Április 10-én a savonai püspöki szemináriumban megnyitották az egyházmegyei vizsgálatot Isten szolgája Vera Grita (1923–1969) szalézi munkatárs, általános iskolai tanár boldoggá avatása ügyében.
Az Élő Tabernákulumok Művéhez és a Szalézi Család csoportjaihoz tartozók, különösen a szalézi munkatársak és a Segítő Szűz Mária Egyesületének (ADMA) tagjai személyes vagy online módon bekapcsolódva vettek részt az ünneplésben.
A boldoggáavatási eljárás folyamatát, állomásait Lodovica Maria Zanet, a Szalézi Család egyetemes posztulátorának munkatársa mutatta be. Úgy fogalmazott, Vera Grita története arra szólít fel bennünket, hogy harmóniába kerüljünk a kicsinység e tanújával, anélkül, hogy hagynánk, hogy megtévesszen bennünket az a diszkréció, amellyel Vera sok mindent elrejtett magából. Megtanulta, hogyan váljon szentté először Isten tekintete, majd az emberek tekintete előtt. Az övé egy rendkívüli, gyönyörű, gazdag és meggyőző válasz a hétköznapi szentség kihívására.
Maria Rita Scrimieri, az Élő Tabernákulumok Műve Tanulmányi Központ koordinátora Szalézi Szent Ferenc és Vera Grita misztikus élményeit hasonlította össze: mindketten a kegyelem által megérintett emberek voltak, akiket különleges küldetésre hívtak el az Egyházban.
A virágvasárnapi szentmisét Calogero Marino, a savona-noli egyházmegye püspöke mutatta be délben, majd ő elnökölt az egyházmegyei vizsgálat nyitóülésén.
Ma van Jézus szenvedésének napja; ez a nagyhét kezdete. Vera Grita is megtapasztalta a szenvedést testében és életében. Személyes történetének ez a húsvéti dimenziója Egyházunk számára is jelzéssé válik – mutatott rá a püspök. – Nevelő volt, tanító; és Isten tudja, mekkora szükség van ma olyan pedagógusokra, akik az Úrral való találkozásban is képesek elkísérni a gyermekeket és fiatalokat az érettségig.
Az Eucharisztia volt a tűz, a támasz, Vera tapasztalatának szíve. És valóban, a zsinatot ünneplő savona-noli egyházmegyének újra fel kellene fedeznie az eucharisztikus testvériséget mint a keresztény élet dobogó szívét – folytatta a főpásztor. Majd egy könyvről beszélve, melynek címe: Valaki, akire fölnézhetünk, megjegyezte, hogy akire mindenekelőtt fölnézünk, az Jézus; de a szentekre is figyelni kell. Calogero Marino püspök reméli, hogy Vera Gritára mint a mai evangéliumi tanítványság konkrét, látható és megvalósítható jelére nézhetnek majd föl sokak.
Antonio Boccia, a szalézi munkatársak világszintű koordinátora felszólalásában szintén arról beszélt, hogy Vera Grita szíve és élete az Eucharisztia volt. „Az Eucharisztia minden volt számára. Ahogyan Jézus is szeretetből adta életét, ő is mosolyogva, szelíden és kedvesen adta életét azokért, akikkel munkája során találkozott, olyannyira, hogy félelmet és csodálatot váltott ki munkatársaiból is. Különös gondot fordított a kevésbé tehetséges tanulókra és azokra, akik családi helyzetük miatt szenvedtek.”
Forrás és fotó: ANS-Savona / Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »