A tavasz csillagai

A tavasz csillagai

Éppen azon gondolkodott egy gólya Görögországban, hogy mikor induljon vissza a Rozsnyói járásba, amikor Bandika és Ervin megtudták a rádióból, hogy Magyarország új államfőt kapott.

Be is pakolták a kétkazettás magnóba Müller Péter Sziámi egyik klasszikusát, A kis tökös üstökös című dalt, pontosabban a vonatkozó kazettát. Kedves, de kiszámíthatatlan keddi nap volt, reggel a higanycsík még a mínusz négyet karistolta, délelőtt tizenegykor viszont már a plusz nyolcasról figyelte a fejleményeket. Azokból pedig akadt bőven. Mintha a tavasz is kezdte volna felvenni a fonalat: a járda széle alól kidugta a fejét egy ibolya, a madárvilág képviselői pedig nem bírtak leállni a reggeli hangoskodással. Bandikáék kiültek az eresz alá, és a folyó túloldalán várakozó hegyeket figyelték, ahogy a melegedő tájban próbálták leböfögni magukról a párapaplant. Közben a magnó a Sziámi-nótát recsegte, a kis üstökösről, aki úgy döntött, hogy nem zuhan le mégse. Végül felfedezte őt egy csillagász, így az útja véget ért, mert földet ért. „Emberré lett, most a neve az, hogy Novák, és irigylik őt a szupernovák.” Ervin ismét felszisszentett egy tízes fácánt és elpanaszolta, hogy a Chelsea elnyisszantotta a Newcastle győzelmi zsinórját az angol ligában. Ráadásul a nyolcvannyolcadik percben kaptak gólt, akkora pech, mint ide az Androméda-köd – méltatlankodott Ervin. Bandika együttérzőn bólogatott és felhívta a figyelmet egy elfeledett ékezetre. Mert hogy a szupernovákat mindenki rövid o-val emlegeti, holott helyesen magyarul szupernóva lenne a neve egyes számban. Ervin helyt adott a megjegyzésnek, egyben el is hárította azzal, hogy nem ez az egyetlen eltérés, amely a beszélt és az írott nyelvet elválasztja, és az omegát sem ejti ómegának senki, holott úgy kéne. Már éppen a fácánt kortyolta ismét, amikor Bandika elmondta, hogy a szupernóva luminozitása végső robbanása idején egy egész galaxiséval vetekszik. Mit szól ehhez? – fordult Ervinhez, aki éppen végzett a fácánnal. Tyho de Brahe – felelt amaz. Egészségére! – vágta rá Bandika. Ervin azonban nem tágított, és elmondta, hogy Tyho de Brahe dán csillagásznak már 1572-ben sikerült meglesnie egy szupernóvát. Gondolom, a sört is szerette, ha már Prágában élt – állította az üres palackot a többi mellé Ervin. Bandika szerint ennek elég kicsi a valószínűsége, ugyanis ha valaki híres csillagász, akkor az nyilván azért van, mert egész este a csillagos eget figyeli, ebből pedig az következik, hogy nem mást csinál. Ervin erre elnevette magát. Nem ért maga a luminozitáshoz, kuzin! Hát a csillagos eget legjobb egy korsó sör mellett figyelni, főleg nyáron. Ki van próbálva, működik, tudom ajánlani. Bandika nevetett, de nem örült. Inkább elhatározta, hogy egy darabig nem határoz el semmit.

Hírdetés

A szerző a Vasárnap munkatársa


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »