A galántai fiú 2017-ben vál-tott, Bukor Ádám a szlovák helyett magyar színekben kezdett úszni. Továbbra is uszonnyal, de felbukkant már a klasszikus úszók jóval erősebb mezőnyében is. Időközben Győrbe költözött, ott edz, egyetemre jár, és két klub képviseletében is versenyez. Úszóvilágáról, hétköznapjairól beszélgettünk.
Elfoglalt ember: versenyzőként uszonyos úszó és sima úszó, szociálpedagógiát hallgató egyetemista, és februárig úszómester is volt Győrben. Az évek során edződött teherbíró képessége viszi át naponta ennyi akadályon?
Mondhatni, igen. Egyrészt az alapkitartásom, ami bennem van, ami a sportban is nagy sikerekhez vezetett, hiszen gyerekkorom óta megszoktam, hogy keményen kell dolgozni, ha valamit el szeretnék érni. Másrészt az eredményességemben és mindennapjaimban a genetika is pluszként jelentkezik. Vagyis, hogy bírom a terhelést, azt, hogy sokfelé kell teljesíteni. Mindenképpen nagy megkönnyebbülés volt, hogy az úszómesteri állást otthagytam, s maradt az úszás és az egyetem. Nekem nagyon kedvező, hogy az egyetemen online oktatás folyik, mert nem kell rohanni az órákra, ide-oda, hanem maradok az uszodában az edzés után vagy elmegyek a győri lakásba, és végighallgatom az előadást. Ugyanakkor nem kedvelem az online oktatást, sokkal jobban szeretnék ott lenni az órán, találkozni a társakkal, a tanárral, élőben hallgatni és megbeszélni a dolgokat. Mert így nehezebb odafigyelni arra, amit a tanár mond, amiről szó van, könnyebben elkerülik az apróságok a figyelmünket.
Hónapokkal ezelőtt megjelent a YouTube-on egy több mint tízperces portré Bukor Ádámról Mindig győztes címmel. Napjainkban is elérhető, s kiderül belőle, hogy a galántai világklasszis uszonyos úszó ötszörös világbajnok, hatszoros Európa-bajnok, négyszeres világcsúcstartó és négyszeres összetett világkupa-győztes. Hogyan szembesül ezzel a nem kevés diadallal? Van, amelyikre rendkívül büszke?
Mindegyik örömteli emlék, mély nyomokat hagyott bennem. A vb- és Eb-győzelem ritka pillanat az ember életében. Több év elteltével mégis az elsőt emelném ki. 15 évesen Görögországban, Krétán 800 méteren lettem junior világbajnok. Előtte már ugyanazon a vb-n volt két ezüstérmem, de azt csalódásként dolgoztam fel magamban, mert azokban a versenyszámokban is már aranyra törekedtünk. Gyönyörű zárás, fantasztikus érzés volt, amikor harmadik, egyben utolsó ottani próbálkozásra összejött az aranyérem. Két évvel később már háromszor álltam a vb-dobogó tetején, ez már nem volt akkora meglepetés, pont olyan elvárásokkal készültünk, indultunk, és sikerült is teljesíteni. De az első volt az igazi, akár az első csók.
2017-ben váltott, és a szlovák helyett magyar színekben kezdett úszni. Előbb Gyöngyösön, majd Győrben. A magyarországi közeg még inkább lendített eredményességén? Mit hozott pályafutásában?
Nagyon fáradtan és megfáradva hagytam el ezt az országot. Ez a folytatásban is meglátszott az eredményeimen, nem sikerült rögtön úgy teljesíteni, ahogy szerettünk volna. A gyöngyösi közeg nem felelt meg az elvárásoknak, rövid megálló volt, csak a klub színeiben indultam, s otthon edzettem. Ezután tovább kerestünk, így kerültem Győrbe, 2019 októbere óta ott élek, csak hétvégére járok haza. Minden szempontból, én is és edzőm, apu is megtaláltuk a helyünket, és úgy érzem, már oda tartozom. Győr élhető város, nagyon örültem annak, hogy két klubban is felkaroltak, sikerült beilleszkednem. S ez a közeg nagyban lendített teljesítményemen, ami tavaly látszott meg a leginkább. Alig kezdődött el az év, a járvány előtt csak két verseny volt, viszont mindkettőn életem legjobb idejeit úsztam. 200 méteren minden idők harmadik legjobbját, utána a 100-on és az 50-eseken is sikerült javítanom, tényleg csúcsformában voltam, mint amilyenben az Eb-k vagy vb-k előtt vagy azokon szoktam lenni. De ez csak a szezon eleje volt. Itt látszott meg, hogy mennyire sokat segített nekem a győri edzésmunka.
Az uszonyos úszás mellett megjelent versenyzői repertoárjában a klasszikus úszás is. A sportág magyarországi népszerűsége szinte kínálta ezt a lehetőséget?
Teljesen magától adódott a helyzet. A győri uszodába kerültem, ott mindjárt felkarolt az ottani úszóklub. És nekifogtam a sima úszásnak is. Petrov Iván volt az első edzőm, őt váltotta ikertestvére, Petrov Árpád, aki előtte Hosszú Katinkának is volt az edzője. Azóta is alá tartozom.
Mire viheti úszóként?
Komoly reményeket fűzök önmagamhoz. Nagyjából már harmincig kitolódik az a kor, amikor az élsportoló teljesíteni képes. Addig szeretnék valamilyen eredményt elérni, ami nyilván nehéz lesz, mert Magyarországon nagyon támogatott sportágról van szó, sokan úsznak, és a fiatalok meg egyre erősebbek, én meg 21 évesen kezdtem azt, amit mások gyerekkorukban, akkor, amikor én is belevágtam az uszonyos úszásba. Velük kell versenyeznem. Nagyon sok pótolnivalóm van, de az elkövetkező pár évben, remélem, sikerül majd kimagasló eredményeket elérni sima úszásban is. Egyelőre az uszonyos úszás az elsődleges.
Hogyan fér meg egymás mellett a kétfajta úszás?
Eltartott egy ideig, amíg sikerült a kettőt összehangolni, de ezen már túl vagyunk. Eljutottunk arra a szintre, hogy kiegészíti az egyik a másikat. És közben a korábbinál sokkal többet töltök a vízben, ezért vagyunk bizakodók. Az elmúlt egy évben az edzések nehézségi fokozatát is emeltük, ami hozzátehet a jövőbeli sikerekhez.
Győrben él, naponta rengeteg órát tölt a medencében, a Győri Úszó SE és a Győri Búvár SE tagjaként versenyez. El tudja képelni az életét a víz és a medence nélkül?
Vannak pillanatok, amikor az ember fáradt, napi négy edzés van mögötte, s a nap végére már rosszul vagyok a víztől, a nedvesség minden formájától. Ilyenkor el tudnám képzelni, hogy abbahagyom, és soha többet nem lesz se víz, se úszás, se medence, még látni sem akarnám. De ha nem vagyok halálosan fáradt, akkor nem is gondolok erre, nehezen tudnám elképzelni azt a helyzetet. Életemnek több mint ötven százalékát a medencében és környékén éltem le. Még messze van a változtatás ideje. Harmincéves koromig szeretném húzni. Gyerekkoromban, amikor még nem tudtam, mi fán terem az egész, azt gondoltam, hogy edző szeretnék lenni. Száz százalékig biztos voltam abban, hogy a víz mellett fogok maradni. Ez azóta már eléggé megváltozott. Az edzősködés nem vonz, de valamilyen módon a medence világa megmaradhat bennem. Nem véletlen, hogy az egyetemen is a szociálpedagógiát választottam, érdekel a pszichológia. Az egyetemen túl vagyok az első féléven, sikeresen levizsgáztam, pszichológiából és filozófiából ajánlott ötössel végeztem. Az emberekkel és a gyerekekkel szeretnék foglalkozni a jövőben. Egyelőre azonban nem szakadok el a víztől, a medencétől.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
