„Keresve sem kínálkozhatott volna alkalmasabb időpont, mint éppen június 4-e, a trianoni békediktátum aláírásának a napja, hogy Esterházy Jánosra születésének 120. évfordulója alkalmából kiállítással egybekötött szimpóziummal emlékezzünk. Hiszen Trianon, amelyre 2010 óta a nemzeti összetartozás napjaként tekintünk, sokakhoz hasonlóan, gróf Esterházy János életét is gyökeresen megváltoztatta.” – mondta köszöntőjében dr. Kálmán Ernő építész, a Visegrádi Négyek Alapítvány kuratóriumának elnöke a pesthidegkúti Klebelsberg-kastélyban tartott esemény beköszöntőjében.
Felidézte, hogy 2016-ban kereste meg őt építésztervezői minőségében az azokban az években kulturális attaséként Varsóban, majd Pozsonyban dolgozó Molnár Imre, hogy segítségét kérje a mártírhalált szenvedett gróf emlékére emelendő alsóbodoki kegyhely és a hozzá vezető stáció részletesebb építészeti terveinek a továbbfejlesztéséhez és a már megkezdett építkezés folytatásához.
Az elképzelést a V4 Építészeti Alapítvány a kezdetektől a magáénak érezte, felkarolta, és partnerként mindvégig lelkesen segítette. A munka építészeti irányítására egy kiváló felvidéki építészt, Istenes Józsefet ajánlotta, aki – ahogy az árkádok alatt elhelyezett tablókon megtekinthető – kiváló munkát végzett: a tervei alapján elkészült építészeti együttes ma már napjaink egyik népszerű zarándokhelye.
Az alsóbodoki zarándokhely kapcsán Kálmán Ernő fontosnak tartotta megemlékezni a felvidéki magyar emlékek, a magyar kultúra és oktatás iránt elkötelezett vállalkozóról, az időközben elhunyt Paulisz Boldizsárról,
A konferenciát megnyitó dr. Latorcai Csaba, az EMMI államtitkára június 4. évfordulóját a bátorítás napjának nevezte, bátorításnak arra, hogy higgyünk magunkban.
Emlékeztetett arra, hogy száz esztendeje lépett hivatalba gróf Bethlen István miniszterelnök, a Trianonban megcsonkított, szinte halálra ítélt ország helyreállítója, akit ebben a munkájában éppen ennek a kúriának hajdani tulajdonosa: gróf Klebelsberg Kunó segített.
Személye összeköti a lengyel, a szlovák és a magyar népet. Végezetül Latorcai Csaba felidézte az 1335-ös visegrádi királytalálkozótól a mai V4-ek együttműködéséhez vezető szövetséget, amely alapja lehet egy újjászülető kontinensnek.
A szimpóziumon dr. Dévavári Zoltán a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa a felvidéki magyarságnak az új impérium alatt az 1918 és 1950 közötti évtizedeit idézte fel. Hangsúlyozta, hogy a magyarság minden elszakított területen kényszerkisebbség volt, a nemzetközi szerződésekben biztosított jogokat sehol sem tartották be, és a mai napig törekednek az utódállamok az etnikai térszerkezet megváltoztatására.
A trianoni diktátummal létrehozott új államok közül Csehszlovákia esetében nem lehet ún. magállamról beszélni, azaz területét teljes egészében az Osztrák-Magyar Monarchia területéből szakították ki. Etnikailag a legkevertebb volt, mégis nemzetállammá nyilvánította magát. Ezzel együtt nyelvtörvénye liberálisabb volt, mint a román és a délszláv államé: 5 magyar középiskola és egy női tanítóképző működését engedélyezte, továbbá a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban is lehetséges volt a magyar nyelv használata. Mindez az ellenkezőjére fordult a beneši törvényekkel.
Dr. Molnár Imre történésszel, akinek a legtöbbet köszönhet az Esterházy-kutatás, a kiállítás képei előtt találkoztam, bemutatta Artur Janicky lengyel filmrendezőt, aki dokumentumfilmet készít a mártír grófról.
Esterházy János sorsára Vaclav Felcak professzor hasonló életútja irányította rá a rendező figyelmét. A professzor, aki egyébként az első lengyel történelemkönyvet írta Magyarországról, futárszolgálatot teljesített a háború alatt, elfogták a németek és a szovjetek is, mindkettő esetben megkínozták, bebörtönözték, története hasonló Esterházy Jánoséhoz.
Egy zakopanei konferencián ismerte meg Janicky e párhuzamos sorsokat, és határozta el, hogy filmet készít mindkettőjükről. Vaclav Felcakról már elkészítette, de azóta, hogy elolvasta Molnár Imre könyvét, látja, hogy nemcsak érdekes, drámai életútról van szó, hanem a keresztény értékek melletti hősies kiállásról, amely példa lehet, mert a mai túlságosan elanyagiasodott világban fel kell mutatni a lelki értékeket.
Artur Janicky azt is hozzátette, hogy filmjét köszönetnyilvánításnak is szánja Esterházy Jánosnak, aki a 2. világháború kitörése után segítette a lengyel menekültek nyugatra jutását, illetve az elsők között ítélte el az NKVD Katynban lengyel tisztek ellen elkövetett tömeggyilkosságát, ami hozzájárult később Moszkvában és a Gulagokban szenvedéseinek fokozásához.
Végezetül hangsúlyozta, hogy Esterházy János közép-európai elképzeléseinek megvalósulása nélkül Európa jövője is megkérdőjeleződik, mivel Közép-Európa stabilitása mindig is Európa biztonságát szolgálta.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
