A Mi Hazánk Ábrahám Barnabás történészt indítja Komárom-Esztergom megye 3. számú választókerületében a 2022-es országgyűlési választáson. A közismert publicistát a hazai közállapotokról, politikai példaképekről, és a sokak által emlegetett “mérleg nyelve” szerepről is kérdezte a Magyar Jelen. Alább olvasható a beszélgetés.
– Ne vegye sértésnek, de az értelmiségiek körében gyakran felvetődik a pártpolitika elkerülésének igénye. Ön egy mesterdiplomás történész. Mi keresnivalója van a meleg orgiák és a drogos hajókázások korrupt politikusai által gyarmatosított magyar közéletben?
– Nem gondolom, hogy néhány élvhajhász figura képes lenne a magyar közélet egészének “gyarmatosítására”, pontosan ezért van arra szükség, hogy az értelmiségnek legyen olyan része is, amely hajlandó kimászni a katedrák és az akadémiák kényelmes világából. Meggyőződésem, hogy kötelességünk aktívan tenni azért, hogy a fent említett kép megváltozzon. Magyarországon a kultúrában, az oktatásban, és a politikában is radikális, forradalmi változásra van szükség. A levéltárban ülve nem lehet forradalmat csinálni.
– A rendszerváltás környékén látta meg a napvilágot. Melyek az első politikai emlékei? Hogyan került kapcsolatba a jobboldali értékrenddel?
– Alapvetően jobboldali, keresztény családban nőttem fel, de a pártpolitika nem volt gyakori téma otthon. A 2006-os rendőrterror idején 16 éves voltam, figyeltem a híradásokat, már gyerekfejjel is felháborított a cinikus, idegen érdekeket kiszolgáló, magyargyűlölő kormányzás. Pár évvel később, felnőttként az EP-kampányban már a Jobbikot segítettem. Morvai Krisztináék sikerét fordulópontként éltem meg, számomra ez egy bizonyítéka volt annak, hogy igenis érdemes cselekedni.
– Saját szakmájában hol érhető tetten ez az értékrend?
– Történész hallgatói éveim alatt a Horthy-korszak volt az, ami leginkább meghatározta az érdeklődésem. Ezt az időszakot sokszor hajlamosak vagyunk egy homogén korszakként értékelni. Ez teljes mértékben szakmaiatlan. Ezekből az évtizedekből számomra – sok mindenki más mellett – az Imrédy-kormány is követendő példa, a mesterszakos szakdolgozatomat ennek a kormánynak a belpolitikájából írtam.
Imrédy Béla egy sokoldalú, nagy tudású, pénzügyekhez kitűnően értő államférfi volt, akinek méltatlanul kevés idő jutott az ország vezetőjeként. Nevéhez fűződik a győri program kidolgozása, de számos olyan közérzetjavító intézkedés is, amelyek ma már természetesek. Fontos még megemlítenem Marschalkó Lajos Országhódítók című könyvét, amely nagy hatást gyakorolt rám. Ez a kötet azóta is jól látható helyen van a polcomon. Az alapszak elvégzése után mesterképzésre már célzottan jelentkeztem a Modernkori magyar történelem szakirányra.
– Az egyetemi évek alatt is a politika közelében maradt. Milyen tapasztalatokat gyűjtött ebben az időszakban?
– A Jobbik melletti kiállást említettem, de azt nem, hogy alig 19 évesen, az önkormányzati választáson már jelöltként indultamTatabányán. Ez 2010-ben volt. Akkoriban nagyon sokan, nagyon sokat beleláttunk és bele is tettünk ebbe a pártba. Ezt követően évekig a Jobbik Ifjúsági Tagozatának megyei szervezője voltam, de 2013-ra már világosan láttam, hogy ez az út nem vezet a szebb jövő felé, ezért megszakítottam a kapcsolatot a párttal.
– A szakítás után búfelejtés következik. A Jobbikban való csalódás után élte az egyetemisták felhőtlen életét?
– Korántsem így történt! Új lehetőségek nyíltak számomra, hiszen a közéleti, egyetemi létem alatt rengeteg hasonló gondolkodású hazafival ismerkedhettem meg. Számos jobboldali, kultúraformáló szervezet munkáját segítettem. Az egyik ilyen egy egyetemi hallgatókat tömörítő közösség szervezése volt. Ezekben jól éreztem magam, nem hiányoztak a pártok.
– Most mégis a parlamentbe készül. Mi történt?
– A 2018-as választáson már nem támogattam a Jobbikot, így engem is nagy meglepetésként ért, amikor arról értesültem, hogy egy új mozgalom van kibontakozóban. Az ásotthalmi szalonnasütés híre hozzám is eljutott, de már ekkor is jól olvastam a sorok között, ezért hagyma helyett fényképezőt és egy táskát vittem magammal, amiben visszafelé már a Mi Hazánk logójával ellátott matricák lapultak. Ezen a zászlóbontáson rég nem látott ismerősökkel találkoztam újra, így többekkel együtt ismét a pártpolitikában kötöttem ki.
– A Mi Hazánkon belül mivel foglalkozik, melyik területért felel?
– A 2019-es év fontos volt a pártnak és nekem is, hiszen az önkormányzati választások után mandátumot szereztünk Tatabányán. A választókerület megszervezése mellett, szakmámnak megfelelően a tatabányai közgyűlés oktatással és kultúrával foglalkozó bizottságában tevékenykedek. A városi Mi Hazánk helyzete különleges, ugyanis a testületben és ebben a bizottságban is mi vagyunk a “mérleg nyelve”, így a mi szavazataink sokszor bizonyulnak döntő szavazatnak egy-egy kérdés kapcsán.
– Ne kerülgessük tovább a forró kását! Tényleg szerkesztője a legolvasottabb jobboldali hírportálnak?
– Publicista vagyok. Annyit azért hozzátennék, hogy nekem ez soha sem volt olyan dolog, amit szégyelltem volna, és nem is gondolom, hogy kellene. Rövid utánajárás után gyorsan kiderül, hogy én az összes írásomért, ott megjelenő véleményemért, publicisztikámért vállalom a felelősséget. Minden általam jegyzett anyag a saját nevemmel kerül ki az oldalra!
Az írással, publicisztikával nagyon régóta foglalkozom. Büszkeséggel tölt el, hogy 2019 óta ezt széles és igen kitűnő olvasótábor előtt tehetem!
– Mit csinál, amikor nem ír?
– Az olvasás mellett nagy kedvelője vagyok a videójátékoknak. Ez régóta a szenvedélyem. Már akkor is játszottam, amikor még az internetelérés is nagy szó volt. Jónéhány régebbi kiadás is megtalálható a gyűjteményemben. Kedvenc időtöltéseim egyike a túrázás is. Megdöbbentő, hogy ez az ideiglenesen megcsonkított ország mennyi felfedezetlen természeti kincset rejt magában.
– Hogyan lett országgyűlési képviselőjelölt? Mi az, amit megváltoztatna?
– Hosszú éveken át képeztem magam. Elérkezettnek látom az időt arra, hogy először szálljak versenybe egy országgyűlési választáson. Saját magamon túl a környezetemet is felkészítettem erre. Komárom-Esztergom megye 3-as számú választókörzetében sincs új a nap alatt, Tatabánya mellett ezt a térséget is jól ismerem. A cigány-magyar együttélés itt is húsbavágó probléma.
Az állam és Czunyiné Bertalan Judit, a térség fideszes parlamenti képviselője innen is kivonult, maguk után pedig rossz úthálózatot, munkanélküliséget, és a már említett etnikai feszültséget hagyták.
– Mire számít a jövő évi választáson?
– Azt remélem, hogy a magyar emberek adnak esélyt egy harmadik, nemzeti útnak. Ennek hiányában hazánk tovább fog sínylődni a két nagy tömb rendszerében, ahol a jobbliberális és a balliberális pártok kontroll nélkül szolgálják ki Magyarországot az idegen érdekeknek.
A kétpólusú hazaárulásnak véget kell vetni!
Három évtizeddel a rendszerváltás után a nemzet temploma végre olyan képviselőket érdemelne, akikben a hazaszeretet, az emberközpontúság, az elvhűség, és a kitartás egyaránt megtalálható.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »