Augusztus elsejével a pozsonyi kulturális minisztériumban megszűnt a kisebbségi kultúrák osztálya. A minisztérium ezt átszervezésnek nevezi, mindenesetre az osztályt vezető Kún Kelemen Melinda pár nappal július vége előtt megkapta a munkahelye megszűnéséről szóló miniszteri értesítést. Ennek előzményeiről és körülményeiről nyilatkozott az ma7.sk olvasóinak.
Mikor tudta meg, hogy meg fog szűnni az ön által vezetett osztály?
Semmilyen hivatalos vagy nem hivatalos jel nem mutatott erre,
ezért ért teljesen meglepetésként, amikor július utolsó hetében postai úton megkaptam az értesítést a munkaköröm megszűnéséről, s ennek következtében az állásom megszűnéséről.
A minisztérium nem megszűnésnek, hanem átszervezésnek nevezi a történteket. Egyik forrásunk szerint az átszervezésről még az ön közvetlen felettese a főigazgató sem tudott, sőt, ezt éppen az ő szabadsága alatt bonyolították le.
Spekulációiba nem akarok bocsátkozni. Annyi tény, hogy Radoslav Ragač főigazgató egy egyenes, köztiszteletben álló ember, akiről nehezen tételezném fel, hogy elhallgatott volna olyan információt, amely a kisebbségi kultúrák osztályának megszűnéséről szólna.
Mi lesz a kisebbségi, és ezen belül főképpen a magyar közösség kultúrájának a további sorsa a minisztériumon belül?
Az előbb elhangzottak alapján erre én nem is tudok és nem is vagyok kompetens válaszolni.
Az ön posztja volt jelenleg a minisztériumban a legmagasabb kisebbségi kultúrával kapcsolatos pozíció, emiatt nehezen hihető, hogy ne kérték volna ki a véleményét egy ilyen átszervezéssel kapcsolatosan.
A munkaköröm megszűnéséről szóló levél egy miniszteri határozatra hivatkozik, amelyet ezidáig én nem láttam.
Az átszervezéssel kapcsolatos megbeszélésekre a kisebbségi kultúrák osztályát nem hívták meg, sőt, a miniszter asszonnyal a beiktatása óta eltelt négy hónapban nem is találkoztam.
Tényleg nem volt ilyen találkozó? A portálunknak adott első nyilatkozatában pedig nagyon pozitívan nyilatkozott a kisebbségi és magyar kultúra ügyével kapcsolatosan.
Nem volt köztünk semmilyen közvetlen hivatalos találkozó, de ez nem is előírás, végső soron a minisztérium egy nagy intézmény sok-sok ügyosztállyal, szekcióval, részleggel. Az új miniszternek át kell vennie az ügyeket, plusz volt a koronakrízis is, tehát én ebből nem vonok le következtetéseket. Az viszont biztos, hogy arra volt idő, hogy ezeket az átszervezéseket megbeszéljék, eldöntsék.
Az előző miniszterrel, Laššáková asszonnyal sem volt hivatalos közvetlen kapcsolatat?
Az előző miniszter a beiktatásomat követő második hónapban fogadott. De ismétlem, ez nem fokmérője a szakmai munka minőségének. Azt viszont el kell mondanom, hogy a pár napja tragikus körülmények között elhunyt államtitkár, Vladimír Dolinay teljesen elkötelezett volt a kisebbségi kultúra ügye mellett. Elsősorban inkább ő foglakozott a mi témáinkkal. A halálával sok minden megváltozott.
A mostani miniszterasszony kommunikációja is pozitív volt, tehát most tényleg meglepő, hogy jött ez az „átszervezés”.
Mintha a mostani politikára a tájékozatlanság is jellemző lenne. A szavak szintén nagy a megértés, aztán amikor rájönnek, hogy milyen következményekkel járhatnak az ígéretek, akkor inkább visszakoznak. Csak példaként említem a magyar nyelvű tévés közvetítések ügyét.
Ezzel, sajnos, egyetértek.
A kisebbségi kultúra osztályával tulajdonképpen a minisztériumon belüli önállóságunkat szüntették meg. Eddig önálló hatáskörben járhattunk el több ügyben, most ez úgy tűnik, megszűnik. Ki kell mondanom, hogy ez most egy „sunyi” döntés volt, ami már nem magyarázható a felkészületlenséggel.
Most kihúzták ön alól a talajt. Mihez fog kezdeni, marad a minisztériumban vagy tudomásul veszi a helyzetet és továbbáll?
Ehhez azt kell tisztázni, hogy a minisztérium vezetése mennyire gondolja komolyan a kisebbségi kultúra ügyét. Mert azt ne felejtsük el, hogy nemcsak a magyar közösség ügyeinek a függetlenebb kezelését szüntették csak meg, hanem az összes többi szlovákiai kisebbségi közösségét.
Ha csak egy díszként kezelt új képződmény jön létre, akkor nincs értelme hogy a minisztériumban maradjak; erre csak akkor látok lehetőséget, ha érdemi munkát is lehetne végezni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
