Király András, a Görögkatolikus Metropólia újságírója öt zarándoktársával együtt szeptember végén három napot töltött az Athosz-hegyen. A nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumban november 5-én beszámolót tartott útjukról, bepillantást engedve a titokzatos és sokak számára elérhetetlen szerzetesi köztársaságba.
A Halkidikí-félsziget keleti földnyelvén, a Szent Hegy-félszigeten elhelyezkedő autonóm kolostorköztársaság az ortodox keresztény szerzetesek egyik fő központja.
A félsziget 53 kilométer hosszú, átlagosan 7–12 kilométer széles, és déli csücskében található a 2033 méter magas Athosz-hegy.
A szerzetesi köztársaság 1046-os alkotmánya biztosítja a félszigeten lévő húsz monostor autonómiáját, amelyet Görögországban és az Európai Unión belül élvez. A húsz monostor mellett körülbelül ötszáz kisebb-nagyobb szerzetesközösség él a félszigeten, valamint remeték barlangokban, sátrakban és különböző kis szerzetesházakban – összesen körülbelül 2300-an.
Athoszra nem könnyű eljutni, hiszen a monostorok maguk dönthetik el, hogy kinek engedélyezik a beutazást – ismertette előadásában Király András. – A félszigetre való beutazás feltétele egy 30 euróért megváltott vízum, a diamonitirion, amelyen a látogató vallását is föltüntetik. Ennek alapján, aki nem ortodox, természetesen nem járulhat Eucharisztiához a Szent Liturgián.
A zarándokok három napig tartózkodhatnak a félszigeten, de bármelyik monostor igumenje (apátja, vezetője – a szerk.) engedélyezheti a hosszabb tartózkodást.
Az alkotmány teljes mértékben tiltja, hogy nők lépjenek a félszigetre, sőt nőstényállatokat sem lehet bevinni. A legenda szerint az Istenszülő Szűz Mária Szent János apostollal hajózott Ciprus felé, s kikötöttek Athosz partjainál. A tájban gyönyörködő Istenszülőnek annyira megtetszett a hely, hogy megkérte Istent, hadd legyen ez az ő kertje.
Panagia Odigitria, a Vatopedi-kolostor hordozható ikonja (részlet, 14. sz.)
Az ortodoxok e legenda alapján az Istenszülő Szűz Máriának tulajdonítják a helyet, ezért az Istenszülőn kívül halandó nő lába nem érintheti e földet.
Kezdetben bizánci közösségek éltek a területen; a 8. századból már írásos nyoma van a szerzetesközösségek jelenlétének. Szent Atanáz, aki 958-ban érkezett a félszigetre, a szétszórt szerzeteseket közösségbe gyűjtötte, 963-ban monostort alapított (Nagy Lavra), és megalkotta számukra az első szerzetesi szabályzatot, amelyet ma is őriznek az általa alapított fővárosban, Kariészben (Karyes).
Itt található a sziget parlamentje, a koinotita, amelyben a húsz monostor igumenje és az általuk delegált személyek – összesen 40 fő – képviselik ezt az athoszi önkormányzatot. A görög külügyminisztérium egy polgári ügyintézővel képviselteti magát a 130 fős fővárosban. Itt található a görög ortodoxia legfontosabb temploma is, a Protaton, amely számos ortodox festőiskola mintája.
Király Andrásék kis zarándokcsapata három monostorban töltött el egy-egy éjszakát és egy-egy napot, ahol részt vettek a szerzetesközösség imádságaiban.
A szerzetesek a napkeltéhez és a napnyugtához igazítják szertartásaikat, számukra ez hajnali négy órai kezdést jelentett; az utrenye nyolc óráig tartott, amelyet Szent Liturgia követett. Ezután volt a reggeli, majd a szerzetesek dolgozni mennek. Ebéd nincs, délután 5-kor kezdődik a vecsernye, amely körülbelül 7-ig tart; ezt vacsora követi.
A monostorok kapuit estére bezárják. A monostorok erődítményszerűek. Ennek az az oka, hogy az elmúlt ezer évben folyamatos támadások érték a félszigetet és az ott lakókat a szaracénok, oszmán törökök, kalózok, katalánok részéről. A zarándokok külön zarándokszállásokon laknak a hatalmas monostorok területén, és néhol bekapcsolódhatnak a szerzetesek munkájába is.
Először a híres Vatopedi-kolostort látogatták meg; onnan három és fél órás hegyi túrával jutottak el a Pantokrátor-monostorhoz.
A harmadik napon a fővároson, Kariészen keresztül ismét egy három és fél órás túrával a félsziget déli részére, a Xenofontosz (Xenophontos)-monostorba érkeztek.
„Rengeteg lelki élménnyel, megerősödéssel gazdagodtunk. Együtt élhettünk, imádkoztunk az ezer éve tulajdonképpen változatlan formában működő athoszi szerzetességgel. Nyilván nem elég három nap arra, hogy nagyon sok mindent tapasztaljon az ember, így is rettentő tömény volt az az élményáradat, amiben részünk volt. A templomok, kápolnák, freskók olyan garmadájával találkoztunk, hogy mindezt teljesen befogadni ilyen rövid idő alatt szinte képtelenség. Nagyon szívesen visszatérnék, hogy minden monostort meglátogathassak, imádkozhassam és megmásszam az Athosz-hegyet.
Különleges élmény volt számomra, hogy édesapámmal együtt tudtunk részt venni ezen a zarándoklaton” – mondta el Király András november 5-én a Görögkatolikus Múzeumban tartott beszámolójában.
Szöveg: Vándor Ilka/Görögkatolikus Metropólia
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Király András, Vándor Ilka
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
