A Magyar Mozgalom nevű szervezettel együtt összetákolt egy mindössze néhány érdeklődőt vonzó fórumot. Ez a szervezet egyébként szerb pártokkal együtt indul a szerbiai választáson, jelentőségét jelzi, hogy a mozgalom vezetője a szerb listán mindössze a 22. helyet kapta. A fórum felvezetőjében megszólalt a mozgalom vezetője, (aki egyébként nem viselt kokárdát), és beszédének legfőbb célja az volt, hogy a vajdaságiak meghatározó többségének a bizalmát élvező Vajdasági Magyar Szövetség és annak elismert elnöke, Pásztor István ellen gyűlöletet szítson.
Hamis és a baloldali főjelölt stílusában előadott, meglehetősen zavaros beszédében kínjában azt is elmondta, hogy nem meglepő, hogy a vajdasági magyarok a Fideszre szavaznak, mert a szívükre hallgatnak. Mondhatjuk: Egyetértünk! Meg az eszükre! A pódiumon a sorban a baloldal kijelölt nemzetpolitikusa következett. Fazakas Attila hozta a baloldali összevisszaságot: »tanulóknak járó összegeknek« mondta az oktatási nevelési támogatást és összekeverte az Európa Tanácsot az Európai Unióval. És jött a produkció! A Mini Feri megint nem vette észre hol van. Elment vendégségbe és alázta a házigazdákat. »Keresztény és ateista is« mondta paradigmásan, felvezetőjében a baloldali szivárványkoalícióról.
Elmondta a mantráit: a fából vaskarikát is ő találta fel, mert már időszámításunk előtt is keresztény volt és jött a szokásos lemez, hogy már akkor járt Szabadkára, mikor más nem, és gombaszakértői evidencia, hogy ő mindenkinél jobban szereti a külhoniakat, bár egy gyenge pillanatában bevallotta, hogy bevásárló turistaként járt leginkább, keresztényi magasságban persze. Most nem jöhetett elő a kommunista és fasiszta keret, talán azért, mert az egyik fasiszta a napokban tényleg megkerült a szivárvány koalícióban. Ismét gyűlöletet szórt, mint lángot a hétfejű (nem hat) sárkány, és próbálta kimagyarázni mestere, Gyurcsány Ferenc 2004. december 5-i bűnét. Belemondta nagy hangosan a mikrofonba, hogy a külhoniak korruptak, zacskóban küldik vissza a pénzt, aztán a mondandóban előkerül Putyin, aki megszervezte az Úz-völgyét, de Orbán nem avatkozott be és egyébként is Orbán elzárta a gázcsapokat Ukrajnába, és persze szavazatokat vásárolt Romániában az RMDSZ-nek. Ijesztő és szomorú, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltjének ilyen »komplex« a világértelmezése, egyébként ilyen konteókért egy kocsmában is csak egy lesajnáló legyintést érdemelne. Lehet hülyeséget mondani, de ennyit nem. Valaki lehet »futó bolond« nekifutásból, de helyből ennyire nem.
A főjelelölt »empatikusan«, külhonban, a külhoniak szervezett választási csalásáról beszélt, és előadja, hogy csak azért adta meg Orbán az állampolgárságot, mert szavazatot remél és nem szívből jött. Kirohanásában nemes egyszerűséggel ismét csalóknak bélyegezte a külhoni magyarokat, azzal vádolta őket, hogy a halottak nevében is szavaznak, meg kétszer szavaznak, előkerült a zombihadsereg is. Higgadtam, a jogi ellenérvünk az, hogy ilyen nem történhet, a magyar levélszavazás a legszigorúbb, nem lehetséges más helyett szavazni, a szavazás bonyolult biztonsági garanciáját jelzi az is, hogy 15 %-a érvénytelen volt a levélszavazatoknak. Kevésbé higgadtan az álláspontunk az, hogy a külhoniak nem csalók, és igazi keresztényként/keresztyénként tisztelik a halottakat, és a bicskanyitogató, hazug kinyilatkoztatásokat nem szeretik. A főjelölt, aki korábban ízléstelen viccében Trianon századik évfordulóján megkísérelt párhuzamot vonni a magyarság sorstragédiája és Michael Jackson között, és aki egy másik félresikerült beszédében célkeresztet rajzolt a kárpátaljai magyarokra, azzal, hogy hazug módon oroszbarátnak bélyegezte őket, nem érzi a pillanatot. Nem érzi, nem is érezheti, mert nincs benne tényleges keresztényi szeretet, alázat. Egy jó porszívóügynöknek is kell megfelelő felelősségérzet, empátia, és tisztelet. Neki nem jutott. Kicsit olyan, mint a viccbéli Gergő, a témán-kívüli szomszéd legény: Hajnali kettőkor verik az öreg székely ablakát.
– Ki az? – kérdi álmosan.
– Én vagyok az Áron bácsi, a Gergő, a szomszéd legény! Van magának itthon tintája?
– Nincsen fiam – válaszolja, majd megint elalszik. Húsz perc múlva megint verik az ablakot…
– Ki az? – hangzik a kérdés megint.
– Én vagyok Áron bácsi, a Gergő, hoztam magának tintát…
Zsigmond Barna Pál: A selejt kopogtat és zombit kiált
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
