Az operatív törzs egyik tájékoztatóján Müller Cecília dobta le a „nyunyókabombát”; az InfoRádió kiderítette, mi is az a nyunyókázás. Léder László pszichológus szerint mélyről fakadó pszichológiai jelenségről van szó.
A „nyunyókázás” kifejezést a közelmúltban Müller Cecília országos tisztifőorvos ismertette meg a nagyközönséggel, az InfoRádió pedig kiderítette, hogy egy létező, mélyről fakadó pszichológiai jelenségről van szó.
Alapvetően teljesen normális emberi viselkedés, hogy a gyermekek – de néha a felnőttek is – az elalváshoz kendőt vagy valamilyen szőrállatot, macit, nyuszit, vagyis nyunyókát használnak – tudta meg az InfoRádió Léder László pszichológustól.
„Azt is mondhatjuk, hogy velünk született, ösztönös viselkedésről van szó. Lehet persze hóbort, könnyen rá is szokunk arra, hogy valamihez kötjük az elalvásunkat, még ajánlani is szoktuk alvászavarok esetére, hogy olyan eszközt használjanak, amely emlékezteti arra az embert, hogy el tud aludni. Ez szokott működni, terápiás eszköz is lehet, a mérték a kérdés” – mutatott rá Léder László.
Felnőtt korban a plüssállattal alvás azért felveti a normális kapcsolat kérdését, de gyerekeknél, felnőtteknél mértéktől függően a nyunyókázás rendben van. A puha, megnyugtató tárgy ölelésének elsősorban nem fizikai, hanem lelki oka van.
„Az 1950-es években lezajlott egy pszichológiai kísérletsorozat,
drótanya-, szőranyakísérletnek
is szokták nevezni. Azt vizsgálták, hogy árva kismajmok, rhesus majmok, makákók hogyan viselkednek, ha nincs jelen élő szülő. Ami megdöbbentő volt, hogy ezek az állatok akkor is a szőranyába, egy elkészített, kendős műanyába kapaszkodtak, ha nem nála volt az élelem. Stresszhelyzetben pedig egyértelműen a szőranyát választották az élelem helyett, csak a szőranya jelenlétében mertek mozdulni. Ha nem volt jelen a szőranya, lemerevedtek, szopták az ujjukat, tehát hasonlóan ahhoz, ahogy egy embergyerek is csinálná. Egyértelmű tehát, hogy
mélyről táplálkozó humanoid ösztön, hogy valamit megérintsünk, megöleljünk, valamire rákapaszkodjunk”
– ecsetelte a pszichológus.
A nyunyókázás általában kétéves kor környékén kezdődik, és olyan mértékű segítséget jelenthet a gyermekeknek, hogy ennek hiányában akár vissza is eshetnek az önállósodás folyamatában – mondta Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója.
A nyunyókázással bővebben is foglalkozik majd az InfoRádió Családi hét című magazinműsorának egy későbbi adása.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
