! Még nem mutattad be Őt. Beszélj róla, mondd, hirdesd, alkalmas vagy alkalmatlan időben ne légy néma!
Nincs erőd? Kérj, kapsz! Nincs időd? Mert más fontosabb, mint a szomszédod örök élete? Nem tudsz beszélni?… Nem is kell! Mosolyogj! Mutasd meg a szívedben lévő békét, örömöt, elégedettséget, hálát! Lássák az emberek, hogy mit tett veled, életeddel Jézus. Kérdezni fognak, mert ők is megkívánják, ők is epekednek a szív békéje, öröme után.
Nincs senki, aki segítsen… Csináld magad! Az Úr a kezedbe adta a leírást, a vázlatot, a munkatervet – a Bibliát. Dolgozz, figyelj, imádkozz és szolgálatodon nagy áldás lesz!
Nem leszel magad, Isten Lelke jelen lesz minden utadnál, és az Ő ereje végzi majd a győzelmes munkát az emberi szívekben. Légy példa, légy modell, mutasd be életeddel Isten szeretetét, mentő kegyelmét. Örülj, kegyelembe fogadott testvérem, barátom, Olvasóm! Isten hív, légy az Ő szolgatársa! „Légy örömmondó békekövet! Hirdesd: a Szabadító elközelgetett.”
Óh, hogy szeresselek jobban Téged, Megváltóm?Hogyan szolgáljalak, mit tehetek az evangéliumért? Vezess, mutasd meg az utat, az alkalmat, az embereket, akiknek elmondhatom, hogy mily nagy kegyelemmel jöttél az életembe. Uram, könyörgöm a hívő népért. Segíts felöltözni a Te szokásaidat, viselkedésedet. Lehetnénk példa ebben a rideg, hideg világban. Erősíts Szent Lelkeddel és én követlek. Ámen.
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
