Gyakran hallom önmagukat kereszténynek valló emberektől, hogy a zsidók, bár tesznek rossz dolgokat, mégiscsak kiválasztottak, Jézus is zsidó volt, illetve benne van a Bibliában, övék az a föld, ezért nézzük el nekik… Mi nem ítélhetjük meg őket, majd Isten.
Nem vagyok teológus, ahogy az írás sem kenyerem, emiatt talán sutának tűnik e szösszenet, de nem állhatom szó nélkül a fenti jelenséget, mert az igazság kikívánkozik belőlem. A legjobb lenne, ha egy szakértő vagy legalább újságíró írna a tárgyról egy összetettebb okfejtést, majd a viták során a (normalitás által) képviselt álláspont elterjedhetne a közbeszédben.
Bizony úgy gondolom több okból is, az általános vélemény a zsidókról hamis, én viszont teljesen őszintén, ugyanakkor korlátok nélkül végigjárva a kérdést, közel kerültem a tényekhez. Ezzel természetesen lehet vitatkozni, pl. a kommentszekcióban.
Hogy ki mennyire zsidó származási, vallási vagy kulturális alapon, ugyanúgy nem firtatnám (hiszen az hosszú lenne), amint Júdea versus Izrael házakat és ebből származó szavak némiképp eltérő definícióit.
Már tudjuk, ezekkel a zsidó hamiskártyásként játszva adott esetben a legelőnyösebb színben próbál feltűnni. Én generálisan jellemzem a látszólag heterogén, a háttérben nagyon is összetartó közösséget. Vannak pozitív kivételek, ezekre később visszatérek.
A keresztény hit szerint az Ószövetségben igazolván a zsidóság kiválasztott nép volt. Az volt a feladata, hogy példát mutasson a többi népnek JHVH (az egy Isten) szolgálatáról, majd előkészítse a “terepet”, vagyis a földet Isten manifesztációjához, a Messiás eljöveteléhez: Jézus Krisztushoz.
Nos, nem csak ez utóbbiról maradtak le, hanem előtte sem volt példaértékű társadalmuk, ezért gyakran büntette őket Isten; majd végül a Megváltó maga kötött új szövetséget a követőivel bármilyen népből, hiszen a zsidók többsége elutasította és ma is elutasítja Őt. Az új szövetségeseket a Biblia lelki zsidóknak nevezi, hiszen ha egzakt módon nézzük, a kereszténység a zsidó vallás folytatása, vagyis az egyetlen érvényes értelmezése a zsidó hagyományoknak, mert a messiásuk eljött, csak nem ők, hanem a már úgynevezett keresztények követik Őt, ergo a zsidók helyett igaz zsidók a keresztények. (Gal. 3:28-29) (Róm. 2:28-29.) A Jézus élete utáni judaizmus pedig nem más, mint eretnekség. Mózes vagy a pátriárkák, Ábrahám, Izsák és Jákob tevékenységeit Jézus Krisztus küldetése, illetve az evangéliumok által prezentált igazság nélkül értelmezni abszolút tévút.
Jézus, a Fiú többször kijelenti, nincs más út az üdvösséghez, csak őáltala, “rajta keresztül”. Aki elutasítja Őt, az utat, az igazságot és az életet utasítja el. Márpedig a magukat zsidónak nevezők különösen nagy többsége ezt tette, sőt teszi idestova kétezer éve. Jelentős részük zsigerből gyűlöli Jézus Krisztust valamint szellemiségét, követőit.
Alapvetően Krisztus Urunk megtagadása az ördög útjának választása, de a magukat vallás alapján zsidónak nevezők többsége, illetve a modern judaizmus ennél tovább lépve, az eltévelyedést tovább fokozva az Ótestamentumot (Tóra, Tanakh) félremagyarázó és meghamisító Talmudot, a kitüntetett rabbik értelmezéseit követik Mózes törvényei helyett. Ezen könyvekben a zsidó kiválasztottság egyfajta hatalmi felsőbbrendűség, ami leginkább jogokat, mintsem felelősséget, kötelességet ad, ellentétben az eredeti kiválasztottsággal, a Szövetséggel. Valójában a Talmud világnézeti ellentéte Jézus Krisztus tanításainak a messiástémát nem érintve is, ugyanakkor a talmudi messiásvárás, a János jelenéseinek könyvében bemutatott Fenevad eljövetelére vonatkozik. Tehát a héberek többsége vár egy jövendöléseket beteljesítő királyt földi pompában, egy karizmatikus vezetőt, politikai géniuszt látszólagos csodákat művelvén, aki helyet foglal az ismételten újjáépített zsidó templomban Jeruzsálemben pont, mint a keresztény Antikrisztus. (Lásd pl.: Milyen lesz a zsidó Messiás?)
A judaisták többsége a farizeus-rabbinikus Babilóniai Talmudra, az ezt megelőző Midrásra és a (zsidó misztikus, teozófikus) kabbalista szimbolikamagyarázatra, a Zohárra hivatkozva hiszi, világunk egyre jobban idomul a Messiás fogadásához többek között erkölcsi, technikai továbbá sok egyéb tekintetbeni fejlődéssel, míg az Újtestamentum alapján ennek ellenkezője történik: a világot elárasztja a bűn és a gonoszság, a kín és az igazságtalanság, ennek tetőpontján egy rövid ideig Sátán nevében az Antikrisztus uralkodik a materiális földi élet felett, letagadva a szellemi létet, hogy ezután Jézus második eljövetelekor az Apokalipszis nyomán isteni rendet tegyen ugyanakkor megítéljen mindenkit. Elkárhoznak mindazok, kik Sátánt imádták s neki szolgáltak; üdvözülnek a szentek, akik Jézust követték.
Fontos megjegyezni, a keresztény Biblia arról ír – nem csak az úgynevezett próféciákban -, a világban fokozatosan háttérbe szorul a szellemi valóság, valamint általánossá válik a bálványimádás, mindent összevetve a föld Sátán uralma alá kerül, eredendően az első bűn okán társadalmunk hanyatlik – imígyen vélekedtek az egyházatyák és egyháztanítók is.
Ellenben a judaizmus alapján általános morális fejlődés fogható fel, amelynek elsősorban materiális jegyei vannak; mindazonáltal az ateista világképek alapvetően progresszionisták, evolucionisták.
Az isteni rend megbontásának, egyúttal a teremtett világ lerombolásának minden modern mozzanatánál zászlóvivők a zsidó emberek.
Nyitott szemmel és keresztény hittel olvasva észrevehető, az egész Talmud a sátánizmusra kondicionál. Már a Megváltó földi léte idejében számos írástudó kiforgatta az Ótestamentum tanításait; őket, a kor liberális, rabbinikus “templomistáit” (a Tórát másod-, harmadrangúvá minősítették ezek helyett) nevezzük farizeusoknak, nekik mondja a Fiú:
“Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” János 8:44
“A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.” János 8:47
Ma a judaisták a farizeusok, általuk működik a Sátán zsinagógája.
A magukat származási, esetleg kulturális alapon zsidónak tekintő ateisták bár közvetlenül nem követik a Talmudot, nagyon nagy többsége felült az ördögi megtévesztésnek, mivel a kultúrán, hagyományokon keresztül kapja mindazt a Krisztus-ellenes ideológiát, amit ateizmusa sem orvosolhat. Összességében a zsidóság, közösségük szellemi hozadéka oly mértékben romlott, hogy minden tekintetben Sátán céljait szolgálja, ezzel kapcsolatban számtalan konkrét példát találhatunk Csonthegyi Szilárd alapos, mindamellett tárgyilagos tanulmányaiban itt, a Kuruc.infón.
A pozitív abszolútummal szemben álló sátáni polaritás egyik legfőbb attribútuma a szellemmel ellentétes anyagiság, a Paradicsomból kiűzött bűnös ember földi léte legalacsonyabb szintjén található, a szubsztanciáját megtestesítő, a minőség ellenében fellépő mennyiséget szimbolizáló, bálványként imádott – jelen világunkban zsidók uralta – pénz. Ők alakítják a bankrendszereket, kereskedési normákat (pl. kamatos kamat intézménye) et cetera, különböző szervezeteiken keresztül.
“Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.” Jelenések 13:16-17
A szórakoztatóipar, az úgynevezett modern kultúra, a média, hírszolgáltatás, mint megannyi iparág immár túlnyomórészt ugyancsak zsidó kézben összpontosul.
“És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” Jelenések 13:14-15
Ők a progresszió aktuális zászlajára tűzött, nemzet- és népromboló bolsevizmus (Szolzsenyicin ide vonatkozó kétkötetes művét, a Kétszáz év együtt: Orosz-zsidó kapcsolatok 1795-1995, illetve a magyar Marschalkó Lajos: Országhódítók című munkáját lehet a témában kiemelten ajánlani), a liberalizmus, “neokonzervatizmus” stb., legfőképp a globalizáció élharcosai, a politika méregkeverői, egy kultúrmasszán uniformizált, könnyen vezethető tömeg nevelői s irányítói, e züllött társadalmi rendszer tökéletesítői. A biblikus analógia Nimród király egyeduralkodásával, majd a közösség Istent legyőző céljával mutatkozik meg.
A vallási, amellett nemzeti identitásvesztés után közvetlenül a feminizmus, genderelmélet, a homoszexualitás valamint egyéb aberrációk továbbá állati ösztönök élvezetének propagálása a maradék identitások és minden “emberi” elvesztése érdekében, mindezzel párhuzamosan az eredendően isteni, természetes szépség csúfra, ördögire cserélése nem csupán a degenerált modern művészetekben, hanem az egész társadalmat áthatva különös fortéllyal; a rabszolga- majd szervkereskedelem, harmadik fél háborúinak lefölözése, hamis diplomácia et cetera et cetera… a Sátán zsinagógájának gyümölcsei. Köteteken keresztül lehetne sorolni, mint említve volt, rengeteg kiváló cikk jelent meg a Kuruc.infón ezekről a partikuláris témákról is.
A már idézett János 8:44-től az Írás rámutat az isteni abszolút igazság és a sátáni hazugság kardinális ellentétére – őszinte emberek számára érzékelhetően ez utóbbi mindinkább átszövi fennálló társadalmunkat a megemlített kommunikációs csatornákon, a kultúrán, az életmódokon és felfogásokon keresztül. A mai ember természetesnek veszi a reklám, a politika és politikailag korrekt viselkedés agyréme, az egyre felszínesebb közbeszéd, társalgások, emberi kapcsolatok, életszerepek, érzelmek hazugságait, általában jelentéktelennek minősítve azokat. Gyakori kifogások a gyermek megkímélése miatt, a játékos füllentés, ilyetén viccelődés, szarkazmus, megszokásból, társadalmi elvárás miatti hamis beszéd vagy hamis sugallat/becsapás, trükk – bár ezek látszólag igazolhatók, mégsem azok, egyik sem, soha.
A (politikai) cionizmus, mint zsidó állam megalakítása, a szétszóratásban élők egybegyűjtése az ősi földön, vagyis Izrael visszafoglalása néhány kisebb szekta kivételével majdnem minden zsidó vágya, illetve célja, hiába úgynevezett lengyel zsidó, magyar zsidó vagy amerikai zsidó, javarészt a közös zsidó érdek a legfőbb számukra, vallásosság mértékétől függetlenül.
Az államalapításuknak 3 fokozata van: a történelmi Izrael területe, ami főleg Palesztina mellett Libanont jelöli 4Mózes 34:1-15-ben írottak szerint; a következő Erec Izrael, ami az egyiptomi folyótól (Nílustól?) az Eufrátesz folyóig terjed 1Mózes 15:18-ban deklarálva.
A harmadik fokozat az egész föld népességének egy világkormányban zsidó uralom alá hajtása JHVH akarata szerint – közli a Talmud. Erre a műveletre utal a fentebb citált Jelenések 13:14-18.
Az ősi Izrael földjén, Palesztinán egy időben arabok telepedtek meg. Élnek ott Európából akár vallási okból a középkorban betelepült családok leszármazottai, ezenkívül van olyan család, amely évezredek óta ott él, többen közülük keresztények vagy mára muszlimok.
E többségében arab, mégis azokétól (némileg) eltérő kultúrájú közösséget nevezzük palesztinoknak.
Izrael állam megalapítása és terjeszkedése égbekiáltó igazságtalanság, valamint az ő hullahegyeik árán megy végbe.
A “keresztény cionizmus” az apokaliptikus jövendölések, legfőképpen az “Új Jeruzsálem” teljes félreértelmezése és a zsidóság diabolikus eszméi rombolásának eredménye.
Amely keresztény az izraelitát pártfogolja izraelitaságáért, kiválasztottként tekint rá, a már részletezett hamis úton jár. Azok a felekezetek, gyülekezetek és vallási közösségek, amelyek így járnak el, a Sátán zsinagógái.
A mai zsidótalpnyalás mind a protestánsok (pl. pünkösdi-karizmatikusok, akárcsak a Hit Gyülekezete), mind a katolikusok részéről, egykoron elképzelhetetlen volt. Érdemes ez ügyben feltétlenül a Luther Mártonnál megnyilvánuló vagy általában a II. Vatikáni Zsinat előtti katolikus gondolatiságot követendőnek állítani.
A Szentírásban említett bálványimádások sorolt tárgyai többször az aranyborjú mellett bizonyos isten csillaga, illetve “Remfán” istené.
A temérdek hasonló erényű személy közül talán a magyarok tragédiasorozatának egy kulcsembere Fortunátus Imre, a csaló bankárdinasztia-alapító Mayer Amschel Rothschild, az álmessiás, álmuszlim Sabbatáj Cévi (mozgalmának gyümölcse többek között az örmény népirtás), majd az álkeresztény Jakob Frank kacifántos életútja a zsidó néplélek eklatáns példái.
Hogy a magyar és más nemzetek tragédiáit kísértő démonként végigköveti száz, ezer és tízezer zsidó, csak ráadás, az ördög ráadása.
Tiszteletet érdemelnek közülük azok, akik felfedik a gonosz működését, illetőleg elismerik a Krisztust – pontosan annyit, mint más keresztény emberek. Az Apokalipszis alatt összegyűlő zsidók, kik Jézust követik… azok a keresztények.
A rosszat nem csak a zsidóság közvetíti, hanem mára szinte minden népi hagyomány és vallás megromlott. Ki kell jelenteni, alapvetően amiatt rossz a világ, mert teret engedünk a gonosznak, mi, emberek.
Nem ítélkeznünk kell mások felett, hanem rámutatni a rosszra és a jóra, megismerhető világos álláspontot kialakítani.
Ki elfordítja fejét a megannyi diabolikus mozzanattól, ki nem szól ellene, rest a jóra, az ördögatyát választotta; hasztalan vallja magát kereszténynek, az Igazság ellen van.
Tehát elsősorban magunkban kell rendet rakni: nem fejet hajtani a hazugságok előtt, szükséges az igaz pártján állni – mindig.
A hamisság felfedése szeretetből kell, hogy legyen. A megtévedt lelkek visszaterelése az üdvözülés útjára kötelességünk, viszont aki tudatosan Sátánt választja, elszántan érte harcol, azon mi nem tudunk segíteni, a többieken kell, hogy ne őt kövessék.
N. T.
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
