Amerikában a National Day of Prayer, vagyis az imádság nemzeti napja május első csütörtökjére esik. Hagyományosan az elnök ilyenkor beszédben, vagy írásos nyilatkozatban szól az amerikai polgárokhoz. Most sem volt ez másképp – leszámítva, hogy május 5-i levelében Joe Biden kínosan kerülte az Isten nevének megemlítését.
Ha a kereszténységből kilúgozzák Istent, mi marad belőle? Ez a kérdés fogalmazódhatott meg sokakban, miután végigolvasta az amerikai elnök nemzeti imádság napi üzenetét, amely tele volt olyan semmitmondó, általános lózungokkal, mint: „történelmünk során sokféle vallású és hitű amerikai imádkozott erőért, reménységért, útmutatásért”, vagy: „találjuk meg imáinkban – bárhogyan is hangozzanak el – azt az elszántságot, amellyel legyőzhetjük a megpróbáltatásainkat”.
Az 1988 óta minden évben megünneplik a nemzeti imádság napját, azonban az ilyenkor felszólaló elnökök megnyilatkozásainak sorában az idei, 2021-es az első olyan nyilatkozat, amelyben az Isten neve nincs kimondva. (Kivéve a szöveg végi dátumozást, mert ott Biden a „mi Urunk 2021. évében” formulát alkalmazza. Végül is, ez is valami.)
Kérdés, hogy a rózsafüzért előszeretettel lobogtató, valamint katolikus gyökereit oly gyakran felemlegető Joe Biden számára, egy alapvetően keresztény alapokon nyugvó nemzet élén miért nem kívánatos az Istent személyesen megnevezni, megszólítani az imádság napjának ünnepén? Hogy egy olyan napon, amelyet kifejezetten az Isten felé fordulásnak, az Istenre való ráhagyatkozásnak és hálaadásnak szenteltek, miért olyan fontos – megint hangsúlyozom: egy alapvetően keresztény alapokon nyugvó nemzet esetén –, hogy tökéletesen píszí fogalmazzon az elnök, ezáltal tökéletesen fölöslegessé és semmitmondóvá silányítva a nyilatkozatot, és vele együtt degradálva a nemzeti ünnep lelkületét is?
A kérdés – természetesen – költői.
Varga Gergő Zoltán
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
