Perintfalvi Rita: Göncz Árpád ma született 100 éve
„Göncz Árpád: »Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy “plebejus” államfő legyek, aki a magyar politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt – mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet –, aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége is az egyensúly őrzése, a mérséklet, a politikai jó modor meghatározása.«
Annyira, de annyira vágyunk ez után a mosoly után! Bárcsak jönne egy olyan államfő egyszer végre, aki ezt az erkölcsi tisztaságot vissza tudná hozni a politikába. Mert az a baj, hogy a politikusaink valahogy elfelejtették azt, hogy ők a köz ügyét kellene, hogy szolgálják. ezért választjuk meg őket, ezért szavazunk nekik bizalmat. Ezt egyedül az odaadó, nemes lelkű szolgálattal viszonozhatnák nekünk. Olyan politikusok, államfők vagy államnők kellenének ennek az országnak, akiket nem az egomán hatalmi megszálottságuk és nárcisztikus önimádatuk vezet, hanem az, hogy valóban dolgozni akarnak ezért a hazáért. És nem csupán az üres szlogenek és óriásplakátok vagy az »ideológiai hidegháború« (Novák Katalin) szintjén.
Az igazi államférfiak és államnők megértik, hogy nekik az ország minden polgárát szolgálniuk kell és pont ezért egyetlen egy ember vagy embercsoport ellen sem vezethetnek semmilyen háborút. Égbekiáltó bűn, amikor az országot szinte polgárháborús feszültségek közé taszítják, a végletekig polarizálják és amikor a mérgező politika mindent átitat, még egy családi vasárnapi ebédet is.
Ez nem mehet így tovább! Mert egy az ország, egy a nemzet és mindenki ugyanúgy a része. Arra vágyom, hogy végre olyan politikusaink legyenek, akik a szeretet civilizációját építik, mert csak ez képes leállítani a gyűlöletkeltés lassan gyilkossá váló fogaskerekeit. Ne legyen illúziótok, aki szavakkal képes ölni, az képes lesz a tetteivel is!
Olyan jó lenne, ha senkinek nem kellene elhagynia ezt a hazát csak azért, mert a politikusaink élhetetlenné teszik számukra az országot. Olyan jó lenne, ha azok, akik eddig elmentek (elmenekültek) újra hazajöhetnének. Olyan jó lenne, ha végre mindenki otthon érezhetné magában ebben a hazában.
Én ilyen politikusokat, államférfiakat, államnőket akarok. Pont olyat, mint Göncz Árpád. Olyan lehetetlen vágy ez?”
Gyurcsány Ferenc: Lélekember. Sugaras államfi
„100 éve született Göncz Árpád író, műfordító, 1956 harcosa, a Magyar Köztársaság első elnöke. Lélekember. Sugaras államfi.
Hajolt, simogatott, kérdezett, hallgatott. Vitázott és küzdött az antalli jobboldallal, harcolt a liberális, polgári demokráciáért, hangja lett az elfeledni látszódott százezreknek. Sztártalan, szeretett sztár lett. Egyelőre az utolsó. Csendben ment el. Sokak megbecsülésével, szeretetével övezve. Emléked melegíti lelkünket.”
Karácsony Gergely: Göncz Árpád számomra példakép
„100 éve született Göncz Árpád! Az évforduló alkalmából tegnap névtáblát helyeztünk ki egykori lakhelyén a III. kerületben, a város számos pontján pedig, többek között a Városháza Parkban plakátokon emlékezünk rá. Göncz Árpád számomra példakép. Akit nem véletlenül nevez mindenki Árpi bácsinak, mintha személyes ismerős lenne, hiszen jól ismert bennünket, jól ismerte az ország minden búját és baját, részese volt a kevés örömnek is.
Ismerte, mert meg- és átélte mindegyiket. Ott volt, amikor küzdeni kellett, amikor csak ellenállni lehetett, és amikor viselni a terhét az elnyomásnak. Sorsában, a forradalmárban és a kétkezi munkásban, az íróban és a politikusban, benne van ennek az országnak a sorsa. Ezért érezte mindenki úgy, hogy ismerőse, még akkor is, ha csak távolról láthatta.
A mából nézve szinte elképzelhetetlen, hogy egy olyan ember, mint Göncz Árpád, elnöke lehetett ennek az országnak. A mából nézve szinte meseszerű, hogy létezhet tekintély, aminek köze nincs a fennhéjázáshoz. Hogy méltóság rejlik a közvetlenségben. El se hisszük már talán, hogy volt idő, amikor az őszinte szavaknak jutott hely a közbeszédben. Hogy egy politikusnak lehet hite is, elvei is, nem csak érdeke. No meg tisztessége, megkérdőjelezhetetlen tisztessége, nem máz, nem póz, nem hivatkozási alap, hanem egy életúttal aládúcolt hitelesség.
Pedig nem is volt olyan régen, a mi életünkben volt, még nem a történelmünk ez nekünk. Göncz Árpád mutatta a példát, hogyan lehet a demokrácia útvesztőiben nem eltévedni. Nem úgy mondta: kövessetek! Hanem úgy: gyertek velem. Egy volt közülünk, így lettünk nála, vele, mi is egyek. Egy Magyarország, egy Magyar Köztársaság, ahol nem vált ketté demokrata és magyar, európai és hazafi. Miénk most a remény, hogy újra elhiggyük: ez még mindig ugyanaz a Magyarország, amelynek egyszer, nem is olyan régen, egy ilyen ember, mint Göncz Árpád az elnöke lehetett. Pár hét múlva ez is kiderül.”
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
