Idén nyolcvan éve, hogy XII. Piusz pápa kinevezte Apor Vilmos gyulai plébánost a Győri Egyházmegye 73. főpásztorává. A kerek évforduló kapcsán Soós Viktor Attila írt megemlékezést az egyházmegye lapjában, a Hitvallásban – az alábbiakban ennek második részét ajánljuk az olvasók figyelmébe.
A második világháború alatti katolikus szellemi élet talán legérdekesebb epizódja játszódott le 1943. augusztus 26-án Győr városában. Ekkorra hívta össze ugyanis eszmecserére a Püspökvárba Apor Vilmos a keresztény szellemi élet szociálisan is nyitott tagjait. A téma, amelyet át kellett beszélni, nagyon is aktuális volt, és kicsit sem vidám: a háború utáni Magyarország sorsáról kellett értelmes vitát folytatni, melyről viszont ekkor még nem lehetett semmi konkrétumot tudni.
[…]
Apor Vilmos 1943. október 6-án jelezte a püspöki kar ülésén, hogy az Egyháznak komoly irányváltására lesz szükség a közeljövőben, pont a fentebb említett folyamatok miatt. Az esztergomi érsek elméletben ezzel ugyan egyetértett, de fokozott óvatosságra intette a püspöki kart, és előbb komoly háttérmunkával, a legnagyobb titoktartás mellett gondolta kidolgozni az irányváltás részleteit. Ehhez Aport és Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt nyerte meg, akik neki is fogtak a részletek megbeszéléséhez. Az események azonban radikálisan felgyorsultak. 1944 március 19-én ugyanis a német csapatok megszállták Magyarország területét, és kezdetét vette a nyílt zsidóüldözések kora. Apornak olyan válsággal kellett szembenéznie, mellyel korábban nem: a tényleges embermentést kellett ugyanis megszerveznie.
[…]
Apor Vilmos embermentésben játszott szerepe, az üldözöttek érdekében kifejtett működése ugyanakkor azt példázza, hogy egy elveiben szilárd, és a cselekvéstől sem visszariadó főpap még a legembertelenebb körülmények közepette is példát tud mutatni. Apor a magyar katolicizmus – Mindszenty József és Márton Áron mellett – talán legjobb arcát mutatta föl a második világháború alatt. A bátor főpap cselekedetei bebizonyították, hogy az embertelenségben is lehetséges volt a krisztusi tanok hirdetése, még inkább pedig azok gyakorlati alkalmazása.
Mindszenty József így írt Apor Vilmos vértanúságáról: „Ő nagypénteken lett orosz katonák áldozata a női tisztaság védelmében. Golyószóróval ölték meg, mikor elzárta a garázdálkodó szovjet katonák elől az utat, akik a pincéből az ott rejtőzködő nőket akarták elhurcolni. A jó pásztor életét adja juhaiért.” Apor Vilmos megtört életútja tehát önmagában is teljes és elismerést parancsoló egész: halála viszont felbecsülhetetlen vesztesége volt az 1940-es évek magyar egyházi társadalmának, melyre 1945-től újabb, de szintén totalitárius kihívások leselkedtek.
Az Apor Vilmos papi működéséről, püspökké szenteléséről és szolgálatáról, valamint vértanúságáról szóló megemlékezést teljes egészében ITT olvashatják.
Forrás és fotó: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
