A pekingi téli olimpia a végéhez közeledik, a legtöbb magyar és szlovák sportoló már maga mögött tudhatja a versenyszámait, de a szlovák hokisok még holnap csatában lesznek a bronzért.
Ettől függetlenül már nyilvánvaló, hogy a várakozásoknak megfelelően hasonló sikereket értek el a két ország sportolói a téli játékokon. Ha a szlovák jégkorongozó fiúknak sikerül a történelmi siker, akkor is Magyarország végez előrébb az éremtáblázaton, mivel a magyar gyorskorcsolyázók az arany mellett két bronzot is szereztek.
Szlovákia ugyanis Petra Vlhová aranya mellé nem gyűjtött további érmet eddig, s ha szombaton össze is jön, akkor is a magyar csapat mögött végeznek (kivéve, ha az alpesi-sí csapatversenyében óriási meglepetés nem történik). Nem mindennapi jelenség ez, hiszen sokáig magyar éremnek sem örülhettünk az elmúlt évtizedekben, s 2018-ban, amikor összejött a történelmi arany, Szlovákia két ezüstöt is elért.
A független szlovák állam létezése óta először tehát már nem csak a nyári, hanem a téli játékokon is előrébb végez a magyar csapat a szlováknál, miközben az is nyilvánvaló, a két ország téli sportolási lehetőségei közt óriási a különbség.
A helyzet viszont már oda fejlődött, hogy Szlovákiában csaknem minden téli sportot leépítettek, Magyarországon a rövidpályás gyorskorcsolyában világhatalommá fejlődött. Ezzel szemben hiába a Tátra és a további hegységek kiváló adottsága, alig tudunk mondani olyan sportágat, amelyben a szlovák sportolók világszinten készülhetnek.
Az, hogy Kuzmina az elmúlt olimpiákon sorra nyerte az érmeket, leginkább annak köszönhető, hogy jó alapokkal került már Szlovákiába, s ezeket eredményesen tudta kamatoztatni, de pályafutása befejezése után hiába lángolt fel rövid ideig Paulína Fialková csillaga, azért ő nem tud állandó sikereket hozni, s testvérén kívül igazán nincs is olyan versenyző a sílővészetben Szlovákiában, aki nemzetközi szinten tud stabil eredményeket hozni.
Hasonló a helyzet Petra Vlhová esetében is, aki Veronika Zuzolová sikereit felülmúlva már mindent megnyert az alpesi-sí világában, de rajta kívül nincsenek olyan versenyzők, akik a TOP 10-ben küzdhetnének. Žampáéknak ugyan ez korábban sikerült, de csak rövid ideig, s mindez jól mutatja, mennyire hiányzik a szlovákiai sportból a stratégiai gondolkodás.
A fiatalok akkor tudnak eredményeket elérni, ha az őstehetség és kitartás mellé megfelelő szülői háttér is társul, s ez ugyanúgy igaz a drágább sportágakra, mint a legnépszerűbb téli sportra, a hokira is. Félő, hogy Vlhová aranya és a hokisok sikere majd ismét azt a látszatot kelti, hogy minden rendben van, hiszen a politikai pártok vezetői néhány óráig éppen az ő sikereikkel akarták reklámozni magukat, aztán ugyanúgy nem lesz előrelépés, mint már évtizedek óta.
Pedig elég volna a déli szomszéd példájára tekinteni, de mint annyi esetben, Szlovákia itt is Magyarország mögött kullog, amin mát meg sem lepődünk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
