Néhány hete összegeztem, milyen extra felszereltségről nem érdemes autóvásárláskor megfeledkezni, most pedig azt gyűjtöttem össze, mit tartok felesleges pénzkidobásnak.
Az autóvásárlás nem egyszerű feladat, különösen, ha új autót akarunk venni. Azon túl, hogy kiválasztjuk a konkrét modellt, a színt, nagy fejtörést okozhat a legjobb felszereltségi szint kiválasztása. Persze az autógyártók is pontosan tudják, mit keresnek a leggyakrabban az emberek, s próbálják a extra tartozékokat úgy szétosztályozni az egyes csomagokba, hogy soha ne találjunk meg mindent egyben. Így aztán a vásárló mindig kompromisszumra kényszerül, s az esetek többségében a drágább csomagot veszi meg.
Néhány márka, bár ez leggyakrabban a prémiumkategóriás modellekre érvényes, nem kínál felszereltségi szinteket. Van egy abszolút alap, amely teljesen leegyszerűsítve maga az autó négy kerékkel és volánnal, de ezen kívül tulajdonképpen minden mást külön kell megrendelni. A múlt héten például egy olyan autót teszteltem, amelynél az ajtó és az ajtóablak is extra felszereltségnek számít, de erről majd jövő héten olvashatnak bővebben. Így aztán nem csoda, hogy a járgány végösszege az alapárhoz képest jóval magasabb.
Érdemes tehát megfontolni, mire is van igazán szükségünk, milyen extra felszereltséget vagy technológiát érdemes még megvenni, és mit nem.
Rendszerint ez az egyik legdrágább és egyúttal szerintem a legfölöslegesebb extra, amit egy autóhoz megrendelhetnek. Szó se róla, a panorámatető nagyon jól mutat, sokkal világosabb ezáltal az utastér, de a pozitívumok felsorolását ezzel akár be is fejezhetném. Persze a hátul utazóknak, főként városban, érdekes kilátás nyílik a tetőablaknak köszönhetően, ám a sofőr még ezt sem élvezheti.
A márkák többsége ezer eurónál is többet elkér ezért az ablakért, és ha még nyitható is, akkor értelemszerűen még drágább.
Az utastér nyáron az ablak miatt rendkívül gyorsan felforrósodik, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy útról felpattant kő is könnyen széttörheti, arról nem is beszélve, hogy balesetkor, ha felfordul az autó, ez még további biztonsági kockázatot is jelent.
Sokat gondolkoztam azon az elmúlt években, rendelnék-e magamnak ilyen szélvédőt, vagy sem. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem. Aki garázsban tartja az autóját, annak teljesen fölösleges a fűtés. Tény, hogy télen vagy ősszel a kint parkolt autóknál nagy segítséget jelent, amikor az üvegről a fűtésnek köszönhetően másodpercek alatt eltűnik a pára, másrészt ugyanezt elérhetjük a klasszikus klímával is, ha maximális teljesítménnyel a szélvédőre irányítjuk a légáramlást, csak épp kicsit tovább tart a páramentesítés. Nos, a legnagyobb negatívum az ilyen szélvédő ára. Nemegyszer előfordul, hogy az ablak egy felpattant kőtől megreped, vagy széttörik, s a fűtőszálakkal ellátott üveg cseréje sokkal drágább. Így a kezdetleges többletkiadáson kívül a későbbi cserére is jóval többet fognak költeni, ennyit pedig a néhány másodperces páramentesítés szerintem nem ér meg.
Imádtam, amikor először megjelent ez a rendszer az autókban. Hihetetlen volt figyelni, ahogy az autó önmagától beparkolt úgy, hogy önállóan forgatta a volánt. Miután a kezdetleges lelkesedés elapadt, soha többé nem használtam ezt a rendszert, pedig a tesztelt autók jelentős részében már van. Egyszerűen rájöttem, hogy egyedül gyorsabban és ügyesebben beparkolok, mint az automatizált rendszer. Aminek még lehet értelme, az a szűk helyre való automatizált be- és kiparkolás, de valljuk be őszintén: olyan szűk helyre, ahol nem tudnék kiszállni az autóból, eleve be sem parkolnék. Tehát az autonóm parkolás helyett inkább a parkolószenzorokra vagy tolatókamerára költsenek pénzt.
A nagy kerekek rendszerint nagyon jól mutatnak, és egyben nagyon drágák is. S igaz az is, hogy minél nagyobb a kerék, annál kényelmetlenebb a vezetés. A felnik nagyságával változik az abroncs mérete is. A legnagyobb felnikhez rendszerint alacsony profilú abroncsok járnak, amelyek szélesebbek, s ennek következtében emelkedik az autó fogyasztása is. A kisebb, ám vastagabb abroncsok ugyan nem olyan mutatósak, de a töredezett, romlott állagú szlovákiai utakon sokkal nagyobb kényelmet biztosítanak. Kisebb az esélye, hogy egy kátyúban szétvágják az abroncsot, de ha véletlenül defektet is kapnak, az új jóval olcsóbb lesz.
Az autógyártók manapság mindent, amit csak lehet, megvilágítanak. Nem csak a fényszóró vagy a hátsó lámpa lehet LED-es. LED-megvilágítást rendelhetnek az utastérbe, az ajtó kinyitásakor LED-fények világíthatják a földre a márka vagy a modell nevét, LED-izzók lehetnek az olvasólámpákban is, de a LED-technológiáknak köszönhetően már panorámatető sem kell ahhoz, hogy az utastérben csodálják a csillagos eget. Valljuk be őszintén: nem teljesen fölösleges ez a megvilágítás? Bár sok márka szerint a vásárlók szeretik ezeket az extrákat, én nem értem, miért kellene valami olyanra költenem, ami egy rosszabb kivitelezés esetén még zavaró is lehet.
Ez az a rendszer, amely nem engedi, hogy kihajtsunk a sávból, ha nem tartjuk a volánt. A rendszer nem egész 20 másodperc után kikapcsol, de előtte gyakran hangos sípolással vagy a volán remegésével figyelmezteti a sofőrt arra, hogy vegye át az autó irányítását – mindezt arra az esetre, ha elaludna. Igen, ez a technológia életeket menthet, másrészt viszont tapasztalataim szerint az esetek többségében nagyon zavaró tud lenni. Elsősorban azért, mert gyakran túlzottan beleavatkozik a vezetésbe, és korrigálja helyettem az irányvonalat. Sokszor kifejezetten harcolnom kell az autóval, erővel kell a volánt úgy irányítanom, ahogy én szeretném. Ráadásul nem minden rendszer képes kényelmesen a sáv közepén tartani az autót. A kevésbé fejlett technológiák ugyanis az egyik sávtól a másikig térítik a járgányt, mint egy pingponglabdát, ami szintén nem kényelmes. A legjobban működő sávtartókat eddig a legdrágább modellekben láttam, ezért jelenleg ezt a többletkiadást is fölöslegesnek tartom.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
