Nem minden rossz és elavult, ami régi. Ezt a keresztény értékrendre értem, amelyet az utóbbi évtizedekben egyre több támadás ér az állítólagos maradisága miatt. Az említett időszakban megerősödő és lassan már tomboló neoliberalizmus új világ- és emberképet hirdet, és hódításának köszönhetően a keresztény értékrend recseg-ropog az öreg kontinensen és az Újvilágban. A mai liberalizmus egyik zászlós hajója az LMBTQ-mozgalom, mely meghirdette szexuális forradalmát, és a jogegyenlőség kivívását tűzte ki célul. Aki ezzel kapcsolatban kritikát merészel megfogalmazni, azonnal különböző stigmákat kap: homofób, szexista, rasszista…
A kereszténység alaptézise a nagyparancsolat: Szeresd Istenedet, és szeresd felebarátodat! Már itt világosan látható, hogy a jézusi tanítás kizárja a másik ember kirekesztését, diszkriminálását. Viszont nagyon határozottan megvan a helye az embernek a teremtett világban. Isten az alkotó, az ember a teremtmény, akit férfivá és nővé teremtett az Úr. Egyszerűen ez az alapfeltétele az emberi faj fennmaradásának.
A liberális világ ezzel szembemegy, az embert alkotónak kiáltja ki, és férfiból nőt, nőből férfit vagy semleges lényt, felnőtt emberből kisgyereket vagy akár őzet csinál (most mindegy, hogy ez műtéti úton vagy a fejben történik). Egyértelmű szabályok nincsenek, az egész helyzet jogilag nagyon instabil, ami magával hozza a káoszt.
A napokban robbant a hír: az új-zélandi olimpiai csapat női súlyemelői között helyett kapott egy transznemű nő. Ő lesz az első transznemű, aki versenyezni fog a tokiói olimpián. Az illető férfiként is súlyemelő volt bizonyos sporteredményekkel, majd 35 évesen visszavonult. Aztán nő lett, sportoló, és jöttek az eredmények, majd kijutott az idei olimpiára. Teljesen szabályszerűen járt el – mondta mosolyogva az új-zélandi miniszterelnök –, hiszen nincs más dolga, mint meghatározni a saját nemét, és ezt 4 évig nem szabad megváltoztatnia (előfordulhat, hogy esetleg rájön, hogy mégis inkább férfi – jó esetben!). A hír komoly visszahangot váltott ki a sportolók, elsősorban a súlyemelők körében. Egy belga súlyemelő rossz viccnek nevezte, de hozzátette, hogy ő támogatja az LMBTQ-mozgalmat.
Erről eszembe jutott, mikor Svédországban kérdezgette a riporter az utca emberét a migrációval kapcsolatban. Kivétel nélkül mindenki azt válaszolta, hogy be kell őket fogadni, mindenki egyenlő, sokszínű lesz a társadalom, és ez mennyire jó. A riporter következő kérdése az volt, hogy a mellette álló migránst be tudnák-e fogadni a megkérdezettek a saját otthonukban, mert valami oknál fogva nincs hová mennie szegénynek. Persze a nagy befogadópártiság, hipsz-hopsz, eltűnt. Sajnos, már senkinek nem volt lehetősége a migránsok iránti szeretet eme kifejezésének kinyilvánítására. Tehát a belga sportolónő támogatja az LMBTQ-t, de az általuk kiharcolt jogokkal már problémája van. Mekkora álszentség ez!
Az ilyen jogok biztosításánál a nagy jogharcosok teljesen figyelmen kívül hagyják az isteni teremtettséget, fittyet hánynak arra, ami tény és való: a nőnek XX, a férfinak XY kromoszómapárja van. Ez meghatározza az ember nemi jellegét, ami nemcsak az ivarszervek eltérő felépítésében, hanem pl. a testalkat, a vázrendszer, az izomzat fejlettségének különbözőségében is megnyilvánul. Cikkünk hőse, az új-zélandi sportoló pedig vallhatja magát nőnek, de adottságaiban akkor is férfi. És ez nem fair a női sportolókkal szemben. Mondjuk ez minden gond nélkül lecsúszik a feministák torkán? Viszont várom a transznemű férfiakat a sportban! Olyan miért nincs? Mondjuk azért, mert esélyük se lenne?
Úgy gondolom, hogy abszolúte nem világos és egyértelmű, hogy mennyi jogot kell kiharcolnia az LMBTQ-nak ahhoz, hogy a hőn áhított egyenlőség megvalósuljon. Kezdődött ez azzal, hogy fogadja el őket a társadalom, majd házasodhassanak, majd gyermeket fogadhassanak örökbe, majd három nemet lehessen hivatalosan használni, majd mindenki annak vallja magát, aminek akarja, stb., stb. Hol lesz a vége nagy jogharcnak? Mikor lesznek elégedettek? Tehát transznemű már hivatalosan is lehet az embernek fia/lánya. Az a férfi, aki kisgyermeknek vallotta magát, és talált örökbefogadó szülőket is, ő jogilag ki? Felnőtt vagy gyerek? Ötvenegynéhányévesen iskolába kell járnia? És a magát őznek valló illető? Ő állat vagy ember? Ha kiugrik az útra, és neadjisten az autó elüti, akkor az a szerencsétlen sofőr kit ütött el? Egy őzet vagy egy embert? Jogilag nagyon nem mindegy!!!
Ez a mai társadalom jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon. A kutya is jódógába vész meg!
Édes Enikő
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
