Még csak február van, de hevesen dúlnak a harcok mind az emlékezetpolitika, mind pedig az oktatás és kultúra háza táján. A frontvonalak, akárcsak egy szó szerinti háború esetén, jól kivehetőek, a magyar nemzet ellenségei pedig egyre inkább láthatóvá válnak, ahogy egyre mélyebben ásunk lefelé a pöcegödörben. Úgy látszik, ők is egyre nagyobb előszeretettel másznak ki lövészárkaikból, de természetesen nem azért, amiért azt a naiv Vona Gábor szerette volna. A Jobbikkal ellentétben nem kiherélték magukat és betemették árkaikat, hanem épp ellenkezőleg: mélyítették, kiszélesítették és újakat hoztak létre, ahonnan kedvezőbben lehet tüzelni a másik félre. De aki egy állásról tüzet nyit, az egyszersmind fel is fedi magát, hogy ott rejtőzik. Mi pedig szeretjük azt, ha az ellenség látható.
Éppen ezért különösebb problémát én nem láttam Niedermüller állásfoglalásában. Mindenki azt adja, ami a lényege. Legalább őszinte volt. Az persze más kérdés, hogy én ellentétes oldalon harcolok, de a „coming outja” legalább azt tükrözte, amilyen valójában a DK. Nem maszatolt, nem kért bocsánatot vagy kezdett magyarázkodásba csak azért, mert „kiakadtak” miatta vagy tüntetnek ellene vagy hogy nehogy szavazatokat veszítsen (jusson eszünkbe, mit művelt Pokorni inverzben). Magyarul a valódi jobboldalnak is legalább ennyire agresszíven kellene kommunikálnia az ideológiáját, és nem „a keresztény ember természetesen demokrata” kijelentésekkel bombázni, vagy gyerekes „nem akarunk rasszista polgármestert” táblákkal rohangálni. Persze a maga módján a DK is álszent, hiszen ha én mondanék hasonlókat egy-egy ideológiára, vagy ne adj’ Isten bármilyen csoportra, akkor ők ajvékolnának a leghangosabban. Pedig ha az „egyiket” lehet, akkor lehessen a „másikat” is.
A NAT esetében – hacsak egy pillanatra is – de láthatóvá vált, kik is mérgezik „tanítás” címszóval az ifjú magyar lelkeket. Természetesen saját vidéki kollégáik rendszeres, cigányok által való terrorizálása nem jelent problémát. Elég volt csak egy egészen kicsit megzavarni az állóvizet (nekem még bőven lett volna javaslatom, hogy Wass és Herczeg mellé kiket lehetne oktatni) és máris egy emberként hördültek fel a kettős mércét alkalmazó liberális oktatók. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének és a Magyartanárok Egyesületének (hogy miért szükséges egy oktatással foglalkozó szakszervezet nevébe beletuszkolni a „demokratikus” jelzőt, az egy rejtélyes, de nagyon is beszédes dolog) tanárnak nevezett egyénei rögtön neki is estek a gaz „náciknak”, és közölték, hogy „nem tanítanak fasiszta írót”. Mondjuk, nem hinném, hogy egy fasiszta író ezektől az emberektől szeretne bármit is tanulni, de mindegy… Félretéve a viccet, sokat elmond erről a szakszervezetről, hogy mi az, ami eléri a liberális kis ingerküszöbüket. Erre az ember tényleg csak a gusztustalan jelzőt használhatja és innen is részvétem minden olyan fiatalnak, akiket efféle balliberális véleményterroristák oktatnak bármilyen tantárgyra is.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) nem lehet ismeretlen fogalom régebbi olvasóink számára. A szélsőliberális tömörülés valahogy mindig csak akkor kerül elő – az előző szervezetekhez hasonlóan – ha jó alkalom nyílik a magyarság, a magyar kultúra mocskolására. Ezúttal azzal van problémájuk, hogy a törökök ellen harcoló magyar katonákat automatikusan hősöknek kell emlegetni, „megfosztva attól a szabadságtól a diákot, hogy ő maga jusson el egy megfelelő következtetésre”. Amúgy gondoltátok volna? A TTE „elnök ura”, Miklósi László tagja volt az „első hivatalos Izraelbe utazó pedagógus küldöttségnek”, illetőleg 1997-ben elvégzett egy 120 órás holokauszttal foglalkozó továbbképzést is. 1995 és 1998 között tagja volt a Soros Alapítvány Társadalomismeret szakkuratóriumának, s láss csodát, tagja még a Holokauszt-emléknap Bizottságnak (2000 óta), valamint a Holokauszt Közalapítvány oktatási tanácsadó testületének 2006 óta. Ezen kívül még egy sor, az oktatás és kultúra szempontjából befolyásos szervezetben, pozícióban tevékenykedik, dacára a „fasiszta Orbán-kormány uralmának”.
A magam részéről üdvözlöm, hogy az alsó közepes módon tehetségtelen Imre Kertész végre kikerült a NAT-ból, valamint azt is, hogy Wass Albert-, Nyírő Gyula József– és Herczeg Ferenc-műveket is forgatni fognak a diákok. Reméljük, hogy innen egyenes út vezet oda, hogy megismerkedjenek Wass Patkányok honfoglalása című művével. Tanulságos és aktuális olvasmány, az író legjobb műve. A magam részéről még egy Dövényi Nagy Lajost szívesen látnék a repertoárban, de ne legyünk telhetetlenek, ez is hatalmas előrelépés!
Végül pedig egy üzenet Miklósi László tanár úrnak! Ha jól olvasom, az életrajzából kiderül, hogy Ön igen jártas a holokauszt témakörében. Nem tartaná jó ötletnek a tanár úr, hogy eltöröljük végre a „holokauszt tagadását büntető törvényt”, hogy meghagyjuk mindenkinek a „szabadságot” a róla való véleménnyel kapcsolatban? A magyar vitézekkel kapcsolatos logika alapján ez esetben nem áldozatként lennének beállítva az érintettek, hanem „meghagynánk mindenkinek a lehetőséget, hogy szabad akaratából jusson el egy megfelelő következtetésre”. Őszintén remélem, hogy ahogyan a magyar vitézekkel kapcsolatban, itt is támogatandónak tartja az ötletet!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
