Bogár László: Van a feminizmus, amely destruktív indulattal harcol azért, hogy a nő ugyan biológiailag nagyon is nő maradjon, de szuperférfiként tarolhasson le mindent és mindenkit, főként a hímeket. Aztán van a transzgender, ami még nagyobb indulattal harcol azért, hogy egyáltalán ne is létezhessen lételméletileg sem az, hogy nő és/vagy férfi.
Az Európai Bizottság új kommunikációs irányelveket fogalmaz meg, s ezek a többi között tiltják a karácsony kifejezés, valamint a hagyományos európai keresztény nevek használatát. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Professzor úr, a keresztényellenes EU-dokumentum célként tűzi ki, hogy mindenki hasonló elismerésben és tiszteletben részesüljön nemtől, származástól, kortól, vallástól, meggyőződéstől, szexuális orientációtól függetlenül, kiemelt figyelemmel az LMBTQ-közösség tagjaira. Miért kell egy csoportot a többi fölé helyezni, s milyen alattomos céllal neveznek egy szélsőséget közösségnek?
– Ahogy már sokszor beszéltünk róla, ez az emberi létezés utolsó identitásháborúja. Azért az utolsó, mert ha ezek a legvégső alapokat képező önazonosságok összeomlanak, pontosabban szétroncsolják őket, akkor már nem lesz (nem is lehet) semmi, ami még képes lenne megtartani mindazt, amit embernek nevezünk. A család, ami a nemi önazonosságra épülő szeretetközösség, a nemzet, ami a lelki, erkölcsi, szellemi összetartó erő minden emberi közösség számára, és végül a nagykultúra, ami esetünkben az európai keresztény fehérember kultúrája megsemmisítő erejű támadás alatt áll, és e támadást közvetlenül azok viszik végbe, akiknek éppen az lenne a feladatuk, hogy intézményes védelemben részesítsék ezeket az alapvető azonosságképző dimenziókat, vagyis az Európai Unió legfőbb uralmi struktúrái. A megfellebbezhetetlen hivatkozási alapot ehhez a demokrácia és jogállam perverz értelmezése adja, vagyis az, hogy mindenki hasonló elismerésben és tiszteletben részesüljön. E formális logika alapján meggyőzőnek látszó érvelés mögött egy végzetes tévedés, vagy ha kicsit kevésbé jóhiszeműen fogalmazunk, tudatos lét-hamisság húzódik meg. E tévedés ugyanis mindössze a lényeget hagyja figyelmen kívül, azt, hogy a Létezés a Rendre épül, és rejtett jelentés-kibővítéssel úgy tünteti fel, mintha a rend és rendezetlenség között semmiféle különbség nem létezne, ami végső soron a rend létezésnek teljes tagadása. És ezzel el is jutottunk a lényeghez, hisz ugyan mi más lehetne az emberi önazonosság legfőbb pilléreinek tudatos szétroncsolása mögött, mint a teljes káosz előidézésének egyre nyilvánvalóbb stratégiája. Ami az elmúlt évtizedek során, nagyjából 1968, a Nagy Dekonstrukció éve óta végbe ment, az mind ennek szolgálatában állt. Úgy kellett azonban ezt a degeneratív folyamatot „levezérelni”, hogy az európai keresztény fehérember kultúrája ezt vagy észre se vegye, vagy ami még jobb, mint „felszabadulását” ünnepelje. A betegség, mint tudjuk, mindig metafora, és korunk metaforaként ható betegsége a rák. A rák győzelmének, ami végső soron öngyilkosság, hisz az általa elpusztított szervezet halával ő maga is elpusztul, van néhány fontos állomása. A legelső az, amit a biológia programozott sejthalálnak nevez, és amelynek lényege az, hogy amint egy sejt érzékeli, hogy benne funkciózavar támad, és a degeneráció már visszafordíthatatlan, akkor ez a sejt automatikusan lebontja önmagát, és gond nélkül kiürül a szervezetből. Az első nagy kérdés tehát az, hogy miért nem működnek az egészséges ösztönöket megtartó szeretet-energiák egy társadalomban, amelyek „lebontják” a lélekben (mindnyájunk lelkében!) felgyülemlő negatív lelki energiákat, amelyek, mint a „súrlódás” az anyagi-fizikai világban, elkerülhetetlenek. A második kritikus pont az immunrendszer.
Immunrendszer – biologicalselfrestore.com
Az egészséges immunrendszernek ugyanis időben fel kellene ismerni az egész szervezetet fenyegető degeneratív „másság” megjelenését, és ha az első védelmi rendszer szeretet-energiái már nem kellő intenzitásúak, akkor a „rendészet” eszközeivel kell a „másság” bármilyen formájának eluralkodását megakadályozni. Ha az immunrendszer sem működik, akkor jön a harmadik, legdöntőbb pont. Amikor ugyanis a rákos burjánzás már elég nagy ahhoz, hogy „tovább fejlődéséhez” szükség van arra, hogy a környező hajszálerek őt is behálózzák, részben, hogy táplálékhoz jusson, részben, hogy a benne képződő anyagcsere végtermékeket elszállítsák. Mindezt „trükkök százaival” éri el az akkor még gombostűfejnyi, de már igen veszélyes rákos burjánzás, és ha elérte, akkor megnyílik előtte az út ahhoz, hogy hódító kalandra induljon a „ráksejtek szabad népe”, aki annyira büszke („pride”) e szabadságára, hogy ekkor már mély megvetéssel tekint a még mindig a rend „fogságában sínylődő” egészséges sejtekre. Összefoglalva, először a másság kialakulását nem tudják eredményesen megakadályozni a jelek szerint nem kellő erővel áramló szeretet-energiák. Másodszor nem működnek az elemi immunreakciók, amelyek a felismert és nyilvánvalóan destruktív és degeneratív folyamatoknak útját állnák. És végül harmadszor amikor már nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy nem működik az immunrendszer, hanem maga a másság-rendezetlenség által magtámadott szervezet kezdi el védeni és táplálni az őt elpusztítással fenyegető degeneratív erőt, ahogy most az Európai Unió teszi. Ami most zajlik, az az európai keresztény fehérember maradékának öngyilkossága, az önfelszámolás utolsó fázisa. Én magam személy szerint nem hiszek már ennek a visszafordíthatóságában, mint ahogy sajnos a ráknak is van egy terminális végstádiuma, ahonnan már nincs visszafordulás, hogy stílszerű legyek, a point of no return. Ám a még úgy ahogy életben lévő egészséges lélek nem szűnhet meg az utolsó pillanatig küzdeni. Ahogy Oswald Spengler írta a Nyugat alkonyában több mint száz évvel ezelőtt: „Ebben az időben születtünk, és bátran meg kell járni utunkat. Nincs más lehetőség, mint helyünkön kitartani, remény nélkül, a megmenekülés hite nélkül.”
Oswald Spengler – engelsbergideas.com
Pedig amikor ezt írta, a Nyugat még összehasonlíthatatlanul jobb lelki, erkölcsi, szellemi állapotban volt, mint ma. Ez a lejtő sokkal régebben kezdődött annál, hogy komolyan reménykedhetnénk a visszafordulás valóságos esélyében. Ha az elmúlt ezer év során az európai keresztény fehérember nem észlelte, hogy miként használják eszközül, sőt fegyverként a lepusztítóbb létrontó hatalmak, vagy ami még rosszabb, esetleg észlelte, de cinikusan kihasználta a látszólag kiváló alkalmakat, mert „hülye azért nem vagyok”, mint tudjuk, akkor miért pont most ismerné fel mindezt? Mitől lenne ma több benne a tudás, bátorság, becsület? De hát ahogy keserű öniróniával mondani szoktuk, aki nem hisz a csodákban, az nem realista. És most így az Adventben, pláne a Remény gyertyájának meggyújtására várva nem is tehetünk mást, mint hogy reménykedve várjuk az Eljövőt.
– Az új irányelvek szerint többek között nem szabad angolul a Mr és Mrs megszólítást használni, tilos a szóhasználatban a nyelvtani hímnemet részesíteni előnyben. Miért van az, hogy ez a nyelvi diktatúra az egykori gleichschaltolást idézi fel a valóban európai emberekben?
– Szerencsére ez egy olyan önfelszámoló degeneráció, ami úgyis megvalósíthatatlan. A nyelv annál sokkal masszívabb struktúra, hogy ilyen rövid idő alatt, és ilyen primitív abszurditással változtatni lehessen rajta. Azért lesz persze, aki valamilyen alkalmazkodási kényszertől hajtva esetleg használja, de többség bosszúsan legyint, kiröhögi, vagy egyszerűen semmibe veszi a degenerációnak ezt a teljes önfelszámolásig túlhajtott szimptomatikus megnyilvánulását.
– Nem lehet olyan találkozókat rendezni, amelyeken kizárólag azonos nemű részvevők vannak jelen. Ezek szerint a 25 éves múltú Szent László-vacsorát is betiltja Brüsszel, sőt egyes szabadkőműves páholyok is feloszlanak?
– Nem hiszem, hogy erre bármilyen módon reagálnunk kellene, bár nem szívesen lennék az ezt kezdeményezők helyébe, amikor majd rájuk zúdul a globális meleg-hatalmi struktúra minden dühe, hisz tudomásom szerint a homoszexuálisok általában azonos neműek szoktak lenni. Bár lehet, hogy tévedek, nem nagyon tudom már követni a több tucatnyi mesterségesen legyártott hamis nemi identitás kaotikus örvénylését, hisz ezek az elfajzások rendkívül gyorsan ledarálják egymást, végül saját magukat is, mint most az omikron vírus Az idő igaz, és eldönti, mi nem az.
– Az urak és hölgyek helyett a kedves kollegák kifejezést írják elő. Visszasírjuk-e a keleti blokkot, ahol a kedves elvtársak és elvtársnők megszólítást megengedett volt?
– Ami ebben egyedül érdekes lehet az az, hogy van a feminizmus, amely destruktív indulattal harcol azért, hogy a nő ugyan biológiailag nagyon is nő maradjon, de szuperférfiként tarolhasson le mindent és mindenkit, főként a hímeket. Aztán van a transzgender, ami még nagyobb indulattal harcol azért, hogy egyáltalán ne is létezhessen lételméletileg sem az, hogy nő és/vagy férfi sem biológiai sem szocietális értelemben. És végül a mindkét nemnél meglévő homoszexuálisok, akik indulatosan harcolnak azért, hogy nagyon is legyen férfi is meg nő is, de csak úgy, ha a saját neméhez vonzódik. Talán javasolnunk kellene az Európai Bizottságnak, hogy az emberi jogok, a politikai korrektség jegyében kísérelje meg közös nevezőre hozni ezeket az egyaránt rendkívül „progresszív” ideológiákat, ami nyilván azért lesz nagyon egyszerű feladat, hisz ugyanaz a „nem létező” világerő konstruálta (destruálta, dekonstruálta s a többi) mindegyiket, amely erő egyébként az Európai Bizottságnak is kenyéradó gazdája. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Gulyás Gergellyel értek egyet, aki azt találta mondani, hogy van azért egy reménykeltő mozzanat, hogy a család definiciójában eddig legalább is minden ilyen „progresszív” elmélet emberi lények kapcsolatáról beszél, és például tárgyak vagy állatok még nem jelentek meg benne. Not yet, mondhatnánk, de ami késik, nem múlik. Tele vagyunk reményekkel. Mert a remény hal meg utoljára, az a szép nagy Remény Hal, amire vágyunk.
– Az új irányelvek karácsonyi időszak helyett a téli szünet használatát írják elő. Ez viszont egyértelműen a kommunizmust idézi, ahol a karácsonyt fenyőünnepnek, a Mikulást télapónak kellett nevezni. Mit tehetünk a brüsszeli bürokraták marxizmus-szenilizmus rögeszméje ellen?
– Ez az, ami leginkább érthető, hisz ha a káosz előidézésnek legbiztosabb módja minden hagyományos önazonosság szétroncsolása, akkor a kereszténység legalapvetőbb megszentelt szimbólumai, szertartásai és ünnepei nyilván a legelső helyen állnak a felszámolandó értékek között. Ahogy Marx írja a Német ideológiában „Die ganze Scheiße kommt zurück” Marx ezzel arra céloz, hogy a kommunizmus nem jöhet létre „helyi jelenségként”, mert akkor a régi sz..r visszatérése, ami nála nem más, mint a szakrális hagyományok tovább élő maradványa, felszámolná ezt a helyi kommunizmust. Ami egyébként logikailag igaz, és be is következett, bár nem egészen olyan mintázatban, mint ahogy azt Marx elképzelte. Ez is azt jelzi, hogy Marx nem, mint azt esetleg gondolnánk, a kapitalizmust tekintette a történelmi „rossz” megtestesülésének, hanem a szakrális hagyomány létszerveződési módját. Amely hagyomány brutális felszámolását a kapitalizmus ragyogó történelmi tettének látta. De hát unalmas közhely már, hogy a jakobinus, a bolsevik és a neoliberális globálnyik ugyanannak a sok ezer éve „nem létező” világerőnek a különböző megjelenési formái. És persze a mindent, szerencsére végül saját magát is megsemmisítő (lásd ráksejt) terror lebrutálisabb történelmi megjelenése egyben.
Bogár László – mtva
– A legdöbbenetesebb a nyílt antiszemitizmus. Az EU-dokumentum a Mária helyett a Malika nevet javasolja. Hogyan merészelik betiltani az ősi zsidó nevet?
– Az antiszemitizmus, mint minden izmus végű kifejezés alkalmatlan fogalom. Mert vagy semmitmondó, hisz bárki bármikor önkényesen mindenre használhatja, vagy ugyanilyen önkényesen a megsemmisítő megbélyegzés verbális fegyvereként működik. Ám e beszédteret még mielőtt megnyitnám, gyorsan be is zárom, s nálam sokkal bátrabb s erényesebb személyekre hagyom.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
