Míg az USA és az EU vezető politikusai John Kerry-től Martonyi Jánosig a durva államcsínnyel létrejött új ukrajnai rezsimet a demokrácia bajnokaként ünneplik – Oroszországot megalázván -, a kijózanodás első jelei is tapasztalhatók a Majdan harcosai között, régi-új hőseik bemutatkozása után. Amíg azonban az „istenadta nép” nem szól bele értelmesen sorsa alakításába, addig kénytelen lesz elszenvedni újra és újra átverését. Az ország egyelőre tovább süllyed a káoszba. Ukrajna a magyarság számára kárpátaljai testvéreink miatt is egy új figyelmeztetés a tisztán látásra és a keresztényi önszerveződésre.
Ízelítők az új ukrajnai „demokráciából”:
A „Jobboldali Szektor” egyik vezető politikusa, Aleksandr Muzychko, a Majdan egyik hőse múlt kedden állig felfegyverkezve jelent meg a rovnoi regionális parlament ülésén, követelve a képviselők azonnali döntéshozását, hogy a Majdan áldozatai hozzátartozóinak lakásokat utaljanak ki. Kis túlzással mondhatnánk, íme egy önzetlen politikus. De ugyanő azt is kijelentette, hogy élete végéig küzdeni fog a zsidók és az oroszok ellen.
Az általános oroszellenes légkörtől inspirálva radikálisok megfenyegettek több, a moszkvai patriarchátushoz tartozó ortodox templomot. Sumy-ban azt követelték, hogy a szerzetesek imádkozzanak a Majdan áldozataiért a kijevi patriarchátus érsekének vezetésével a Szent Átszellemülés katedrálisában. Amikor felvilágosították őket, hogy az egyházi törvények ezt nem teszik lehetővé, fenyegetőztek, hogy Molotov cocktailokkal szétverik a templomot. Aktivisták ugyanaznap egy másik híres kolostort körülzártak és senkit nem engedtek be. A híresztelések megfékezésére a kijevi patriarchátus kénytelen volt közzétenni, hogy nem áll szándékában elvenni a moszkvai patriarchátus templomait. Amíg azonban az orosz ortodox templomok elleni fenyegetések nagyjából csak fenyegetések maradtak, egy zsinagógát súlyosan meg is rongáltak.
Torkához szegezett szuronnyal énekeltették az ukrán himnuszt a beregszászi presbiterrel.
A nyugati politika és média nem csak kerüli az ilyen témákat, hanem a törvénytelen úton létrejött rezsimet példásan demokratikusnak állítja be. Mivel legszívesebben egész Ukrajnát érdekszférájába vonná, propagandájában Oroszország ismét a gonosz, undemokratikus hatalom. A brit külügyminiszter, mint Washington hű vazallusa a napokban a Budapest Memorandum-ot is abban az értelemben interpretálta, hogy Oroszországnak teljes mértékben respektálnia kell az új ukrán kormány legitimitását és az ország integritását. Francis Boyle, a híres amerikai Harvard egyetem jogászprofesszora egy az Oroszország hangjának adott interjúban ezzel szemben egyértelműnek tekinti, hogy a nemzetközi jog alapelvei szerint az orosz többségű területeknek joguk van elszakadni Ukrajnától. Szerinte az országnak jelenleg nincs legális kormánya, ami van, azok neonácik, fasiszták és szélsőjobboldali gazemberek. Az európai ügyekért felelős helyettes US-államtitkár asszony, Viktoria Nuland elhíresült lehallgatott beszélgetése a kijevi amerikai nagykövettel világosan bizonyítja, hogy egy a CIA által végrehaj(ta)tott államcsíny történt. Az oroszokat egyértelműen diszkriminálják (nyelvtörvény!) és fenyegetik. „Ha pedig egy kormány nem az egész ország népét képviseli fajtára, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül, egyenlő jogokat garantálva mindenkinek”, akkor az ok lehet az elszakadásra.
Ezt a magyar politikának is szem előtt kéne tartania Kárpátalja tekintetében. Annál is inkább, mert Ukrajna kizsákmányolása a globalizmus urai által várhatóan még Magyarországét is felül fogja múlni. Talán még sehol sem sikerült a globalizmus Gólemének egy népet úgy megtéveszteni, mint Ukrajnában. Mert ehhez az államcsínyhez nem csak a Majdan fizetett tüntetői kellettek, hanem a Nyugat által elámított többség is, amely saját érdekei ellen is hajlandó cselekedni, vagy legalábbis tűrni. Illyés Gyula híres költeménye Egy mondat a zsarnokságról lassan jobban illik a globalizmusra, mint az un. szocializmusra. Az anyagiakra redukált élet, az abban elérni kívánt siker jobban terrorizál, mint a szocializmus államgépezete. Még barátainkat, szerelmünket is a szerint választjuk ki, hogy megfelelnek-e a „siker” követelményeinek.
„S nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni…”
Nem árt ugyan ismerni a nagy kritikus műveket arról, mi vezetett az európai kultúra eme perverz átalakulásához, például Adorno és Horkheimer „Dialektik der Aufklärung”-ját, vagy akár csak Bogár László cikkeit a globalizmus „létrontásáról”, de semmi sem tárja úgy fel az igazságot, mint az evangéliumok. Bár meg kell adnunk a „császárnak, ami a császáré”, de „nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is… Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy Mibe öltözzünk?…Elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket majd megkapjátok hozzá…” Azaz, bár a bűnbeesés arra kényszeríti az embert, hogy verejtékével keresse meg megélhetését (sokan csak ezt látják, illetve ezt akarják láttatni), de az isteni gondviselés a benne bízó embert átsegíti minden nehézségen és csak ez által élhet boldogan. A mammon által sohasem.
Az emberiség történelmében az isteni gondviselés talán legszebb záloga ősi alkotmányunk, amely lényege Isten jelenléte legfőbb alapelveinkben, ami egyben az emberi korlátoltság és törékenység belátása és egyetlen lehetséges kiküszöbölése. Minden más, még oly szép gondolat is csak olyan konstrukciót engedélyez, amelynek a végén a zsarnokság leselkedik. Ahhoz, hogy ősi alkotmányunkat ismét valóra tudjuk váltani, újra meg kell tanulnunk egymás gondjait megérteni és megosztani, azaz meg kell tanulnunk szolidárisan (szeretetben) élni.
Vajta Dénes
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
