Pár éve történt. Vita a korkülönbségről a párkapcsolatban.
Azt mondja egy haver, ő megunta a feleségét szexuálisan, nem élvezi, sőt eleve nehéz az egész, magyarul: szugerálnia kell magát előzőleg, hogy képes legyen szexre. De ha lenne egy fiatal nő, akkor az milyen jó is lenne!
S a haver lépett, lett új felesége, a gyerekei korosztályából. Nem volt nehéz, a haver pénzes volt, szóval könnyű volt beszervezni a feleségjelöltet.
Én mondtam neki, ebből baj lesz, minden erkölcsi szempontot félretéve is. Lehet, hogy egy új nő képes lesz őt felizgatni, de ez ideiglenes jelenség, mert amint megszokja, vissza fog jönni a régi probléma, de immár egy olyan nő lesz a partnere, aki nem lesz megértő vele szemben.
Persze igazam lett. Fél év az új házasságban, s a haver mondta, mekkora hülyeséget csinált. S ez még a Viagra kora előtt volt, azaz nem is létezett gyors megoldás. A haver egyenesen elkezdett rettegni a szextől, ami csak tovább növelte a problémát.
Bár most ez a gyors megoldás még veszélyesebb: a Viagra és társai huzamosan használva egészségkárodást okoznak.
Nyilván persze egyéni kérdés: van aki gyereket csinál 70 évesen, s van aki 18 évesen is már impotens.
De azt hiszem, a kis korkülönbség ideális. S szellemileg is. Én beleőrülnék, ha a saját feleségemnek el kellene magyaráznom, mi volt mondjuk 1980-ban, mert csak a történelemkönyvekből tudhatná.
Egyszer a nagyobbik fiam – aki 1988-ban született – megkérdezte tőlem még kamaszkorában ki a fene volt az a Lenin. Hogyan bírnék ki egy vele hasonló korosztályú nőt, aki ilyen kérdést tesz fel. Baromi nehéz olyan emberrel beszélgetni, akinek minden második szót el kell magyarázni.
Személyesen a kérdés engem sose érintett: nekem a feleségem a múzsám, így a barátom elsősorban. Minden más – szex és egyebek – csak bónusz.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
