Közel egy év telt el a fehérorosz elnökválasztás óta, az elcsalt voksolás következményei azonban a mai napig meghatározzák Fehéroroszország sorsát. Alekszandr Lukasenka továbbra is hatalmon van, a nép pedig hiába lázad.
Tavaly sok fehérorosz remélte, hogy sikerül leváltani Lukasenka rezsimjét. Nem így történt. Ha egy demokratikus országban számolták volna a szavazatokat, most minden bizonnyal rendszerváltásról beszélnénk, Lukasenka pedig rég távozott volna.
Fehéroroszországot Európa egyik utolsó diktatúrájának szokás nevezni, ám az 2020-as augusztusi voksolás óta az ébredező civil társadalom új erőre kapott, a Szvetlana Tyihanovszkaja által vezetett mozgalom tovább küzd a változásokért. Korábban ilyen nem volt, Lukasenka eddig minden kihívóját megfélemlítette és eltávolította. Tyihanovszkaja azonban nem tört meg, igaz, el kellett hagynia az országot.
Az elnyomó rezsim mellett ugyanakkor Lukasenkának az ország gazdasági helyzetét sikerült stabilizálnia, ennek is köszönhető, hogy a belaruszok sokáig elfogadták. Fehéroroszország rengeteg forrást fektetett abba az elmúlt években, hogy felépítse a régió egyik legmodernebb IT-központját. Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan munkakör, amelyben egy átlagos fiatalnak sikerül európai bérezésben részesülnie.
Ám az orosz–fehérorosz kapcsolatban is történt egy fordulat. Putyin hatalomra kerülését követően igyekezett nagyobb befolyással bírni a térségben lévő „szövetséges” országokra, így Fehéroszországra is. Lukasenka azonban, lévén erős vezető, nem akart behódolni Putyinnak, hiszen a népe nagy támogatását élvezte, így az országot is elég jó fényben tudta feltüntetni. Több kulcsfontosságú geopolitikai kérdésben például nem követte Oroszország példáját, sőt az ukrán válság kapcsán kritikát is megfogalmazott Putyinnal szemben. Most persze jól jönne az erős oroszországi támasz, mert a Lukasenka-rezsimet a nyugati nagyhatalmak külföldi beavatkozása is erősen fenyegeti.
A fehérorosz ellenzéket Európa és a nyugati világ nagy része támogatja. Tegyük hozzá, a fehérorosz ellenállás nem magától tudott tömegeket mozgósítani, kellett hozzá egy kis nyugati és amerikai segítség. Az amerikaiaknak ugyanis érdekük fűződik ahhoz, hogy az orosz térséget, ahová Fehéroroszország is tartozik, meggyengítsék. Kétségtelen, hogy az ukrán polgárháborúnál is tapasztalni lehetett az amerikai befolyást.
Az orosz–amerikai konfliktus elmérgesedéséhez nagyban hozzájárult az ukrán válság, az amerikaiak így sokkal közelebb kerültek az orosz zónához. Fehéroroszország meggyengülése pedig újabb sebet ejtene az orosz térségen.
Szvetlana Tyihanovszkaja legutóbb az Egyesült Királyságban tett látogatást, ahol kijelentette, ha őt valami módon el is tüntetnék, a mozgalom tovább élne, és előbb-utóbb képes lenne kiharcolni a változást.
A fehérorosz nép jelenleg harcot vív azért, hogy egy tisztességesebb és emberségesebb országban élhessen. Mindez számunkra sem lehet közömbös, hiszen ha a kilencvenes évek végén nem vettünk volna búcsút Mečiartól, könnyen lehet, hogy mi is egy elszigetelt diktatúra lennénk. A szabadság tehát nem magától értetődő, ezért a belarusz civil társadalom minden elismerést megérdemel.
Megjelent a Magyar7 2021/32.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
