Ma hatvan esztendeje játszották minden idők gólokban leggazdagabb labdarúgó BEK-döntőjét, magyar főszerelővel. Puskás Ferenc a döntőben elért négy gólja talán örökre rekord marad.
Minden idők egyik legragyogóbb BEK-döntőjében játszott főszerepet Glasgowban a sorozatban ötödször diadalmaskodó Real Madrid magyar csillaga. Az akkor már a 34. évében járó Puskás Ferenc négy gólt szerzett az Eintracht Frankfurt ellen 7:3-ra megnyert fináléban. Ráadásul sem addig, sem azóta nem szerzett a győztes hét gólt, illetve nem hozott a kilencven perc tíz találatot is.
Ez volt az első alkalom, hogy magyar futballistát „koronáztak” a BEK gólkirályává, s mindmáig az egyetlen alkalom, hogy valamelyik honfitársunk egyedül ülhetett ennek a sorozatnak a trónjára. (Az 1961–62-es és az 1963–64-es idényben Puskás, az 1965–1966-osban Albert Flórián, az 1971–1972-esben Dunai II Antal holtversenyben lett a sorozat gólkirálya.) Ugyancsak az egyetlen alkalom, hogy egy játékos négy gólt szerzett a BEK-döntőben. A társai által Panchónak becézett balösszekötő 12 gólos csúccsal fejezte be a BEK-idényt, azóta is csak mindössze háromszor jutott egy játékos ennél magasabb gólszámig: José Altafini 1963-ban, Lionel Messi 2012-ben (14-14) és Cristiano Ronaldo 2014-ben (17). Maradva még az 1959–60-as BEK-sorozat számainál: Puskás után Alfredo Di Stéfano következett a góllövőlistán (8), a harmadik Kubala László (7), a negyedik a svéd Ove Ohlsson (6), az ötödik holtversenyben Kocsis Sándor, a francia Jacques Foix és a német Erwin Stein (5-5) volt. Három magyar volt a legjobbak között!
A Real Madrid sorozatban ötödször nyerte el a trófeát, s ezzel végleg megkapta az eredeti serleget. Ma már tudjuk, a Real Madrid ötödik győzelmével lezárult egy korszak a sorozat történetében. Ketten, Alfredo Di Stéfano és Paco Gento az 1955-ös nyitány és az 1960-as döntő között klubjuk mind a 35 mérkőzésén játszottak. A mind az öt döntőben gólt szerző Di Stéfano 36 gólt ért el az első öt kiírásban, az összesített góllövőlistán Puskás Ferenc és a szerb Bora Kosztics álltak a második helyen, 15-15 góllal.
Noha a „fehérek” a döntőben egy olyan csapatnak rúgtak hét gólt, amely az elődöntő kétszer 90 perce alatt tizenkét gólt szerzett a skót Rangers ellen, nem kell nagy bátorság annak megfogalmazásához, hogy a Madridnak még nehezebb dolga volt a másik elődöntőben. Ismét, akárcsak 1959-ben, spanyol klub ellen mérkőzött a fináléba jutásért, mégpedig a hazai frontot uraló, s addig szenzációsan menetelő, a bolgár CDNA-nak nyolc, a Milannak hét, az angol Wolverhamptonnak kilenc gólt lövő-fejelő FC Barcelonával. (Kocsis Sándor légiós pályafutásának egyik legjobb mérkőzése volt a Wolves elleni angliai fellépése, klasszikus mesterhármast szerzett.) A Barça azonban a nemzetközi porondon nem bírt nagy riválisával. Puskás Ferenc a két meccsen három gólt lőtt Ramalletsnek.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
