Kedves gesztussal búcsúzik az élménydús diákévei színhelyétől, Komáromtól a Selye János Gimnázium másfél tucat végzőse. A Gimisz Diákszínpad tagjai az érettségi vizsgák után ugyanis bevállalták, hogy a két sikeres áprilisi előadásuk után még további három alkalommal bemutatják A hírnév ára című musicalt az Egressy Béni Városi Művelődési Központban.
Május 31-én előbb a több iskolából érkezett ifiknek tartottak teltházas előadást, majd gyermeknap reggelén 9 órától szintén a diákközönségnek játszanak a gimiszes színjátszók. Közben kedden 19 órától mindössze 3 eurós belépőjeggyel bárki élvezheti a két évnyi kényszerszünet után bemutatandó, újabb Gimisz-produkciót.
„Szárnyára vesz majd a hírnév…“ – reméli sok művészpályára készülő fiatal, köztük a José Fernandez, Jaques Levy és Steve Margoshes által írt amerikai musical és film, a Fame magyarosított színpadi változatának szereplői is. Velük azonban a tanáraik már a művészeti középiskola tanévnyitóján közlik: az ott töltendő négy év számukra nem lesz fáklyás menet. Hozzátéve, ez nem egy sztárképző, ahelyett a csöppet sem könnyű életre próbálják felkészíteni őket. A diákok közül ki – ki a saját habitusa és a valós vagy a vélt tehetsége alapján veszi az akadályokat, miközben többé-kevésbé megfakulnak a kamaszos álmok. Sajnos, olyan is akad, aki az életével fizet a hőn vágyott hírnévért, amit nem sikerül elérnie…
Pár évvel ezelőtt a Madách Színházban láttam először ezt a darabot, amely szünetében „az egyszeri anyuka“ a lányát a színpadon látottak alapján arról igyekezett meggyőzni, hogy a művészpálya helyett inkább válasszon „civil foglalkozást“. A nagykamasz azonban „vadfruttisra“ váltva azt válaszolta: lehetek én is az az egy, akinek sikerül… Bízva abban is, hogy a maga választotta úton nem sérül a testi-lelki egészsége, eltérően azoktól, akiket felkapnak, s önös érdekekből magasba emelnek az egyes tv-csatornák által, busás bevétel reményében működtetett „celebgyárak“ és olykor értékmellőző könnyűzenei tehetségkutatók. Onnan ugyanis sokan szárnyaszegetten, fogódzók nélkül, bódító pótszerekhez nyúlva zuhannak a mélybe…
A „gimiszes“ történet egy művészeti középiskolában játszódik, amely diákjai megtanulnak táncolni, énekelni, és a színészmesterségbe is belekóstolnak. Közben az egyikükről kiderül, hogy az anyja már kiskorától különféle válogatókra hordta, művészpályára terelve a csemetéjét. A másik ugyan kiváló táncos, de mivel diszlexiával küzd, nehezen boldogul az általános tantárgyakkal. Akadnak, akik anélkül fognak zenekaralapításba, hogy megegyeznének, melyik zenei stílus lesz a sajátjuk. Legkíméletlenebbül pedig azzal bánik el a sors, aki világsztár babérokra kiszolgáltatottan vágyva, bedől egy piti széltoló ügynök ígéreteinek…
Bár a szereplők énekhangja és játéka között akadnak nívóbeli különbségek, de diákcsoportról lévén szó, nem ez a lényeg, hanem a színpadon átélt közösségi és a nézői taps során átélt sikerélmény. Ahogy Bajkai Csengel Mónika, a 80 perces előadás rendezője és dramaturgja korábban leszögezte: „Azt gondolom, hogy a Gimisz, na meg eleve a diákszínpad, mint olyan, arra hivatott, hogy az önbizalmat fejlessze a gyermekekben“. A végeredmény pedig „profi háttéremberek óriási csapatmunkája“. A próbák során a Gimisz-produkciók zenei vezetője, Pálinkás Andrássy Zsuzsanna korrepetált és énekelt az ifikkel, Pavlovič Petra koreográfus pedig a tánclépéseket tanította meg velük, amit a Covid-fertőzés miatti gyakori hiányzások nehezítettek. A 17 diák színjátszó között láthatjuk az idei Kaszás Attila-díjas tehetséget, Bangha Rolandot is, aki saját bevallása szerint a ballagáson nem csak az idei játékáért, hanem a nyolc gimis éve alatt az országos vers- és prózamondó versenyeken megszerzett aranysávos minősítéséért és több gimiszes alakításáért kapta meg a rangos díjat.
Aki még nem látta, annak ajánlom megtekintésre A hírnév ára című előadást, amely során a pályát választó szereplőkben és a nézőkben is fokozottan tudatosulhat: bármiféle művészeti képzés elvégzése önmagában még nem szavatolja a sikert. Annak eléréséhez a tehetségen kívül folyamatos önfejlesztésre, kitartásra, lélekerősítésre, és mi tagadás, jóadag szerencsére és ismeretségre is szükség van. A görcsös megfelelési kényszer, az igazságtalan főnöki döntések és a bármi áron érvényesülni akaró vetélytársak okozta lelki sebek, mentális problémák megelőzése érdekében pedig nagy szükség van a meghitt családi légkörre és megbízható, igaz barátokra. Hja, hogy nem csak a művészpályán, hiszen „színház az egész világ…“?!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
