A pánikbetegség hirtelen, mindenféle előzmény nélkül támadhat az emberre, és a legtöbben rosszul reagálnak rá.
Hirtelen, rohamokban jelentkező heves szorongás jellemzi. Ahogy neve is utal rá, tünetei hirtelen, pánikszerűen jelentkeznek, és a külső szemlélő számára rendkívül ijesztőek lehetnek – főleg azért, mert összekeverhetőek a szívrohammal. Előfordulása világszerte egyre nő; a lakosság 2,5 százaléka szenved tőle, de egy USA-ban végzett, 2006-os tanulmány szerint az amerikai lakosság több mint 22 százaléka élete során legalább egyszer átél egy ilyen rohamot. Mit tehetünk, ha környezetünkben jelentkezik valakinél?
Pánik- vagy szorongásos roham?
Bár tünetei szinte teljesen megegyeznek, fontos megkülönböztetni a pánikrohamot a szorongásos rohamtól. Pánikroham esetén ugyanis semmilyen közvetlen kiváltó ok nem fedezhető fel, és gyakorlatilag bármikor rátörhet az emberre. Ezzel szemben a szorongásos roham akkor jelentkezik, ha az adott személy valami olyan tárggyal (akár egy teljesen hétköznapi használati tárggyal), élőlénnyel (kígyóval, hüllővel) vagy helyzettel (nagy magassággal, tömeggel vagy szűk helyiséggel) kerül kapcsolatba, amely félelmet vált ki belőle. Utóbbi esetében tehát a roham valamivel kiszámíthatóbb, hiszen a beteg is tudja mihez kötni. A pánikroham okai ennél összetettebbek, tünetei viszont szinte teljesen megegyeznek a szorongásos rohaméval.
20 percig tart
A legtöbb embernél légszomj, szorító mellkasi fájdalom és reszketés, remegés jelentkezik. Az arc kipirul, izzadás és hidegrázás egyszerre lép fel. Mindezt halálfélelem is kíséri, illetve pánik, amit a tehetetlenség és a kontrollvesztés érzete vált ki. Általában nagyjából 20 percig tart egy roham, a csúcspontja pedig az első tíz percre tehető. Ha környezetünkben valakinél jelentkeznek a tünetek, bizonyos szabályokat érdemes betartani.
Mi a teendő?
• A legfontosabb: maradjunk csendben! A rohamban szenvedő tüneteit csak súlyosbítja, ha közben nyugtatgatjuk, és tanácsokat adnunk neki.
• Beszéd helyett csak érzékel tessük vele, hogy mellette állunk, és figyelünk rá. Fogjuk meg a kezét, vagy kezünket tegyük a vállára.
Maradjunk végig ott, míg a roham el nem csitul.
• Borogassuk hideg vizes ruhával a homlokát, vagy adjuk neki, hogy ő frissíthesse fel saját magát.
• Kínáljuk meg egy pohár vízzel.
Ha azonban nem akarja meginni, semmiképp se erőltessük!
A beteg számára tehát a legfontosabb a támogatás, a jelenlét, a nyugalom és a csend – ha ezek érvényesülnek, 15-20 percen belül a roham is teljesen elcsitul. Azoknak viszont, akiknél a panaszok rendszeresen visszatérnek, mindenképpen javasolt felkeresniük a háziorvost, aki a megfelelő szakemberhez irányíthatja!
(WebMD)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
