Egy barátommal nemrég arról beszélgettünk, hogy a globális trendek – legyen szó akármiről – mennyire károsak (az esetek többségében legalábbis) a nemzeti, szuverén gondolatokra, árucikkekre, szokásokra, hagyományokra. Noha ez az egyeduralom minden korábbi kívánalmam ellenére töretlen, "nemzeti, keresztény" kormányunk elkötelezett a "hazai értékek" támogatásában, de erről majd egy árnyalatnyival később.
A globalizált világban a divat és az erre ráterpeszkedő iparág is átalakult, mindannyian láttunk már a közösségi portálokon keringő képekből eleget, ahol elképesztően visszataszító ruhadarabokat mutogatnak be elképesztő visszataszítóan kinéző emberek különböző divatshow-k keretében. A ruházatnak vice versa lehetnek politikai üzenetei is. Ha Hamilton BLM-támogatói darabjait viseled, már önmagában egyfajta világnézetet és véleményt tükrözöl, de ez akkor is igaz – csak fordított előjellel – ha mondjuk az Ansgar Aryan-termékeket kultiválod. Persze nem mind arany, ami fénylik, gondoljunk csak a meglehetősen rosszemlékű Szegedi Csanád Turul boltjára, habár a személytől függetlenül hozzáteszem, hogy a 11 éve ott vásárolt pólóim – rendszeres viselés mellett – mind a mai napig kiváló állapotban vannak, amíg sok közismertebb márkával ellátott ruhadarabomról ugyanez nem mondható el.
Tehát a divatnak, a ruhadaraboknak sokszor jóval több üzenetük van annál, minthogy az ember egyszerűen "csak" elfedje velük a testét, ahhoz pedig nem kell túl sok sütnivaló, hogy kitaláljuk: liberális világunkban mely üzenetek vannak felülreprezentálva. Noha a koronavírus okozta válságot a divatipar is megsínylette, pár nappal ezelőtt szembejött velem egy rövid írás, amely Orbán Viktor lányának, Orbán Ráhelnek a divat iránt érzett "érdeklődését" taglalja. Úgy látszik, régebbi jelenség ez, mert koronavírus ide vagy oda, "jótékony" pénzosztás a járvány előtt is volt már, ugyannak a személynek. Az "érdeklődést" persze azért tettem idézőjelbe, mert a rendszer keretein belül ez azt jelenti, hogy a kiutalt pénzekről, jó lehetőségekről a szűk baráti kör dönt, de őszintén, tegye fel a kezét az, aki ilyenen már meglepődik (ez a NER előtt jóval, de a rendszerváltoztatás óta minimum így működik).
Ezen gondolatok mentén érkeztünk el a Nanushka nevű magyar divatmárkához, amelyet nagy eséllyel soha az életben nem ismertem volna meg, ha egy kedves olvasónk nem küldi el a bolt linkjét, ahol az árucikkeket viselő ruhamodelleket megtekinthetjük. A nyugati "celebvilágban" elismert, nemzetközi márkáról van szó, egyébként Budapesten is található boltjuk. Tavaly júniusban a 24.hu-n jelent meg egy interjú a márka megálmodójával, Sándor Szandrával és a cégbe később beszállt Baldaszti Péterrel. A két ember a "való életben" is egy párt alkot, az interjú legnagyobb része pedig arra volt kihegyezve, hogy az állam, vagy maga Orbán Ráhel játszik-e szerepet a márka felfuttatásában, hiszen a cég egyszer már erőteljesen veszteséges volt.
A teljes csődtől az állami Eximbank alapkezelője mentette meg őket, jelentős összeg befektetésével. Innentől a történet sejthető: a kormánypártisággal nem vádolható 24.hu igyekezte az állami befektetés (ami amúgy az emberek adóforintjaiból történik) és Orbán Ráhel esetleges szerepét kihangsúlyozni, a megkérdezett páros pedig ennek az élét tompítani (ahogy az a címben is olvasható). Aki rászánja magát és elolvassa az egészet, döntse el maga, mi lehet az igazság, habár ezt némiképp én is meg tudom válaszolni a kedves olvasóknak, feltételezve, hogy a kormányközeli Origo nem pusztán jókedvében közölt le tavaly év végén egy cikket, amelyben a Nanushka "fantasztikus évét" taglalja.
Minden magyar sikernek örülünk, az pedig külön nagy eredmény, ha ez a siker "áttöri" az ország (jelenlegi) határait is. Az olvasónk által küldött hivatkozást nézegetve azonban rádöbennünk, hogy a "keresztény-nemzethy tőke" megint nem abba fektette a pénzt, amibe nagy eséllyel egy átlag, megtévesztett jobboldali szavazójuk fektetné. A ruhamodellek között nagy kutatások árán találunk csak fehéret (az sem biztos, hogy magyar), s ugyan nem vagyok nagy divatguru, de a koraőszi kínálat férfiaknak szánt darabjai között elég sok, a szó negatív értelmében modern példány található. Ezeket pedig a "változatosság" kedvéért néger modellek "hirdetik".
A kínálat (és maga a márka netes oldala is) olyan, mintha egy progresszív, nyugati bolt termékeit nézegetnénk, ami ott bizonyosan nem meglepő, de elméletben ez egy hazai "sikersztori", aminek örülni kellene. Csak éppen az állami pénzeken hizlalt cégnek köze nincsen nemhogy a magyar viselethez, de a progressziómentes normalitáshoz sem sok. A hangsúly pedig nem is feltétlenül azon van, hogy a cég a ruhákon keresztül mit közvetít, hanem a jelentős állami támogatás tényén, s ez az oka annak is, hogy a Heti progresszió rovatom helyett inkább külön írást szenteltem neki. Nem mellesleg a tavalyi befektetésen túl, már idén is nyertek komoly összegeket a Külgazdasági és Külügyminisztérium versenyképesség-növelő pályázatán, erről saját Facebook-bejegyzésük tanúskodik.
A cikkek szerint a külföldi, javarészt liberális sztárok, vagy a hollywoodi fertőben dagonyázó sorstársaik örömmel viselik ezeket a ruhadarabokat, ám mi mégis inkább annak örülnénk jobban, ha állami pénzen (még egyszer: az adófizetők pénzén) hazai értékeket teremtenénk, amiből a nemzet is gyarapodik. Legalábbis egy jobboldali kormánynak ez lenne a feladata.
Amikor az interjú során a marketingstratégiára terelődött a szó, Sándor Szandra kijelentette, hogy "a terméknek meg kell felelnie a nemzetközi piac elvárásainak". Nos, a felhozatalt megnézve ez sikerült, a nem európai modellekkel együtt. Talán még Hamilton is rendel majd belőle.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
