Napjainkban a Ku Klux Klan már 1866-ban kezdődő történetének hatodik korszakát számítja, mely korszakok között mindig voltak olyan időszakok, amikor a Rend érzékelhető módon nem volt jelen, volt, amikor egyáltalán nem volt jelen, sőt azt is lehet mondani, hogy a semmiből kellett újraszervezni és újraalakítani.
Az újraalakítások mindig valamilyen külső impulzus nyomán következtek be, a Klan reaktív jellege így mindvégig megmaradt. (Ezt azonban nem kritikaként említjük, inkább sajnálatos tényként, amely a jelenkori szélsőjobboldalt szinte az egész világon jellemzi.) Ebben a tanulmányban a Klan történetének első és második éráját vesszük egy kicsit közelebbről szemügyre, azt a két korszakot, amelyek során a rend működése a leghatékonyabb volt, talán nemcsak létszámának köszönhetően, hanem annak is, hogy a II. világháború előtt még Amerikában is megvolt a hajlam a rendnek legalábbis halvány polgári formában való igényére.
Ha a Ku Klux Klan megalakulásának körülményeit, illetve a szervezet első éveit akarjuk vizsgálni, nem lesz hiábavaló néhány szóval vázolni azt a társadalmi-politikai szituációt az ún. „Reconstruction” idejét, amely a Klan első érája alatt az Amerikai Egyesült Államok déli államait jellemezte.
Abraham Lincoln elnök 1865. április 14-én merénylet áldozata lett, őt Demokrata párti alelnöke, Andrew Johnson követte az elnöki székben. Johnson tisztességes politikus volt, de a déli államokkal szembeni békülékenységének ténye, valamint a helyzet konszolidációját illető joviális elképzelései a jenki republikánusok veszett haragját és gyűlöletét zúdították rá, aminek az lett a következménye, hogy a Déllel szemben a legkeményebb törvényjavaslatokat és intézkedéseket próbálták meghozni és keresztülvinni – sikerrel.
Tervei szerint minden déli államban egy ideiglenes kormányzót kellett volna kinevezni és egy Alkotmányozó Gyűlést összehívni olyan delegátusokból, akiket a régi törvények szerint jogosult választók szavaztak volna meg, kiegészülve az írástudó, illetve az uniós seregben katonáskodott négerekkel. A Kongresszus 1865 decemberében az elnök elképzelései szerint intézkedett is.
Míg az első szakadás be nem következett, a republikánusok is azon a véleményen voltak, mely szerint a déli államok mindig is az Unió részét képezték, attól sosem szakadtak el, jenki szempontból legfeljebb „elkóborolt bárányokként” voltak kezelhetők. A Republikánus Párt vezetőinek – Thaddeaus Stevens a Képviselőházban, Charles Sumner a Szenátusban – nézetei azonban hirtelen radikális fordulatot vettek e tekintetben, ugyanis azt kezdték hangoztatni, hogy a déli államok meghódított területek, ahol az Egyesült Államok alkotmánya és törvényei nem érvényesek. Ez egy hosszan tartó vitát és küzdelmet idézett elő a két nézet képviselői között, melyből következően az említett első szakadás 1866 februárjában történt meg.
Ekkor az elnök megvétózta az ún. „Freedmen’s Bureau Bill”-t (kb. Törvényjavaslat a Felszabadítottak Hivataláról), mely ugyanezen év júliusában a második elnöki vétó ellenére is elfogadtatott.
A törvény szerint egy, a háborús minisztérium fennhatósága alá tartozó hivatalt alapítottak, melynek feladata a felszabadított rabszolgákkal kapcsolatos igazságszolgáltatás lett. A hivatalok élére kinevezett személyek hadbírói jogkörrel rendelkeztek. Így minden „jogsértést”, amit a négerekkel szemben követtek el, minden olyan szerződéssel kapcsolatos problémát, amely fehérek és négerek között jött létre, voltaképpen egy hadbíróságnak megfelelő testület tárgyalt, ahol nem volt esküdtszék, nem volt vádirat és vádhatározat, az ítéletek az e testületek élén álló ügynökök kénye-kedvére voltak bízva, és fellebbezésre sem volt lehetőség. Ráadásul ezen ügynököknek katonai csapatok álltak rendelkezésére, ítéletük végrehajtását kikényszerítendő.
Bár az elnök proklamációja nyomán az érintett déli államokban a kormányzatokat megszervezték, e törvény mégis megtiltotta, hogy akár egy képviselőjük is részt vehessen a Kongresszus munkájában. Így határozottan körvonalazódott az az elképzelés, mely szerint ezen államokat meghódított területként kell kezelni.
Mindezen elnyomó intézkedéseket 1867 tavaszán és nyarán – elnöki vétók ellenére – további törvényekkel fokozták és teljesítették be. Ezek tíz déli államot öt katonai kerületre osztottak, melyek élére egy-egy – dandártábornoknál nem alacsonyabb rendfokozatú – tábornokot neveztek ki. Az adott állam kormányzatának nem volt beleszólási joga a kerületparancsnokok intézkedéseibe, a kerületparancsnok ugyan felkérhette a helyi civil bíróságot a peres ügyek lefolytatására, de ez tetszésére volt bízva. Fellebbezésre csak halálos ítélet esetén volt lehetőség. A „Reconstruction” eszméje azon fehérek közügyektől való megfosztásával teljesedett be, akik vagy részt vettek a „lázadásban”, vagy a résztvevőket bármilyen formában támogatták.
Mindezek gyakorlati következményei lesújtóak voltak a Délre nézve. A déli államok intelligens rétegei, a Délen még jelen lévő „gentleman” eszme képviselői minden politikai joguktól megfosztattak. A szavazásban részt vevők óriási többségét a 99%-nál is nagyobb mértékben írástudatlan néger populáció alkotta, mely populációt az északról érkező politikai kalandorok és a helybéli nímandok söpredéke manipulált. A korrupció és az intézményes rablás természetes folyománya volt mindezeknek. A kisebb városok és falvak hivatalnokai írástudatlan négerek lettek, a hivatalos ügyek intézése így merő packázássá és durvasággá fajult. Négerek ezrei hagyták el a farmokat és ültetvényeket, hogy a városokban állami segélyen éljenek. Rengeteg néger lépett be különféle fegyveres szervezetekbe, ahonnan régebbi „gazdáik” kitiltattak. A fekete rendőrök egy feljelentést nem tudtak elolvasni, válaszról persze így szó sem lehetett. Részeg és kötekedő négerek töltötték meg az utcákat, a fehér nőket érő inzultusok mindennaposak voltak.
A Ku Klux Klan tehát ilyen körülmények közepette kezdte meg működését. Megalakulásának módja, körülményei és kezdeti működése igen érdekes, frivol módon tréfás és – különösen a néger fantázia számára – meseszerű volt.
A történet 1865 karácsonyának éjjelén kezdődött, a Tennessee állam déli részén, az alabamai határhoz közel fekvő Pulaski városában. Itt Thomas Jones bíró hivatalában hat konföderációs veterán alapított egy titkos társaságot, melynek az első javaslat alapján Kuklid lett volna a neve (a görög kükloszból, mint mondtuk), majd ez módosult Ku Klux-ra. Találkozóikon hosszú leplet, fehér maszkot és fehér papundekliből készült nagyon magas kalapot viseltek. Ezek a találkozók egy, a városhoz közel levő dombon fekvő elhagyatott téglaház pincéjében zajlottak. A tagok tisztségeket kreáltak önmaguk számára és azokat el is nevezték. A találkozón a Grand Cyclops elnökölt, helyettesének elnevezése Grand Maji volt. A Grand Turk egyfajta marsall-i szerepet vitt, a Grand Exchequer volt a kincstárnok és két Lictor látta el a külső és belső őrség tisztjét. Az egyik Lictor a rom előtt állt, a másik félúton a város és a rom között – mindketten a rejtélyes ruhát viselték és kezükben hatalmas lándzsát tartottak. A találkozók helyét Den-nek, azaz Barlangnak nevezték.
E sorok írója a történetet egy Ku Klux Klan által szerkesztett kiadványból meríti, ahol is az áll, miszerint a társaság kezdeti célja pusztán önmaguk szórakoztatása és a kívülállók felé való misztifikációja volt – mindez nehezen hihető (lehet, hogy szándékosan titkolják), ám ha így van, legyen így. A szervezet politikai tartalommal 1866 nyarán töltődött fel, amikor a veterán konföderációs tábornok, Nathan Bedford Forrest vette át vezetését. A Forrestre vonatkozó információ a Klan történetének második korszakából származó iratokból meríttetett, hiszen az eredeti Klan explicit módon ezt nem jelentette ki.
A szervezet taglétszáma rohamosan növekedett, újabb és újabb Den-ek alakultak meg. A tagok felavatását kísérő morajok és vörös fények babonás félelemmel töltötték el a néger negyedek lakóit, valamint az alacsonyabb osztályokba tartozó fehéreket. Elterjedt, hogy a Ku Klux tagjai voltaképpen elesett konföderációs harcosok kísértetei. A négerek babonás hajlamai olyannyira erősek voltak (és azok ma is), hogy az összejövetelek helyének környékén egyikük sem merészelte sötétedés után a házát elhagyni.
1867 tavaszán a „Pulaski Den” Grand Cyclops-a az összes Den-ből delegátust hívott Nashville városába, ahol egy titkos gyűlésen kidolgozták a Klan szervezeti felépítését. A Klan működési területét „Invisible Empire-nak” – Láthatatlan Birodalomnak nevezték el. Az Invisible Empire-t Realmokra, azaz Királyságokra osztották; a Realmok az egyes államoknak feleltek meg. A Realmok a kongresszusi kerületeknek megfelelően Dominionokra (kb. Uradalmakra) oszlottak, a Dominionok a megyék szerint „Province”-okra, a Province-ok pedig Den-ekre. A rend legfőbb feje a Grand Wizard (Nagy Varázsló), egy Realm parancsnoka a Grand Dragon (Nagy Sárkány), egy Dominioné a Grand Titan, egy Province-é a Grand Giant (Nagy Óriás), egy Den-é pedig a Grand Cyclops lett.
Érdekes volt az a demonstráció, amelyet 1867 július 4-ére a tennessee-i Grand Dragon hirdetett meg. Aznap éjjel Tennessee állam minden megyeszékhelyén felvonulást tartott a Klan. Megadott jelre vonultak be a városokba minden irányból, némán és egy temetési menet lassúságával. A csoportok összehangolt mozgását füttyjelek biztosították. A kíváncsiak azt hitték, hogy majd lovaik alapján azonosítani tudják a Klan tagjait. Tévedtek: a lovakat is lepelbe burkolták ugyanis.
Mindezeknek a demonstrációknak, valamint az egyéni demonstrációknak is az lett a következménye, hogy az esetek túlnyomó többségében a Klan-nek nem volt szüksége erőszakos beavatkozásra. A puszta tudat, hogy a Klan jelen van a környéken, elegendő volt ahhoz, hogy a nemkívánatos események ne következzenek be. Például a jenki kalandorok által szervezett éjszakai néger összejövetelek esetében elegendő volt, hogy az összejövetelekre vezető utakon lepelbe burkolt lovasok jelenjenek meg; egy szó sem hangzott el, a gyűlések mégis sietve feloszlottak. Néha kisebb lovas egységek jelentek meg a néger negyedek környékén, és egész éjjel némán járőröztek anélkül, hogy bárkinek is bántódása esett volna.
Ha egy néger eldurvult és veszélyessé vált, egy két méter magas lovas kísértet látogatta meg, vizet kért, a csöbröt kiitta és megjegyezte, hogy ez volt az első korty, mióta a Jeruzsálemi csatában elesett. Egy csontváz kezét nyújtotta a néger felé, hóna alatt egy koponya volt, és azzal búcsúzott, hogy újra eljön, ha az illető magatartása meg nem javul.
Ami a „rosszalkodó” fehérekkel való bánásmódot illeti, ők halálfejet és lábszárcsontokat ábrázoló pecséttel lepecsételt üzeneteket kaptak ajtajukra tűzve, hogy vagy megjavulnak, vagy odébbállnak. Sokszor egy megyében minden hivatalnokot egyszerre figyelmeztettek, akik a legtöbb esetben késedelem nélkül el is kotródtak.
Ritkán, ha a figyelmeztetések nem használtak, a delikvenst megkorbácsolták, még ritkábban felkötötték vagy lelőtték. A gyújtogatóknak és gyilkosoknak kötél járt. Egy nő megbecstelenítéséért korbács, visszaesőknek kötél. Akik egyenlőséget hirdettek és a négereket izgatták, figyelmeztetést kaptak a gyors távozásra.
Minden büntetést először gondosan mérlegeltek, aztán hajtották végre.
Sajnos kétségtelenül előfordult az is, hogy egy-egy Den olyan emberekből állt, akik nem rendelkeztek a kellő és helyes judíciummal, azonban ezek pusztán egy elenyésző kisebbséget alkottak.
1868 szeptemberétől a kormányzati erők kemény büntetéséket szabtak ki a Klan-nel együttműködők számára és jelentős erőket mozgósítottak a Klan felszámolása érdekében. Mindezek ellenére a Klan teljes lendülettel folytatta tevékenységét egészen addig, mikor is a Grand Wizard 1869 februárjában egy proklamációt adott ki, mely szerint – tekintetbe véve az üldöztetéseket, valamint azt, hogy a Klan elérte célját és helyreállította az élet normális menetét – a Ku Klux Klan-t feloszlottnak nyilvánította. Mindez Tennessee államban történt, ám a proklamációnak az állam határain kívül alig volt foganatja. A szervezet egészen 1872-ig aktívan tevékenykedett a többi államban. Ezekben az esztendőkben úgy a közvélemény, mind az állami szervek részéről a Klan jelentős figyelmet vont magára.
1872-ben a Kongresszus visszaadta a déli államok legintelligensebb rétegeitől elvett politikai és hivatalviselési jogokat, csapatait visszavonta, így a „Nagy Ku Klux Konspiráció” célját elérte és egyben aktualitását is vesztette. Így ért véget a Ku Klux Klan első érája, a szervezet ekkor latenciába vonult, hogy aztán a körülmények megkövetelte időben ismét felbukkanjon.
A Klan első érájának megszűnte és a második éra 1915-ös kezdete között eltelt időszakot a déli történetírás „Redemption”-nak, azaz Megváltásnak nevezi. Ekkor megszilárdultak azok az állapotok, amelyek az etnikai keveredésnek elejét vették, a pozitív értelemben vett szociális szegregációt fenntartották. (Ne feledjük el azonban, hogy Amerikában vagyunk, ahol még a legszigorúbb szociális szegregáció is mást jelent, mint az ekkor még részben tradicionális, részben a tradicionalitás halvány emlékeiből élő Európában.)
A Klan újjászületése egyetlen ember nevéhez fűződik, aki a szervezetet hivatalosan bejegyeztette, annak rendkívül cizellált szervezeti tagolást és szabályrendszert alkotott: William Joseph Simmons ezredes nevéhez.
Simmons Alabama államban született, és mielőtt a Ku Klux Klan második testet öltését megvalósította volna, hozzávetőleg tíz titkos társaságba lépett be, többek között a szabadkőművességbe is. Bár valószínűleg e szervezetek mindegyikéből kilépett, és bizonyosan valamilyen kevésbé elvadult páholyhoz tartozott, mindenesetre megtanulta, hogyan kell megszervezni egy titkos társaságot, és a rituálék megalkotásában is felhasználta szerteágazó tapasztalatait. Ilyen háttérrel alkotta meg a Klan törvényesen levédett kézikönyvét, a Klorant.
1915 és 1925 között több faktor is elősegítette azt, hogy a Klan egész történetének legvirágzóbb korszakát élje. E faktorok közül a négerkérdéssel egyenlő fontosságú volt több más probléma, ugyanis a bevándorlók elleni általános ellenérzések, a zsidóság és a szicíliai maffia üzelmeinek fókuszba kerülése, a kommunista veszélytől való félelem mind olyan aspektusai voltak a közhangulatnak, amelyekkel kapcsolatban sokkal inkább számíthattak a Klan akcióira, mint a hivatalos szervekére.
Mindezek mellett egy film oly módon befolyásolta a közhangulatot, ami nagy lendületet adott a Klan kibontakozásának. A film a The Birth of a Nation (Egy nemzet születése) címet viselte, és egy déli város életét festi le a polgárháború előtt, alatt és után. Fontos vonulatot jelent a filmben az első korszakát élő Klan tetteinek bemutatása, méghozzá pozitív módon való bemutatása. (Bár a liberális tömegmanipulátorok a filmet az egyik legnagyobb hatású propagandafilmnek tekintik, elfeledkeznek saját ízléstelen propagandáikról, amiket felsorolni is felesleges…) Mindez szerencsésen előkészítette a talajt a Klan újbóli színrelépéséhez.
1915. augusztus 16-án egy társaság a börtönből elrabolt majd felakasztott egy Leo Frank nevű zsidót, akit egy Mary Phagan nevű fehér nemzsidó leány megerőszakolásának és meggyilkolásának vádjával tartóztattak le. A társaság a The Knights of Mary Phagan (Mary Phagan Lovagjai) nevet adta önmagának, és két hónap múlva egy hatalmas égő keresztet állított fel az Atlanta (Georgia) városa melletti Stone-hegyen. Az akció kedvező fogadtatása nyomán Simmons arra jutott, hogy rendjét olyan fokon kell megszerveznie, hogy az számottevő politikai erővé válhasson az Egyesült Államokban. Miután a rendet törvényesen bejegyeztette, ő is elvégezte égő kereszt-rituáléját a Stone-hegyen, és egy oltárt is épített.
A Klan anyagi hátterét 1920-ban egy hirdetőügynökség bérlésével teremtette meg. Két atlantai publicista, Elizabeth Tyler és Edward Clarke pedig elérte tevékenységével, hogy a rendről és irányultságáról az egész Egyesült Államok tudomást szerezzen. 1921 nyarán a Klan már mintegy százezer tagot számlált. Programjában a négerellenes rasszizmus mellett a zsidóuralom ellenzése, az erőteljes maffia-ellenesség, a szeszcsempészet, a morfinizmus, a panamázás elleni küzdelem, a keresztény szexuális erkölcsök védelme az, ami ezen érát a többitől különbözővé teszi.
A Pulitzer-kézben levő New York-i World különböző erőszakoskodások elkövetésével megvádolta a Klant, mely erőszakoskodásokat tételesen fel is sorolt. Simmons kongresszusi vizsgálóbizottság elé állt, azonban a bizottság úgy oszlott fel, hogy semmit sem sikerült rábizonyítania (a provokációkra és a Klan nevében, de nem általa elkövetett bűnesetekre már utaltunk). Egyik legnagyobb erkölcsi sikere volt, mikor Warren G. Harding a Knights of the Ku Klux Klan tagjaként lett amerikai elnök.
1922-ben új vezetője lett a Klan-nek, Hiram Wesley Evans személyében.
1925-re már az Egyesült Államok minden államában jelen van a Klan, számos állam törvényhozó és végrehajtó testületét uralja, és több ezer városban kezében tartja a rendőrséget és a bírósági apparátusokat. Ekkorra három- és ötmillió közé tehető a tagok száma, ami hozzávetőleg egynegyede a felnőtt protestáns férfiak létszámának. Evans utasítására 1925-ben negyvenezer lepelbe és csuklyába öltözött Klan-tag vonult fel Washingtonban, a Pennsylvania avenue-n.
Ez volt a Klan második érájának csúcspontja, innentől kezdve úgy politikai befolyása, mind tagjainak száma fokozatosan csökkent, a létszám 1928-ban már nem érte el az egymilliót. A harmincas években egyre kevésbé mutatkozott meg tettekben a Klan aktivitása, jobbára egy önsegélyező egyesület tevékenységére korlátozódott. 1939-ben Evans helyét James Colescott vette át a vezetésben. A publikum részéről támogatottsága drasztikusan csökkent, amiben valószínűleg annak is nagy szerepe volt, hogy a Klan erősen szimpatizált a nemzetiszocializmussal. Ez egyrészt már túlságosan sok volt az amerikai léleknek, másrészt az ekkorra már teljesen zsidó kézben levő sajtó tett is arról, hogy ez „sok legyen”. Olyan hatalommal álltak szemben, amellyel szemben amerikai talajon reménytelen volt a küzdelem. Végül is a konkrétumok síkján a tetemes adósságok vezettek arra, hogy a Klan második érája 1944-ben végéhez ért.
E rövid történeti áttekintés után ejtsünk néhány szót a Klan második korszakbeli szervezeti felépítéséről és működéséről, amelynek cizelláltsága és az elnevezések tréfás szellemessége talán megóv attól, hogy e száraz leírás túlságosan unalmas legyen.
Először is a Ku Klux Klan elnevezés „The Knights of the Ku Klux Klan”-re módosult. A katonai karakterű vezetés élén az Imperial Wizard állt, kinek döntései megfellebbezhetetlenek voltak. Az Imperial Wizard ex-officio tagnak számított, pozíciójának ideje elvileg négy évre szólt. Üresedés esetén az új főparancsnokot a Grand Dragon-ok nevezték ki és helyezték hivatalába. Minden szimbólum, rituálé, kiadvány, szabály, titkos jel és pecsét csak az ő engedélye nyomán léphetett életbe vagy jelenhetett meg. Adminisztratív ügyekben jogában állt bármiféle döntést hozni a Klan Alkotmánya keretein belül. Alárendelt tisztviselőire bármiféle jogkört ráruházhatott, őket kinevezhette és feladataikat meghatározhatta, azonban ez nem sérthette alapvetően centrált és oszthatatlan hatalmát. A Birodalmi Tisztviselőkön kívül teljhatalma volt bárkit a rendből elmozdítani, ha az nem felelt meg a Klan szabta követelményeknek.
A rend teljes működési területének neve „Invisible Empire”, kongresszusa az „Imperial Klonvokation”. Az Invisible Empire Realm-okra oszlik, amelyek megfelelnek egy vagy több államnak, vagy az Egyesült Államok valamely birtokának. A Realm-okat az egyes államok alapján nevezik el, a Realm-on belüli összejövetelek neve „Klorero”. Egy Realm élén a „Grand Dragon” áll. A Realm-ok a számokkal jelölt „Province”-ekből állnak, melyek összejöveteleit a „Klonverse” név illeti. A Province parancsnoka a „Great Titan”. Ha az Imperial Wizard erre külön engedélyt nem ad, a Province-ek száma nem lehet több hatnál. A lokális testületek elnevezése „Klan”, döntéshozó szerve pedig a „Klanton”, ezek tevékenysége rögzített határokhoz kötődik. A Klan parancsnokának elnevezése „Exalted Cyclops”. Azok az összejövetelek, ahol a Klan minden tagja jelen van, „Klonklave”-nek neveztetnek, és havonta legalább egyszer kerülnek sorra. Minden olyan terület, ahol a Klan nincs jelen, „Alien World”-nek (Idegen Világ) neveztetik, azok pedig, akik a Klan-nek nem tagjai, Alien-nek.
A tagok felnőtt fehér, nem zsidó, amerikai születésű, épelméjű, jó hírnevű, keresztény férfiak lehetnek, a tagfelvétel két tag, vagy egy Kleagle (szervező), vagy az Imperial Wizard hozzájárulásával történik. A tagok belépéskor a 10-25 dollár belépési díjat, a „Klectokon”-t fizetik.
A minden második év szeptemberében összehívott Imperial Klonvokation volt a rend törvényhozó szerve. Az Imperial Klonvokation résztvevői: a később felsorolandó Birodalmi Tisztviselők (Imperial Officers), valamint a Grand Dragon-ok és minden Realm-ból egy választott képviselő (Kleeper); minden Province-ből a Great Titan és egy Kleeper; a minden szempontból szabályosan működő Klan-ek Exalted Cyclops-ai szavazhattak, de meghívott képviselőként nem vehettek részt, szavazatuk a Realm szavazatmennyiségéből levonatott (minden Realm ugyanis meghatározott számú szavazatot jelentett). Az Imperial Klonvokation aktív tisztviselői egy elnök és egy titkár, valamint a Birodalmi Tisztviselők, akik különböző bizottságokat alkotnak, vagy azok elnökeként szerepelnek. Ha az Imperial Wizard meg nem vétózza, a döntések meghozataluk után egy órával lépnek életbe. Ezt a vétót háromnegyedes többséggel lehet érvényteleníteni.
Az Imperial Kloncilium a rend legfelsőbb tanácsadó testülete, melyet az „Imperial Officer”-ek alkotnak. Ez a testület működik bírói és ítélethozó testületként is, és teljhatalma van az Imperial Klonvokation-ok összehívása közötti időszakokban. Regulárisan minden év júliusában az Imperial Wizard által hívatik össze, de bármely más időpontban is összehívható vagy az Imperial Wizard által, vagy ha legalább öt tag ezt írásban kéri. Összehívás nélkül is döntésképes, ugyanis ha az Imperial Wizard úgy dönt, levélben is tanácskozhat a tisztviselőkkel, és azok levélben is szavazhatnak.
A Birodalmi Tisztviselők a következők:
és négy Imperial Klokann, akik egy auditori és legfőbb tanácsadói testületet alkotnak. Mindezen tisztviselőket az „Imperial Wizard és az ő tizenöt Geniusa” névvel is illetik. A tisztviselőknek ugyanez az elnevezése a Realm szintjén is; a szint vezetőjének jelzője, vagyis a „Grand” a tisztviselők jelzője is. A Province-ekben a vezetőn kívül hét tisztviselő van, ezeknek elnevezése: „a Great Titan és az Ő Hét Fúriája.” A Klan-ekben nincs jelző a tisztviselői elnevezések előtt.
A Kleagle olyan szervező, aki az Imperial Wizard közvetlen vagy delegált fennhatósága alá tartozik, minden autoritást, privilégiumot tőle, mint Legfőbb Kleagle-től kap. Ő nevezi ki és ő is teheti le. A Giant (Óriás) tiszteletbeli címet azok a tagok kaphatják meg, akik valamilyen legfőbb tisztviselői címet viseltek. Így Klan Giant az, aki Exalted Cyclops-ként szolgált, Great Giant az, aki Great Titan-ként, Grand Giant, aki Grand Dragonként és Imperial Giant, aki Imperial Wizard-ként.
Az öltözetről már ejtettünk szót, és amúgy is ez az, ami a Klan-nel kapcsolatban a legismertebb.
A rend zászlaja egyenlő szárú háromszöget formáz, melynek alapja három láb, szárai öt láb hosszúak. Alapszíne sárga, szegélye vörös és cakkozott, a sárga alapon egy fekete repülő sárkányt ábrázol. A sárkányon a mottó: „Quod Semper, quod ubique, quod ab omnibus.” A sárkány nyelve vörös, nyílhegyben végződő, a farok szintén nyílhegyben végződik.
Részletezhetnénk még ugyan az egyes szervezeti egységek működésének, a tagfelvételnek, a büntetőtárgyalások lefolyásának aprólékos szabályait, de célunk csak az volt, hogy egy általános képet fessünk a második korszakbeli Knights of the Ku Klux Klan megszervezettségéről és az elnevezések tréfás mivoltáról. A leíró rész zárásaképpen ismertetjük a Klan saját kalendáriumát, melyet a renden belüli hivatalos iratokon használt.
A napokat, heteket és hónapokat visszafelé számozzák, az ismertetést mi is eszerint végezzük.
Napok:
7. Desperate (Kétségbeejtő)
6. Dreadful (Borzasztó)
5. Desolate (Elhagyatott)
4. Doleful (Lesújtó)
3. Dismal (Zord)
2. Deadly (Halálos)
1. Dark (Sötét)
Hetek:
5. Weird (Kísérteties)
4. Wonderful (Döbbenetes)
3. Wailing (Jajveszékelő)
2. Weeping (Sirató)
1. Woeful (Szomorú)
Hónapok:
12. Appalling (Ijesztő)
11. Frightful (Rémisztő)
10. Sorrowful (Bánatteli)
09. Mournful (Siralmas)
08. Horrible (Irtóztató)
07. Terrible (Szörnyű)
06. Alarming (Vészjósló)
05. Furious (Dühöngő)
04. Fearful (Rémületes)
03. Hideous (Förtelmes)
02. Gloomy (Nyomasztó)
01. Bloody (Véres)
A Klan éve májusban kezdődik, az úgynevezett ciklusok minden év decemberében.
Ennyit tehát a Klan első és második érájáról. Hogyan lehetne összegezni e korszakokat, a Klan e korszakokban folyó tevékenységét? Az első korszakban a cél szinte kizárólag a négerek társadalmat elözönlő befolyásának visszaszorítása volt egyrészt a négerek elleni direkt akciókkal, másrészt pedig az északról érkező fehér kalandorok és a helybéli fehér nímandok letörésével. Etnikai keveredésről ekkor persze még szó sem volt, hiszen ez ebben az időben még egy jenkitől is távol állt. Mindezek az akciók nagyrészt helyreállították, majd stabilizálták az intelligensebb déli rétegek státuszát, így ez jó néhány évtizedre elejét vette a négerség, mint elv beözönlésének Amerika társadalmába és azon keresztül a világba.
A második korszakban a frontok kibővültek, az elsődleges cél a bevándorlások visszaszorítása, valamint a zsidóság és a maffia elleni küzdelem volt az Egyesült Államok egész területén. Sajnálatos, hogy a Klan erejének nagy részét egyfajta „erkölcscsősz” szerepére fordította, amely szerep a puritán polgári értékeket volt hivatott megvédeni és megőrizni. A tiszta „amerikai patriotizmus” lehet, hogy megmosolyogni való egy valóban konzervatív európai szemében; mégis – hiszen az Egyesült Államok világhegemóniája valószínűleg mindenképpen bekövetkezett volna – fékezőleg hatott volna a világpolitika principiális és gyakorlati hanyatlásának tekintetében, ha Amerikában bekövetkezik egy belső etnikai és politikai megszilárdulás, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez bizonyosan nem lépte volna át a harmadik rend uralmának határát; és akkor is, ha azt is tudjuk, hogy a hanyatlást nem lehet és nem is kell megállítani.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
