Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Novemberben Sánta János, a Váci Egyházmegye papja ad útravalót.
Nagy Szent Albert a virágzó középkorban élt, amikor minden és mindenki az égre tört. Egészen közelinek érezték magukhoz Isten világát, s emiatt roppant tekintéllyel bírt az Egyház mint hatalom. Szinte az is befészkelte magát a közgondolkodásba, hogy senkinek ne is legyen önálló gondolata, mert Isten, úgymond, mindent tálcán kínál. Éppen e tekintetben minősült bátor tettnek Albert fellépése, aki – korát messze megelőzve – a tapasztalatot nevezte elsődlegesnek a tudományok művelésében. Képes volt harmóniát teremteni a teológia, a filozófia és a természettudományok között, s ezzel erős üzenetet küldött az utókornak, amikor megannyi alkalommal kijátszották egymás ellen a filozófiát, a teológiát és a természettudományokat. A gondolkodóknak és a kutatóknak később már nem volt türelmük az élet különböző területei közötti harmóniát szolgálni, tisztelet a kivételnek. Nagy Szent Albert kivétel volt.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
