Sorozatot indított az InfoRádió együttműködésben a Nemzeti Emlékezet Bizottságával azokról a történelmet formáló ismeretlen személyiségekről, akik szembeszálltak a 20. század diktatúráival. A sorozatban szereplő életpályák bővebben a Magyar hősök – Elfeledett életutak a 20. századból című kötetben olvashatók.
A második világháború alatt számtalan üldözött – többek között a későbbi Nobel-díjas kémiaprofesszor, Oláh György – életét mentette meg, majd a háború után Gaudiopolis, vagyis Örömváros néven gyermekköztársaságot alapított. Sztehlo Gábort még életében felterjesztették Nobel-békedíjra, 1972-ben pedig megkapta a Világ Igaza elismerést.
Sztehlo Gábor 1909. szeptember 25-én született Budapesten, Szenczy Gábor néven, jómódú családban. Apai ági felmenői közül többen is evangélikus lelkészként szolgálták. A teológia elvégzése után 1932-ben evangélikus lelkésszé avatták.
1944-ben az evangélikus egyház is csatlakozott a zsidó származású protestánsok védelmére létrehozott Jó Pásztor Bizottsághoz. Az ekkor kórházlelkészként szolgáló Sztehlót bízták meg, hogy képviselje az egyházát a bizottságban, majd ő lett a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti irodáján az augusztusban a zsidó származású keresztény gyerekek mentésére létrejött B osztály vezetője is.
Sztehlo segítőivel sorra nyitotta az üldözötteknek fedelet nyújtó gyermekotthonokat: a harminckettő közül az elsőt anyai nagybátyja, Haggenmacher Ottó budai villájában. Habár megbízatása a kikeresztelkedett zsidó gyerekek mentésére szólt, nem törődött a befogadottak vallási hovatartozásával. Mintegy 1600 gyermek és fiatalkorú, valamint 400 felnőtt vészelte át az otthonokban a nyilas rémuralom hónapjait. A Bogár utcai villában menedékre lelt Rác András később a következőképpen emlékezett Sztehlo hősiességére: „Ha a nyilasok rájöttek volna, hogy itt mi van, akkor nemcsak minket meg a Sztehlót lőtték volna a Dunába, hanem a családját is.”