Köztudott – és ezt legjobban az érintettek tudják, hiszen saját bőrükön érzik – hogy Szlovákiában alacsony és lassú volt a járvány által érintett vállalkozók, kereskedők, iparosok állami kármentése.
Miközben Csehország kormánya ugyanebben az időszakban az ottani össztermék 5,6 százalékát, míg Magyarország kormánya az össztermék 10 százalékát. Ez utóbbiról mély hallgatás, síri csönd honol az itteni sajtóban annak ellenére, hogy köztudott: a déli szomszédunknál a tetemes állami támogatás nem munkahelyek művileg történő fenntartására, hanem elsősorban innovációt előtrébe helyező – tehát hosszú távú pozitív hatást kiváltó – fejlesztésekre, beruházásokra lett felhasználva.
Mekkora különbség a hazai gyakorlathoz képest. A Szlovák Nemzeti Bank elemzése alapján a hazai gazdasági mentőcsomag 60 ezer hazai munkahely megmentésére lesz elég, ami nem sok. Sőt. Emiatt alaposan megnőtt a munkanélküliség.
A hosszabb ideje munka nélkül lévők száma megugrott 85 ezerre, ami 46 százalékkal magasabb, mint 2020 februárjában. Számos vállalkozás bezárt, kereskedők hada húzta le a rolót. S hol van még a folyamat vége?
Az előző kormányok 2013 (a 2009 utáni konszolidáció éve) óta minden forrást feléltek. Sőt, ha a konjunktúra idején bölcsen takarékoskodtak volna, Szlovákia külső tartozása 2019 végére lecsökkenhetett volna a hazai össztermék (GDP) 39 százalékára. Ha fegyelmezetten betartották volna vállalásaikat, ha nem keresnek kiskapukat. Ekkorra tervezték a kiegyenlített államháztartást is, ami úgy tűnik sokáig elérhetetlen álom lesz csupán.
Ehelyett másfél éve 48 százalékra csökkent a külső tartozás, amely 2021 végére – a járvány és a felelőtlen makrogazdálkodás legrosszabb következményeként – elérheti akár a GDP 70 százalékát. Mert hiszen a járvány mindent elfed, a járvánnyal minden megmagyarázható. A tétlenség, a tehetetlenség is.
Ján Tóth, a Költségvetési Felelősség Tanácsa elnökének beszámolója alapján Szlovákia kilátásai még ennél is súlyosabbak. A közpénzek egyensúlyának fenntarthatóságát jelző S2 index, amelyet az Európai Bizottság is elismer, sőt előtérbe helyez, Szlovákia számára rendkívül rosszul alakul.
Az S2 index azt jelzi, hogy az adott gazdasági évben a GDP hány százalékával kell több adóbevételt produkálni, vagy kiadásokat lefaragni, hogy a következő években, hosszabb távon a közpénzek egyensúlya fenntartható legyen. Ha az S2 index a GDP 6 százalékánál magasabb, akkor a közpénzek egyensúlyának fenntarthatósága erősen kérdésessé válik.
Aktuálisan Csehország mutatója 4,8 százalékos, Magyarországé 3,3 százalékos, míg Lengyelországé csupán 1,6 százalékos. Nos, erről sem olvashat a hazai olvasó az itteni sajtóban, különösen a két utóbbi ország viszonylatában. Közben tessék az adatokat összevetni az írás elején leírt adatokkal, hogy a felsoroltak közül melyik ország mennyit áldozott gazdasági kármentésre. Hatalmas kontraszt, ellentmondás, amely az adott Közép-európai kormányok makrogazdasági hozzáértéséről, kompetenciájáról vagy ellenben inkompetenciájáról árulkodik.
Pénzügyminiszterként Eduard Heger érezte a bajt, szigorítani akarta a költségvetési felelősségről szóló törvényt. Vagyis szigorítani a kiadási plafont. A törvény megvitatását elhalasztották, mivel a gazdasági miniszter, Richard Sulík emellett az adókulcsok megnövelését is keretek közé szorította volna, adóplafont helyezett kilátásba.
A végére jöjjön a legfőbb kérdés: az újdonsült pénzügyminiszter, Igor Matovič meg tudja majd fordítani a kedvezőtlen, egyre súlyosbodó folyamatokat? Úrrá tud lenni a helyzeten, kivezeti Szlovákia makrogazdaságát az egyre mélyülő gödörből?
Ha a legfelsőbb politikai tisztségben munkáját, tevékenységét nem koronázta siker, hátha siker koronázza majd tevékenységét a legfontosabb szakmai bársonyszékben. Elvégre közgazdasági diplomája van. (?) Adjuk meg neki az esélyt, sőt, a bizalmat. Szorítsunk neki, hogy így legyen. Máskülönben tragédia, azaz erőteljes pénzügyi függőség, kényszerpálya lesz a történet vége.
(Farkas Iván, az MKP szakmai alelnöke/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
