Az eddigi legértelmetlenebb és legsilányabb, közhelyeket felvonultató autodafénak nevezte a Magyarországgal kapcsolatos jogállamiság-vitát Szájer József a Magyar Időknek adott interjúban. A Fidesz európai parlamenti képviselője arra is kitért: a magyar polgárok véleményével is egyezne, ha a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt végre nyitna a mérsékelt, jobbközép pártok felé.
– Hogyan értékeli a magyarországi jogállamiságról folytatott szerdai vitát?
– Nagyjából erre számítottunk, hiszen amióta Orbán Viktor vezeti Magyarországot, azok az európai politikai erők, amelyeknek nem tetszik, hogy a magyarok jobboldali konzervatív kormányt választottak maguknak, megtesznek mindent hazánk mondvacsinált indokokkal történő lejáratása érdekében. Kezdettől fogva világos volt, hogy ez egy kettős mércén alapuló ideológiai alapú támadás az európai baloldali erők részéről. Az európai jobboldal pedig nem elég erős és túl széttöredezett ahhoz, hogy hatékonyan meg tudjon védeni bennünket. A szerdai vitának azonban annyi tétje sem volt, mint a korábbiaknak, hiszen semmilyen külön határozatot nem fogadott el az Európai Parlament, illetve jelen esetben még annyi jogkövetkezménnyel sem kell számolnunk, mint például a korábbi Tavares-jelentésnél. A vita folyton tolódott az elé került valóban fontos kérdések miatt, alig voltak jelen a teremben képviselők, és ellenfeleink meglepően gyenge teljesítményt produkáltak. Ez volt az eddigi legértelmetlenebb és legsilányabb autodafé, amit eddig az európai baloldal Magyarország ellen produkált.
– Mintha a korábban tapasztalhatónál is erősebb indulatok élnének Magyarországgal szemben az európai baloldalon. Mi lehet ennek az oka?
– A hazánk elleni gyűlölet mellett az a félelem is vezérli őket, hogy hamarosan eltűnhetnek a történelem színpadáról. Mivel közelednek az európai választások, azok a bevándorláspárti erők, amelyek oly vehemensen támadják jelenleg Magyarországot, a kormányt, a Fideszt, valamint Orbán Viktort személy szerint, várhatóan jelentős mértékben meg fognak gyengülni, mert hiányzik mögülük az emberek támogatása.
– A heves indulatok azonban mintha nem kristályosodtak volna meggyőző érvekké.
– Valójában továbbra is a Judith Sargentini jelentésében megírt kánon elemeit ismételgették, amelyek nyilvánvalóan nem felelnek meg a tényeknek. Azok a vádak, amelyeket Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke is rendszeresen megfogalmaz Magyarországgal szemben – egyebek mellett az antiszemitizmus vádja, valamint hogy az országban különböző jogsértések volnának, például a romákkal szemben – egyszerűen képtelenségek.
Ahogy Timmermansnak az az állítása is túlzás vagy vágyvezérelt baloldali tévképzet, hogy hatalmasak lettek volna a tüntetések, hiszen azokon már szinte csak az ellenzéki pártaktivisták vesznek részt, az emberek nagy része ugyanis egyetért azzal, hogy maguk dönthessék el, mennyit túlórázzanak, vagy éppenséggel taszítja őket, hogy a pártpolitika ráült egy munkaszervezési kérdésre és valótlanságokat terjeszt. A sajtószabadság állítólagos sérelmének hangoztatásával szemben kiegyensúlyozott a helyzet ezen a téren is, és Nyugat-Európával ellentétben nálunk nincsen cenzúra, amit az is bizonyít, hogy a bevándorlással kapcsolatos kérdéseket nyíltan meg lehet vitatni, nem úgy, mint mondjuk Németországban. A kormány Magyarországon konzultációkat tart ezekben a kérdésekben. Ebből a szempontból a magyar sajtóviszonyok sokkal demokratikusabbak, mint sok, tőlünk nyugatra fekvő országban.
Fotó: Mirkó István
– Milyen következményei lehetnek a hazánk ellen folyó támadássorozatnak?
– Néhány éve tapasztaltunk már hasonló próbálkozásokat, például amikor az osztrák Zöldpárt küzdött a legkeményebben Magyarország ellen – Ulrike Lunacek asszonyra talán sokan emlékeznek még –, ám ezzel a kampánnyal meg a bevándorlás támogatásával nem jutottak be az osztrák parlamentbe se, kikerültek az osztrák politikából. Az európai baloldal is azokat a lépéseket akarja sebtében megtenni, amit még most a bevándorláspárti többséggel át tud nyomni. Úgy gondolják, hogy ahhoz szükségesek a hazánk és a magyar kormány ellen felhozott korrupciós vádak, ám még az elfogult mutatók alapján sem mi vagyunk a sor végén ezekben az ügyekben. Az egyik minket támadó képviselő nyíltan kimondta, hogy Görögország mutatói mennyivel rosszabbak: de akkor miért nem velük kezdik? Alaptalan ideológiai támadásokról van szó, ezzel szembesülhettünk a szerdai vitán is. Azt különösen sajnálatos dolognak tartom, hogy ellenzéki magyar képviselők továbbra is a saját hazájuk ellen folytattak hadjáratot. Otthon gyengék, külső erőket hívnak be. Valahogy mindig kibújik náluk a szög a zsákból. Egy, a függetlenséget nemrég kivívott ország esetén nem volna szabad hazardírozni, idegen erőknek az uszályába beállni a saját hazájuk ellen. Ez a magyar történelemben sosem vezetett még jóra. Ennek ellenére ők most is hozták a megszokott Hegedűs hadnagyok hozzáállását. Amikor Macront támadták az Európai Parlamentben, a francia jobb- és baloldali képviselők együtt akadályozták meg, hogy plenáris vita legyen erről, pedig ha valahol sérül ma Európában a jogállam, az Franciaország, a franciák mégsem hajlandók a saját országukat Brüsszelből hátba támadni.
– Annak milyen jelentőséget tulajdonít, hogy jogállamisági kritériumokhoz kötnék az uniós támogatásokat?
– Ez is azt mutatja, hogy az európai bevándorláspárti erők igyekeznek utolsó erejükkel mindent megtenni Magyarország ellen, ennek része a költségvetési támogatások megvonásának megcélzása. Azonban az EU alapító szerződése szerint nem lehet összekapcsolni ezeket a kérdéseket. Megemlíteném azt a törekvést is, hogy helyzetbe hozzák a politikai indíttatású, bevándorláspárti NGO-kat. Miután Magyarország nem biztosít forrásokat az ilyen nemzetközi, politikai tevékenységet végző nem kormányzati szervezetek számára, az EU költségvetéséből akarják pénzelni a migrációpárti alakulatokat. Azonban a magyar törvények világosan kimondják, hogy az illegális bevándorlás segítése bűncselekmény.
– Érvényt lehet szerezni akár a magyar, akár az uniós törvényeknek?
– Rendszeresen megtörténik a jogszabályok félreértelmezése az unióban a liberális brüsszeli elitnek nem tetsző fejlemények esetén, és adott esetben még a matematika szabályait is képesek áthágni, mint például a Sargentini-jelentés megszavazásakor, amikor nem vették figyelembe a tartózkodókat. Oda kell figyelni és küzdeni ez ellen, hiszen teljesen világos, hogy az unió alapszerződése nem ad lehetőséget arra, hogy a költségvetési kérdéseket összekapcsolják a különböző, kettős mérce alapján megfogalmazott, véleményes jogállamisági ügyekkel, mivel két teljesen különböző szféráról beszélünk. A költségvetési eljárást az alapító szerződés, a lisszaboni szerződés részletesen szabályozza, és nincs benne utalás arra, hogy politikai feltételekhez lehetne kötni a támogatásokat.
– Az EP-választásokon milyen szereplést vár a magyar kormánypártoktól és az ellenzéktől?
– Mi arra törekszünk, hogy megfordítsuk a jelenlegi bevándorláspárti többséget a kontinensen, ehhez pedig minél több mandátumra van szükség. Emellett próbáljuk a legjobb eredményt elérni az Európai Néppártban (EPP) is, hiszen a Fidesznek a pártcsaládon belüli erejét nagymértékben meghatározza, hány képviselőt tudunk delegálni. Az ellenzék számára – amíg bevándorláspárti álláspontot képviselnek – sem Magyarországon, sem Európában nem terem sok babér. Ha azonban áttérnének a nemzeti érdekképviseletre, a Fidesznek is nehezebb lenne a dolga. Az ellenzéki manőverekkel kapcsolatban az is világos üzenet, ha Gyurcsány Ferenc összebútorozik a Jobbikkal, ahogyan az is, ha nem.
A képviselő szerint az európai szervezetek azért vannak, hogy ott a magyar érdekekért küzdjenek Fotó: Mirkó István
– A magyar ellenzék milyen üzenettel próbálhatja megszólítani a választókat az EP-választási kampányban?
– A legrosszabb és legkevésbé sikeres politika az üzenetük: Brüsszelt akarják képviselni Magyarországon. Amit ott kitalálnak, azt akarják lenyomni a magyar emberek torkán. Mi mindig is fordítva gondolkodtunk erről: az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács is azért van, hogy ott a magyarok érdekeit képviseljük és megküzdjünk értük. Az unió ezért nem olyan, mint a Szovjetunió, mert például Kádár Jánosnak Moszkva érdekeit kellett képviselnie itthon. Úgy gondoljuk, az EU-ban van lehetőség az érdekképviseletre, az erők összegyűjtésére és eredmények elérésére.
– Mondana az utóbbira példát?
– A kötelező elosztási kvóta ötletét ez idáig sikerült megakadályozni. Bár azt még nem értük el, hogy levegyék a napirendről, ám a magyar kormány és a képviselők kisebbségi helyzetből is elejét tudták venni, hogy ebben a témában végső döntések szülessenek. Ha a választás a bevándorlásellenes erők sikerét hozza, akkor még több esélyünk lesz ezekben az ügyekben fellépni. Csak egy nagy győzelem garantálja, hogy a hagymázos „engedjünk be mindenkit és osszuk szét őket” elképzelések végképp lekerüljenek az asztalról.
– A választáson a Fidesz pártcsaládjának is változhat az arculata?
– Szeretnénk elérni a jövőben, hogy a néppárt végre nyisson a jobboldal – a konzervatív, mérsékelt, reális álláspontot képviselő, nem kirekesztő nézeteket valló pártok – felé, és ne mindig a bevándorláspárti baloldallal keresse a szövetséget. Egy ilyen szövetségi rendszerben Európát jobban lehetne kormányozni, emellett a magyar polgárok véleményével is egyezne egy ilyen elmozdulás. Már korábban is voltunk szövetségben például a brit konzervatívokkal, ahogyan a jelenlegi lengyel kormánypárttal, a PIS-szel is, de említhetném az olasz Matteo Salvini Ligáját, amely Silvio Berlusconi pártjával, a Forza Italiával indult szövetségben a legutóbbi választásokon. Tehát azt szeretnénk elérni, hogy a néppárt ezekhez a jobboldali erőkhöz is igyekezzen kinyúlni, már csak azért is, mert bár az EPP a legnagyobb pártcsalád, egyedül nem képes többséget elérni.
– Mi lehetne a szervezőelve a néppárt és az említett jobbközép erők közti szövetségnek?
– A tőlünk jobbra eső mérsékelt pártok bevándorlásellenes, nemzeti szuverenitást védő alapon szövetkeznek, ebből kiindulva a néppárt mellett jobboldalon is keletkezhetne egy kiterjedt szövetség. Ez az együttműködés eddig sem elvi különbségek miatt nem jött létre. Az elmúlt évtizedekben a baloldal tett meg mindent annak érdekében, hogy ne engedje az EPP-t, hogy a jobboldalon keresse a szövetségeseit. De ha a szavazási magatartást nézzük, sok bennünk a hasonlóság. Nehogy már a baloldal mondja meg, hogy mi kivel szövetkezhetünk!
– Milyen mértékű lehet egy jobbközép együttműködés?
– Természetesen ennek is vannak elvi korlátai és határai, hiszen egyes pártokkal az EPP nem tud együttműködni. Például a francia Marine Le Pen Nemzeti Tömörülés nevű pártja nem kompatibilis a néppárt republikánusaival. Olasz vonalon viszont Salvini Ligájának régi, történelmi kapcsolatai vannak Berlusconi pártjával, amellyel már számos alkalommal kormányoztak együtt.
– Az európai liberális oldal nagy reménysége Emmanuel Macron. A francia elnök megfelelhet a vele kapcsolatos várakozásoknak?
– Jelentősen megkopott Macron vonzereje, hiszen – ahogyan a franciaországi tömeges tüntetésekből, a kaotikus állapotokból látszik – a saját országát sem tudja kormányozni, így hogyan akarhatja Európa irányítását átvenni? A francia elnök pártja és a Fidesz várható mandátumszáma között minden bizonnyal nem lesz olyan nagy különbség, annak ellenére, hogy Franciaország hatszor nagyobb lakosságú hazánknál. Macron gyengülésének tanulsága: ha a politikusok nem figyelnek arra, amit az emberek gondolnak, akkor a Franciaországban látható bizalmi válsággal szembesülhetnek.
– Magyarország érdekérvényesítő képességét hogyan látja a nemzetközi geopolitikai térben?
– Sok vita volt arról az elmúlt évtizedekben, hogy az a politika, amely szinte agresszív módon igyekszik a magyar nemzeti érdekeket érvényesíteni, jobb-e, mint az, hogy korábban igazodtunk az akár Brüsszelből, akár Moszkvából felénk irányuló elvárásokhoz. Az Orbán-kormány megmutatta, hogy ez lehet sikeres, hiszen jelenleg tisztelet jellemzi a különböző országok Magyarországgal fenntartott kapcsolatát. Jellemzően azt is respektálják, ha olyan álláspontot képviselünk, amely eltér másokétól, mert jól tudják, hogy hajlandók vagyunk azért küzdeni. Akiről tudják, hogy nem fog küzdeni a saját álláspontjáért, azt nem veszik semmibe. Ha sokan nem is értenek velünk egyet, hazánkat és Orbán Viktort ma azért tartják számon a világban, mert tudják, hogy egy nagyon határozott akaratot képviselünk.
– Hogyan értékeli a visegrádi országok együttműködését?
– Hallatlan sikernek tartom a V4-ek együttműködését, hiszen végre eljutottunk oda, hogy négy hasonló adottságú ország számos kérdésben egységre tud jutni és azt képviselni. Mivel ezek az érdekek gyakran egy kelet–nyugati metszetben jelennek meg az unión belül, ehhez sokan mások – például Románia, Horvátország, Bulgária, valamint a balti államok – is késznek látszanak csatlakozni. Minden ország be tudja hozni a saját kapcsolatrendszerét, ilyen értelemben nem pusztán 65 millió emberről van szó, hanem ennél egy nagyobb létszámú és kihatású együttműködésről. Bár nem mindenben azonos az álláspontunk, kialakult egy egyeztetési mechanizmus: egymást segítjük és támogatjuk olyan ügyekben is, amelyekben nem is feltétlenül értünk egyet. Ha Magyarországon az atomenergia fontos, a lengyelek megtámogatnak minket, ha viszont ott a palagáz vagy a szénalapú energia pozícióinak a biztosítására van szükség, akkor mi is megsegítjük őket, még ha nincs is ilyen konkrét érdekünk. Mivel térségünk mára Európa gazdasági motorjává vált, ahol a kontinens legnagyobb növekedési potenciálja rejlik, nemcsak arra van szükségünk, hogy együtt szavazzunk az Európai Tanácsban, hanem arra is, hogy a piacokon kölcsönösen erősítsük egymást.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
