Mindjárt az elején elárulom, hogy aki a civilizációk forrásait, kezdődátumait és egymásból való következésük témáját kutatja, az elé tornyosuló kérdéshegyekkel, egymásnak ellentmondó történeti beszámolókkal, évről-évre újabb és újabb régészeti eredményekkel és széles skálán mozgó becsléssel találja magát szemben.
Kiemelt kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Harappa_Ruins_-_VI_-_Mounds.jpg?uselang=hu
Az egyik legújabb tanulmány arról számolt be, hogy az Indus-völgyében ringott egykoron a föld egyik legősibb civilizációja. Következtetések alapján kijelentették, hogy az eddig tankönyvekben tanított adatokhoz képest mintegy 2500 évvel előrébb tolhatjuk az indiai szubkontinens tőkultúrájának idővonalát.
Erről a műveltségről ugyan módfelett keveset tudunk, de a megtalált fazekasáru-törmelékek és állatcsontok radiokarbonos elemzése alapján azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy pompás kultúra virágzott a mai Észak-India és Pakisztán területén.
Érdekes kérdés, hogy ha ilyen jól fejlődött egy kultúra, akkor vajon miért omlott össze szinte egyik napról a másikra?
Erre a kérdésre az optikai lumineszcencia módszerével keresik a választ a tudósok. A földben talált nyomok alapján megállapították, hogy egy rendkívül kifinomult és fejlett építészetet és mérnöki érzéket tudhattak magukénak a korai kultúra irányítói a bronzkorban vagy azt megelőzően, amikor közel öt millió embernek adtak otthont az Indus-folyó medencéjében emelt városok.
Mit tudunk a lakosság fejlettségéről?
Földművelő népek voltak, akik fejlett kézműiparral is rendelkeztek. Jártasak voltak a fémmegmunkálás terén. Helyi nyersanyagokkal kereskedtek, jómódban éltek, békeszerető népek voltak.
Eddig a tudósok úgy vélték, hogy egy, az i. e. II. évezredben bekövetkezett éghajlatváltozás vetett véget ennek a virágzó civilizációnak. Még egyszer, a tanulmány az i. e. 6. évezredig tolta vissza a kultúra keletkezésének feltételezett dátumát. Ebből az következik, hogy az indiai szubkontinensnek vannak (és lehetnek még) olyan civilizációi, amelyekről kizárólag régészeti emlékek alapján juthatunk ismeretekhez tudományos alapon. Eddig i. e. 2500 volt az a kronológiai határvonal, amit az archeológusok meghúztak és a műveltséget Harappa-civilizációnak keresztelték el.
Az olyan lelőhelyek, mint amilyen a névadó Harappa, vagy Mohendzsodáro, elárulják, hogy az egykoron ott élő emberek városokat terveztek és építettek.
Az elnéptelenedés okain még vitatkoznak, mindenesetre azt kéne valahogy megmagyarázni, hogy mi vezethetett a több tízezer – más becslések szerint százezer – fős kultúra megszűnéséhez. Merthogy a sűrűn lakott Mohendzsodárot például egy óriási detonáció söpörte el a föld színéről. Ezzel kapcsolatban vannak olyan, az ősi idegenek létezéséből kiinduló teóriák, melyek egy vagy több nukleáris bomba felrobbantásával magyarázzák a város csaknem azonnali eltűnését és a helyszínen állítólag mérhető nukleáris sugárzásnyomokat.
Túlélők ugyan voltak, de az írásos emlékek hiánya miatt csak sejthetjük, mi is történt pontosan. Mára bebizonyosodott, hogy a különféle időjárási és éghajlati változásokhoz többek között azzal alkalmazkodott a népesség, hogy a szárazságtűrő kis szemű kölesre és rizsre tért át. A szárazság miatt az addig prosperáló városi élet hanyatlásnak indult és kisebb falvak és háztartások jöttek létre. Valami gyökeresen megváltozott, pedig a legtöbb házban volt mellékhelyiség és fürdőszoba is, míg a városokban volt csatornarendszer. Vajon Európában ezek mikor is jelentek meg?
Annak dacára, hogy a Harappa-kultúra ismerte az írást, a súly- és mértékrendszert, továbbá számos leletet hagyott ránk, mégsem értjük, mi történt. Ennek oka az, hogy máig nem sikerült megfejtenünk az írásukat, pedig könnyen elképzelhető, hogy kérdéseink egy részére válaszra lelhetnénk a leletek olvasása közben.
A vallásról is keveset tudunk: a jelek szerint istenanya és férfiisten egyaránt szerepelt a panteonjukban. Feltűnnek a szent állatok és más istenalakok is.
Ha valaki lapozgatta már a védikus irodalmat, akkor bizonyára találkozott olyan eposzokkal, amelyek égi látogatókról, istenekről, istenségek repülő járművekkel és csodafegyverekkel vívott harcáról számolnak be. Ez a terület a védikus hagyomány szülőhazája. Nem lehet nem észrevenni a nukleáris robbanás, az ősi idegenek és a különféle istenségek jelenléte és tisztelete közötti összefüggéseket. Mindenkire rábízom, hogy mit mivel kapcsol össze.
Egyébiránt a címben szereplő 8000 év csupán egy tudományos vélemény a sok közül. Vannak azért más források is. Például a sumér királylisták több mint 300 000 évről, az egyiptomi vonatkozású beszámolók közel 40 000 esztendőről regélnek nekünk. Így aligha vitatható, hogy ezek régebbiek a legfrissebb indiai kronológiától! Magától értetődően itt nem az a fontos, hogy melyik volt előbb, hanem az évszámok elképesztő dimenziója!
Ha azonosulni tudsz ezzel a gondolkodásmóddal, ha egyetértesz ezzel az életszemlélettel, ha hasonló gondolkodású emberekkel szeretnél tanulni, akkor figyelmedbe ajánlom programjainkat.
Részt vehetsz programjainkon:
Önfejlesztő Műhelyeinken (beszélgetős előadásainkon)Hétvégi töltődéseinken (és Istentiszteleteinken)Bel- és Külföldi zarándoklatainkona Naptemplomunkban és a Pálos kolostorokban tartott IstentiszteleteinkenSzer-napjainkon (szent ünnepnapjainkon)Főnix programunkonÉbresztő Táborunkban
Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül! Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához.
Bővebb információ:
Száraz György
Boldog napot!
The post Civilizációk hajnala: Az Indus-völgyi civilizáció 8000 éves múltjával megelőzte az egyiptomit és a sumért? appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
