Sajnos a koronavírus elterjedése óta megszoktuk az online kapcsolattartást, de Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója azért gondoskodott arról, hogy ez ne történjék egyoldalúan, hanem a zoom segítségével az újságírók is tudják kérdezni őt és a tájékoztatásban résztvevő öt munkatársát.
Bár amióta 2012-ben megalakult ez a budapesti székhelyű, alapítványi háttérrel működő civil szervezet, sokan megismerhették itthon, de főként a határon túl – akikért létrejött – tevékenységét, Csóti György röviden mégis bemutatta intézetüket.
Célkitűzése alapvetően hozzájárulni a külhoni magyarok jogvédelméhez azokban az esetekben, ha személyeket, csoportokat és intézményeket magyarságuk, vagy vélhetően magyarságuk miatt ér jogsérelem.
Munkájához szükséges anyagi eszközöket a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül kapja évente pályázatok útján.
Kiterjedt jogsegélyszolgálati hálózat az egész Kárpát-medencében.
2020-ban 19 állandó jogsegélyszolgálati iroda működött, ebből 3 a Felvidéken. Ezek bármikor térítésmentesen tanácsot adnak, ha valakit magyarsága miatt jogsérelem ér, illetve szintén ingyenesen képviseletet biztosítanak konkrét peres eljárásokban.
Másik pillér az oktatás külhoni jogászhallgatóknak, fiatal jogászoknak, kezdő ügyvédeknek nyári egyetemek keretében. Harmadik pedig a tudományos munka. Kisebbségvédelem címmel tudományos folyóiratot adnak ki, amelynek Trianon 100 című különszáma hamarosan kikerül a nyomdából magyar és angol nyelven, melyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karával közösen jelentetnek meg, hazai és külföldi szerzők tollából.
2020-ban a hagyományos háromnapos novemberi konferencia részben nemzetközi volt az online révén, az angol nyelvű szekciókban sok külföldi szakember tartott előadást Spanyolországtól (Baszkföld) kezdve Szírián (Kurd tartomány) át Indonéziáig.
Természetesen a sajtót az éveken át húzódó kiemelten fontos ügyek érdekelték a leginkább, mint az erdélyi Beke István és Szőcs Zoltán koncepciós pere. Csóti György elmondta, hogy azért nem sikerült megmenteni őket a börtöntől, mert a román titkosszolgálat irányítja az igazságszolgáltatást délkeleti szomszédunknál, legalábbis magyar ügyekben. Eszközük: a legsötétebb kommunista diktatúrák koncepciós perei. Még a román jogrenddel is szembemenve nem hallgatták meg a védelem legfőbb tanúját, egy volt titkosszolgálati tisztet.
Céljuk az erdélyi magyarság megfélemlítése. Nemzetközi téren vannak jó esélyeink, több, mint két éve kivittük az ügyet Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára, ahol fél év után befogadták a panaszt, de azóta nem léptek előre.
Hasonlóan elhúzódó kérdés, ha nem is emberi életeket érintő: a felvidéki kárpótlási ügyek. Szlovákiában a 2003-as, mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó kárpótlási törvény hatálya alól kizártak mindenkit, aki az adott időszakban már nem volt szlovák állampolgár és nem volt szlovákiai állandó lakhelye.
Az a példátlan eset áll fenn, hogy a Bizottság elismeri ugyan Szlovákia jogsértését, de geopolitikai okokból nem indít kötelességszegési eljárást északi szomszédunk ellen. Arra biztatnak Brüsszelből, indítsunk egyéni pereket szlovák bíróságok előtt, amelyek majd Luxemburgba kerülnek, ahol nagy valószínűséggel a javunkra döntenek. Egy-két ilyen pozitív ítélet nagyon kedvező hatással lenne a további érintettek helyzetére. Fáradságos és hosszú folyamat, de ezt tesszük most.
Viszont a Felvidékhez sikeres ügy is kapcsolódik, ha sikernek nevezhetünk egy 2009-től 2017-ig húzódó pert, amelynek végén az ártatlanul vádolt és szabadságvesztéssel fenyegetett dunaszerdahelyi fiatalembert, Horváth Zoltánt felmentették. Az ügyről részletesen dr. Benda Vivien számolt be, csakúgy, mint a magyarok valódi történelmét ismertető Falath Zsuzsi meghurcolásáról, akinek antidiszkriminációs és munkajogi pere folyamatban van.
Megkérdeztem, hogy a KJI-hez hasonló intézmény működik-e az Európai Unióhoz tartozó országokban? Dr. Dabis Attila nemzetközi koordinátor azt válaszolta, hogy léteznek kisebb szervezetek, amelyek a helyi közösségek érdekérvényesítéséért harcolnak, például a balti államokban az oroszok jogaiért, de a miénkhez hasonló nincs, hiszen a külhoni magyarság helyzete is speciális.
A hét szomszédos országot négy kategóriába sorolta: 1. Ausztria: bár ott csak népcsoport a besorolásuk, de nyugodtan élnek, bántalmazást nem szenvednek, ezért ott nem is működtet irodát a KJI. 2. Horvátország és Szlovénia. Mindkettő államalkotó tényezőnek deklarálta a magyar nemzetiséget, van képviselőjük a parlamentben, helyi szinten adódnak kisebb problémák, ezért ott fenntartjuk a jogsegélyszolgálatot. 3. Szerbia szintén külön kategória, mert nem támaszt kifogást az autonómia ellen, de folyik küzdelem a nyelvhasználatért az újvidéki egyetem jogi karának diszkriminatív rendelkezései miatt. 4. Szlovákia, Románia, Ukrajna az a három állam,
A gyakorlat ezt igazolja különböző fokon, a legszélsőségesebb módon Kárpátalján. A mi történetünk nagyon egyedi, nagyon tragikus, holott célunk az, hogy a hét szomszédos országgal békében és együttműködve éljünk úgy, hogy a magyar közösségeknek megadják az Európában érvényes jogokat.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
