Fenyő János az állambiztonsági hálózathoz tartozott. Hogy milyen minőségben, arra nincs kézzel fogható bizonyíték, de megpróbáltuk összerakni a képet. Az 1998-ban agyonlőtt médiacézár-maffiózó fotósként kezdte, a magát átmentő kommunista médiacár, Siklósi Norbert és az agitprop vezér Lakatos Ernő egyengette az útját.
Fiatalon a szovjet-magyar Ország-Világhoz került, szabad bejárása volt a szovjet nagykövetségre, és szinte hazajárt Moszkvába. Egy interjúban maga kérkedett azzal, hogy a rendőrség azonnal továbbengedi, amikor megmutatja az igazolványát.
A fiatal fotós szolgálati útlevelet kapott, szabadon mehetett Nyugatra. A nyolcvanas évek közepén Fenyő fontos szereplője lett a botrányos szépségkirálynő-választásnak, amelynek győztese, Molnár Csilla öngyilkos lett.
Ezt az eseményt Siklósiék egyik állambiztonsági leányvállalata szervezte. Fenyőék fotókat csináltak a lemeztelenített fiatal lányokról, amelyeket a tudtuk nélkül eladott egy nyugati erotikus magazinnak. Molnár Csilláékat kihasználták, megalázták, és a fiatal lány ebbe beleroppant. A botrány után bevonták Fenyő útlevelét, de azt későbbi barátjától, az olajügyes Csikós Józseftől visszakapta. Csikós a rendszerváltás előtt a sajtó és az állambiztonság egyik legfontosabb embere volt, Fenyő mindig hálás maradt neki, még a börtönben is meglátogatta, mielőtt agyon nem lőtték… Fenyő felemelkedése, avagy a média lenyúlásának története (13. rész).
Fenyő János üzletembert, médiacézárt és maffiózót 1998. február 11-én lőtték agyon. A merénylet a közelmúlt történelmének szimbolikus, önmagán túlmutató eseménye és leszámolása volt.
A gyilkosságról számtalan cikk jelent meg Az alvilág titkai rovatunkban, Szenvedi Zoltán után Pámer Dávid is a téma szakértője lett, olyan iratokat és részleteket publikáltak itt, amelyeket a teljes magyar sajtó átvett. Én a gyilkosságról később fogok írni, most Fenyő felemelkedését mutatom be.
A halott médiacézárt 1998 márciusában temették el, a búcsúztatás napján a tulajdonában lévő, egykori szocdem napilap, a Népszava a következőket írta róla:
„Fenyő János fotóművész, üzletember, médiacézár. A magyar közéletben ez utóbbi két minőségében emlegették leginkább, főképpen irigyei, nem éppen a leghízelgőbb jelzőkkel illetve [őt].
Fenyő János életének utolsó nyolc esztendeje minden bizonnyal korszakos a magyar médiatörténetben, hiszen ő volt az egyetlen magyar, aki kizárólag a saját erejére, tehetségére, ügyességére és pénzére támaszkodva valóságos sajtóbirodalmat tudott létrehozni
– tódította a Népszava. – Ellenfelei és kritikusai tehetetlenségükben azzal próbálták leszólni, hogy ő csak egy egyszerű fotós. Valóban fotós, de nem akármilyen. Pályájáról – igaz, archiválási célra, az utókornak szánva – a Magyar Fotográfiai Múzeumnak adott egy nagyinterjút, amelyet most – a család hozzájárulásával – Kincses Károly bocsátott rendelkezésünkre. Fenyő János önmagáról vall, gondolkodásmódjáról, szemléletéről, a munkához és a pályatársakhoz fűződő viszonyáról. Csak a legszükségesebb szerkesztői munkának [szóval sohasem tudjuk meg, milyen volt az eredeti] vetettük alá a szöveget, hogy az olyan maradjon, amilyen ő maga volt, élőben, ereje teljében. Fájdalom, immár az utókornak szól ez a szöveg.”
A teljes cikk ITT olvasható el.
Mező Gábor
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
