Átlagon felüli „gyors” látása segíthette Leonardo da Vincit (1452-1519) a rajzolásban és festésben egy svájci kutatás szerint.
David Thaler, a Bázeli Egyetem kutatója szerint
a reneszánsz mester a szitakötő szárnyának rebbenését is meglátta.
A művészettörténészek korábban is sejtették, hogy Leonardo különleges látással rendelkezett. Thaler tanulmányában arra utal, hogy a szitakötők rajzolásakor Leonardo már megállapította, hogy a rovarok elülső és hátulsó szárnyai nem szinkronban mozognak. Ezt a felfedezést azonban csak négy évszázaddal később tudták bizonyítani lassított felvételek segítségével. Ugyanezt a képességet feltételezi Thaler Hokusai japán festőnél is, aki a világhírű A nagy hullám Kanagavánál című festményt is alkotta. A kutató szerint Hokusai is észlelte a különbséget a szitakötőknél.
Thaler a tanulmányban az úgynevezett villódzási fúziós frekvenciára utal, amelyen egyes fényingereket a szem folyamatos fényként érzékel.
Az ember másodpercenként átlagosan 20-40 ingert képes egyenként érzékelni.
Egyes profi baseball-játékosok képesek egy labda részleteit akkor is észlelni, ha az másodpercenként 50-szer fordul meg.
Ahhoz, hogy Leonardo egy szitakötő szárnyának libbenését láthassa, másodpercenként 50-100 ingert kellett észlelnie.
Thaler szerint ez lehetett da Vinci képeinek egyik titka. Mona Lisa mosolya is azért lehet olyan titokzatos, mert a mosoly pillanatát képes megragadni. „Leonardo gyors szeme képes volt észlelni és megörökíteni ezt a momentumot” – mondta a kutató.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
