Az élet néha megrendítő történeteket ír. Az érsekújvári Križan Attila fájdalmát is nehéz szavakba foglalni. Legrosszabb álmaiban se gondolta volna, hogy kisfiuk megszületése után szeretett menyasszonya Ivana, sose tér vissza a kórházból.
A pár nyolc éve élt együtt, az idén esküvőt terveztek. Van már egy tündéri kislányuk, a másfél éves Emma, és nagyon várták kisfiuk megszületését, hiszen a család fontos volt mindkettőjük számára.
Nem maradt más, csak a leírhatatlan üresség. Minden boldogságunkat tönkretette az alattomos koronavírus”
– mondta Attila magába roskadva.
Ivana a várandósság utolsó szakaszában járt, amikor november elején elkapta a koronavírust. Elsőként Attila szembesült a pozitív teszttel, mire párja haladéktalanul elköltözött a közös lakásból. Később sajnos Ivana is lázas lett, de az első nap után már jobban érezte magát. Azt hitték, ennyi volt, de a harmadik napon ismét felszökött a láza, nehezen kapott levegőt, ezért az orvosok a gyermek idő előtti megszületése mellett döntöttek.
A kis Damián november hetedikén látta meg a napvilágot, két héttel a szülés tervezett időpontja előtt, teljesen egészségesen. Édesapja egy héttel később már haza is vihette. Az édesanya állapota azonban nem akart javulni. A komputertomográfia kimutatta a tüdő teljes érintettségét.
– Nyugtattak, semmi pánik, van gyógymód a tüdő regenerációjára. S valóban, úgy láttuk, ha nagyon picit is, de napról napra jobban van. Ekkor azonban hirtelen ismét magasra szökött a láza. Az orvosok megállapították, hogy elkapta a kórházi fertőzés egy nagyon súlyos fajtáját – emlékezik a fiatalember.
Még rosszabb lett minden, mint az elején. Besztercebányán mélyaltatásban egy olyan gépre tették, amely oxigénnel dúsítja a vért. Segített is, de sajnos a kórházi fertőzéssel szembeni harcot már elvesztette, és december 28-án meghalt.
Mellette álltunk mindannyian, az egész családja. Naponta többször is küldtünk egymásnak üzeneteket, a gyerekekről készült fotókat várta a legjobban. Ezek által tudott hatalmas akarattal kapaszkodni az életbe. Sokszor bementem hozzá a kórházba, imádkoztunk is együtt a gyógyulásáért. Élete végóráján is mellette álltunk és fogtuk a kezét az édesapjával”
– mondta Attila könnybelábadó szemmel. Látszik, még a törté- netek hatása alatt áll, hiszen az utolsó pillanatig hittek a gyógyulásában.
A fiatal apukának, aki mindenesként dolgozott egy vendégőben (emellett DJ-ként zenélt lakodalmakon és rendezvényeken), fel kellett adnia állását, gyermekgondozási segélyen van otthon kisgyermekeivel. Rengeteg segítséget kap édesanyjától, anyósától és Ivana leánytestvéreitől, akik nélkül nem tudja, mihez kezdene. Még csak most tanulja a főállású apaságot.
– Őszintén mondom, ő egy olyan lány volt, amilyen nincs még egy. Nagyon jól egymásra találtunk. Elvesztését még fel sem fogtam teljesen. Nehéz lesz a jövő, de a gyerekek erőt adnak az élet folytatásához. Bár édesanyjukat már csak fényképeken láthatják, én sokszor fogok róla beszélni, hogy emléke a szívükben éljen tovább.
E szörnyű csapás közepette nemcsak a legközelebbi hozzátartozók, de ismeretlenek is támogatják a családot, s az apa nagyra értékeli a legkisebb segítséget is.
Megjelent a Magyar7 2022/4.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
