A Vatican News olasz nyelvű weboldalán A Vatikán belülről címmel sorozat mutatja be a szentszéki intézmények, kongregációk, dikasztériumok múltját és jelenét, munkáját, célkitűzéseit, valamint hogy miként működnek ezek a pápa péteri szolgálatát előmozdító szervezetek.
Az egyes képekre rákattintva a YouTube-csatornán virtuális látogatáson ismerkedhetünk meg a kiválasztott intézménnyel, mindegyiket az igazgatója, bíboros prefektusa, vezetője mutatja be. Ezúttal az Apostoli Könyvtárba és az Apostoli Levéltárba látogatunk el José Tolentino de Mendonça bíboros, a római Anyaszentegyház levél- és könyvtárosa vezetésével.
A portugál bíboros szerint az Apostoli Könyvtárban a katolicizmus nem egy elvont fogalom, mert átölel mindent, ami emberi. V. Pál pápa 1600-ban választotta külön a könyvtárat, a „megőrzés és a kutatás intézményét” és a levéltárat, amely az „intellektuális jótékony szeretet” jegyében a tulajdonában lévő örökséget megosztja a világ minden tudósával, kutatójával.
Milyen konkrét módon járult hozzá az évszázadok során és járul hozzá ma is a könyvtár és a levéltár a Szentszék és Péter utódának küldetéséhez? José Tolentino Mendonça emlékeztet:
Az ő csendjük nem pusztán csend; ahhoz a remegéshez hasonló, amit Blaise Pascal, a XVII. században élt francia tudós, vallásfilozófus, teológus szerint a végtelenség gondolata vált ki az emberből. Akkor értjük meg a legjobban ezeknek az évszázados intézményeknek a hivatását és a küldetését, ha visszatérünk ahhoz, hogy az Egyház életében központi szerepe legyen Jézus gesztusainak és szavainak történelmi és szakramentális emlékezetének. Az Egyház annál inkább élő, minél inkább tudatában van az élő emlékezetnek, amely benne lüktet és amely biztosítja folytonosságát. Egy könyvtár és egy levéltár az amnézia, az emlékezetvesztés ellenszerei – hangsúlyozza a bíboros.
Az Apostoli Könyvtár egyik legalapvetőbb küldetése például, hogy megőrizze a Szentírás kézzel írt hagyományának néhány legősibb tanúbizonyságát. Pusztán ez elég lenne ahhoz, hogy az Egyház szívének tekintsük. De, amint Ferenc pápa emlékeztetett rá, az Apostoli Könyvtárban „két nagy folyó fut össze közös pontban, Isten szava és az emberek szava”. Itt valóban közelről érinthetjük, hogy mit jelent a katolicizmus: itt a katolicizmus nem egy absztrakt fogalom. A katolicizmust Péter utódai életükben megvalósították, megélték, átölelve mindent, ami emberi, érvényre juttattak minden kultúrát és kifejezési formát.
Így épült fel az emberi gondolkodásnak ez a monumentális tárhelye, amely évszázadokon ível át, az ókortól napjainkig. Ez ugyanaz az egyetemesség, amely az Apostoli Levéltár dokumentumaiban tükröződik vissza, amely egyfajta meghosszabbítása az Apostolok Cselekedeteinek, mivel elbeszélik a kereszténység merész vállalkozását az idők folyamán és azt, hogyan vezeti a Szentlélek az Egyházat. Ezek világossá teszik XVI. Benedek állítását, miszerint az Apostoli Levéltár és Könyvtár „integráns részét alkotják azoknak az eszközöknek, amelyek szükségesek a péteri szolgálat elvégzéséhez” és nélkülözhetetlen eszközök az Egyház kormányzásához.
Az Apostoli Levéltár és Könyvtár igazgatója elmondja, hogy mindent megtettek a mostani súlyos egészségügyi válság hatásainak az enyhítésére. „Valójában soha nem zártuk be intézményünket, még akkor sem, ha néhány hónapig nem tudtuk fogadni a tudósokat. Munkatársaink tovább dolgoztak home office-ban, távmunkában, a vezetőség pedig egy kis csapat segítségével folytatta állandó tevékenységét két székhelyén. Eleget tettünk mindazok kéréseinek, akik nem tudtak fizikailag eljönni a könyvtár és a levéltár történelmi székhelyére, Vatikánváros Belvedere udvarába, és tájékoztatást vagy anyagmásolatokat kértek tőlünk. Amint lehetséges volt, mi is a legelsők között nyitottuk meg a helyiségeket a tudósok számára.” Az egészségvédelmi szabályok szigorú betartása érdekében jelenleg kevesebb kutatót tudnak fogadni.
A technológiai újítások kihívásairól és a két intézmény jövőjéről szólva José Tolentino de Mendonça bíboros Ferenc pápa gyakori mondását elevenítette fel: „nemcsak a változások korszakát, hanem a korszak változását éljük”. Egy pozitív dolgot szögez le rögtön: a jövő társadalmai egyre inkább értékelik a tudást, az ismereteket. „Ez azt jelenti, hogy az általunk képviselt örökség a jövő elmaradhatatlan alkotórésze. Jelenleg azonban sok kérdés továbbra is nyitott marad, mind az emberi kommunikáció új módjainak megóvását, mind a tudás felépítésének formáit illetően. Illuzórikus azt hinni, hogy az analógról a digitálisra való áttérés egyetlen kattintással történik. Hosszú utat és együttműködést igényel. Azonban lépést tartani az idővel nem opció, hanem kötelesség. És a Szentszék valóban nem állt meg.”
A virtuális könyvtár fejlesztése több mint egy évtizede kezdődött. „Mondhatnánk azt, hogy jelenleg két könyvtárunk van: egy valóságos és egy virtuális. Ez utóbbi egy nyílt hozzáférésű (open access) rendszerben tartalmazza a valóságos könyvtárunk tulajdonában lévő kéziratok mintegy húsz százalékát. Szándékunk, hogy tovább haladjunk ezen az úton. Egyértelmű, hogy mindez hatalmas erőfeszítést jelent, ami bizonyítja a Szentszéknek a kultúra, mint az emberi fejlődés és a béke eszköze iránti szeretetét. De szükségünk van minden keresztény és jóakaratú ember támogatására, akik tisztában vannak a kultúra jelentőségével. Ugyanez vonatkozik az Apostoli Levéltárra, amelyben továbbra is fontos digitalizálási projekteket hajtunk végre, mind a dokumentumok, mind a leltárak tekintetében.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
