Talán Önök is látták Szijjártó Péter posztját.
Tekintettel eddigi kárpát-medencei nemzetpolitikai ténykedésére ezzel egy dolgot lehet tenni: elkapni a fejünket, aztán úgy csinálni, mintha meg sem történt volna. De pont ugyanazon a korábban elért törekvései miatt szükségszerű odafigyelni, beleállni, és megszólalni.
Szívem szerint még valamiféle felmentésért is iparkodtam. Poénkodhatnék, hogy a miniszter úr, és elsővonalas munkatársai a választások utáni jól megérdemelt szabadságukat tölthették, mert a szlovákiai belpolitikai eseményekre reagálva született egy posztja kissé sutára sikeredett a múlt heti Matovič-Szijjártó újbóli összeborulás után.
Merthogy, írja miniszter úr(?)
„Mi, itt Magyarországon figyelemmel követjük a Szlovákiában jelenleg zajló szokatlan belpolitikai eseményeket.”
Mitől szokatlan? Elképzelhetetlen, hogy egy demokratikus jogállamban a volt belügyminiszter, a volt kormányfő és azok ügyvédje egy számonkérő helyzetbe kerül?! Ez legalább annyira gyatra jelző és ezzel együtt állásfoglalás, mint ahogy azt a szerző folytatja:
„A hírek szerint az ellenzék vezetőjét börtönbe akarják küldeni, ezért most indokolt a szokásosnál is nagyobb és szorosabb figyelem.”
El bírják képzelni, amikor valaki szorosan figyel? Jól van, akkor ezzel meg is lennénk… Nincs szoros figyelem. Lehet nagyobb, de az is egy elég olcsó jelző. Talán azt szerette volna kifejezni szerzőnk, hogy fokozottabban fogják követni a szlovákiai eseményeket. Igen, és ennél többet nem is nagyon tehetünk.
Megvárhatjuk a jelenlegi szlovák parlament állásfoglalását a tekintetben, hogy a volt kormányfőt megfosztják-e mentelmi jogától vagy sem, megfigyelhetjük, hogy ki, milyen morális szinten fogja értékelni a folyamatokat, mindvégig fenntartva az ártatlanság vélelmét, ugyanakkor emlékezve arra, amire Orosz Örs is figyelmezteti a követő-rajongót a Szijjártó poszt alatt:
„Nekünk, felvidéki magyaroknak volt alkalmunk megismerni Ficot: nyelvtörvény, Malina Hedvig, DAC szurkolóverés, himnusztörvény, stb., de van ennek országos, sőt nemzetközi vetülete is. Olyan ügyek, amiket a magyarországi közvélemény el sem tud képzelni: vietnámi emberrablás szlovák kormánygéppel, a szociális miniszter lelencházi kéjelgései, az újságíró-gyilkosság, stb. Ebben az országban a volt rendőrfőkapitány néhány hét után öngyilkos lett a börtönben, a főügyész pedig Kočnerrel szerelt kamerát és gyűjtött szaftos zsarolóanyagot a saját főügyészi irodájában, de a sort a végtelenségig lehetne bővíteni.”
Orosz rámutat arra, is, hogy Ficot nem mint a mostani ellenzék kisebbik vezetőjét, hanem mint volt kormányfőt, az elkövetett bűneiért akarják a hatóságok bíróság előtt látni. Tulajdonképpen üdvözölni lehet a megszólalását, a karakánságát, és innentől kezdve tudhatjuk, ott van benne a képesség, hogy ugyanezzel a vehemenciával álljon bele akár saját párttársaiba is, megtévelyedéseinket számon kérve, amikor azok épp a Fico kormány túlkapásaiban asszisztáltak.
Mert valóban – ahogy azt az Összefogás platformelnöke írja – „rendre és nyugalomra, tisztességre és patriotizmusra lenne most szükség Szlovákiában” – a szlovákiai magyar politikai képviselet háza táján IS.
A magyar külügy megszólalása talán azért szólt hangosabban most, mint azt hallani kellene, mert ugye akkor is figyelemmel követi a szlovákiai belpolitikai eseményeket, amikor a házelnök épp Szlovákia Magyarország általi felparcellázásáról nyilatkozik egy vitaműsorban. Ez a megnyilatkozás nem volt annyira „szokatlanként” értékelve, hogy miniszteri poszt szülessen, „csak” egy államtitkári nyilatkozat.
Szőke nő
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
