A Bild cikke:
Berlini iskolavezetőnő az elsős osztályairól: 103 gyerekből csak egy beszél otthon németül
Igazgatónő Neuköllnből: „Arabizálva vagyunk”
Berlin. Bepillantás egy Berlinben lévő elsős osztály termébe. A faszékecskéken nem ül olyan gyerek, akinél otthon németül beszélnek.
Tizenötnél az arab, kettőnél a török, egynél-egynél a spanyol, a horvát és a thai a beszélt nyelv.
Kivétel?
A berlini Neukölln kerületben (mintegy 330 000 lakos) nincs. Ott most a 61 éves Astrid-Sabine Busse riadót fúj; azt mondja: „Arabizálva vagyunk!”
A Köllnische Heidében lévő iskolájába nyáron 103 elsős jött – köztük egyetlen német szülőkkel rendelkező gyerek. A negyedben lévő két további iskolában 109 elsős nebuló között összesen két gyerek található, akiknél német az anya- és családnyelv.
„Itt a frontvonalban vagyunk”
„Itt a frontvonalban vagyunk”, mondja Busse iskolavezetőnő. „Harmadik, integrált migránsgeneráció – ugyan már! Még mindig a korábbi anyaországból hozzák a házastársat. Újra egy szülő, aki nem tud németül”, mondja.
A környezet társadalmi struktúrája ugyancsak gondoskodik arról, hogy a neuköllni iskolákban az integráció hiú ábránd marad. A sok szociális lakás ellenére a lakossági struktúra vegyes volt. Az úgynevezett jogosulatlan foglalás járuléka révén azonban a bérlőknek büntetést kellett fizetniük, ha jövedelmük olyan nagy lett, hogy szociális lakásra többé nem volt jogosultságuk.
A következmény: a jobban keresők elköltöztek, megmaradtak a külföldi gyökerekkel rendelkező családok, melyekben gyakran már egyáltalán senki nem dolgozik.
A diákok egy hetvenes évekből való lakótelepről jönnek, melyben korábban polgári középosztály talált otthonra – amíg a jogosulatlan foglalás járuléka a jobban kereső bérlőket a szociális lakásokból el nem űzte. Ott most már majdnem nincsenek is munkaviszonnyal rendelkező szülők.
Busse iskolavezetőnő a helyzetet teljesen elviselhetetlennek találja, de azt mondja: „Nem állok be a siratóasszonyok kórusába – ezzel valahogyan meg kell birkóznunk. A politikai szféra mindig csak néhány évig illetékes”. Az iskola ezzel szemben mindig ott van. És a problémákat nem lehet nem észrevenni.
„Nem szégyelli magát, hogy a gyereke számára nem fizet ebédpénzt?”
A titkárságon lévő pultnál egy apa hangoskodni kezd. Busse odamegy hozzá, kertelés nélkül beszél: „Nem szégyelli magát, hogy a gyereke számára nem fizet ebédpénzt? Csak napi egy eurót!” A férfi fenyegetőzik, hogy a nő majd meglátja, mi fog történni; hogy ha akarja, azonnal 500 eurót tud az asztalra tenni.
Az osztályfőnökből, nevelőből, szociális munkásból álló csoportok mindenkinél családlátogatást tesznek.
Busse: „Sok gyereknek saját ágya sincs, nemhogy még házifeladatra való helye. A nagy testvérek számítógépen játszanak, tévét néznek. Ugyanakkor egy kisgyereknek nyugalomra van szüksége, hogy a tanultakat feldolgozza. Nincs napi beosztás. Maguk a közös étkezések is lezsugorodtak”.
A neuköllni beiskolázási térkép elmondja: az iskola környékén ugyan a gyerekek 88%-a járt bölcsődébe, mégis 70%-nak vannak nyelvi hiányosságai. Végtére is Astrid-Sabine Busse iskolájában a város most heti 180 órányi extra nyelvi felkészítést fizet.
A problémák azonban még sokkal szerteágazóbbak. Busse megfigyelése szerint sok gyereket egyáltalán nem neveltek, ezért nála az új diákok először is a társas érintkezés alapjait gyakorolják. Akkor a kicsik megtanulják azokat a dolgokat, melyek nekik addig ismeretlenek voltak, mint például hogy amikor az ember valakivel találkozik, akkor köszön.
(Fordítás: Hidra – Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
