Volner János és a két másik képviselő távozása még nehezebb helyzetbe hozhatja a helyüket kereső egykori radikálisokat.
„Bocsánat, de én nem kurvának álltam!” – ez a mondat lehet egy újabb szög a Jobbik koporsójába, legalábbis a nagy párttá válás iránt táplált ambíciókat illetően. Volner János, a párt alelnöke írta ezt a sajátjainak. A képviselő azért fakadt ki ennyire, mert bejelentették, hogy a Jobbik szorosabb együttműködésre lép az LMP-vel.
Szövetség az ördöggel
Volner szerint ez nemcsak a párt általa már tolerálhatatlan szintű balratolódásának a jele, de ráadásul egy „önfelszámolás útján haladó párttal” akarnak éppen szövetséget kötni. A helyzetben különösen ironikus, hogy az LMP korábbi társelnöke, Szél Bernadett pedig éppen arra hivatkozva hagyta ott a zöldeket, mert abban a „jobboldali szárny túlságosan megerősödött”. Volner szerint ugyanakkor „a Jobbikban most zajló folyamatoknak az égvilágon semmi közük nincs az általam is támogatott néppártosodáshoz, ahogyan a nemrég elfogadott kiáltványhoz sem”. (…) „Az LMPvel kötött „szövetséggel immár nyíltan felvállalva létrejönne a Jobbik balliberális oldallal történő összeborulása. És ez még csak a kezdet. (…) Nemrég még mi, nemzetiek és radikálisok voltunk azok, akik megismertették az ország népével a szabadkőműves spekuláns, Soros György kártékony tevékenységét. Ma pedig már ott tartunk, hogy a Soros-féle CEU rektorhelyettese Gyöngyösi Mártonnal közösen szervez brüsszeli konferenciát” (…) „Emlékezzetek csak: nemrég még Gyurcsány és a pártja ellen küzdöttünk, ma viszont már a DK jelöltjét segítjük választási győzelemhez a fővárosban. Pedig az ördöggel akkor sem köthetünk szövetséget, ha előnyöket ígér!”
Kizártak, kiléptek
A levél persze érdekes módon szinte azonnal a kormányközeli médiánál landolt, a Jobbik frakcióülést hívott össze, amin Volnert rövid úton kizárták a(z immár volt) alelnököt ketten önként követték, Fülöp Erik, aki a „Jobbik fővárosaként” emlegetett Tiszavasvári polgármestere volt nyolc éven keresztül, és Apáti István. A mandátumukat természetesen megtartották, minden bizonnyal hamarosan a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalomban láthatjuk őket viszont.
A Jobbik így alig fél év alatt már a harmadik súlyos politikai válsággal kénytelen szembenézni, és egyelőre nem látszik, hol állítható meg a párt szétmállása. Mindezt azután, hogy a párt több szavazatot szerzett az áprilisi választásokon, mint négy éve. Igaz, mint korábban már írtuk, mivel mind az MSZP–Párbeszéd koalíció, mind az LMP és a Jobbik is folyamatosan azt hangoztatta, hogy legyőzik a Fideszt, és az ő miniszterelnök-jelöltjük billenti ki a hatalomból Orbán Viktort, minden ellenzéki pártban hatalmas csalódást okozott a végeredmény. Április 8. után előbb Vona Gábor távozott, majd június elején Toroczkai László, akit Dúró Dóra képviselő és Novák Előd is követett. Most pedig itt az újabb botrány, aminek a kormányközeli média természetesen nagy teret szentel.
Légüres tér
A történtek három szempontból is nagyon nehéz helyzetbe hozhatják az egykori radikálisokat. Egyrészt már Toroczkaiék távozása is azzal a következményekkel járt, hogy a párt középkáderei, a tagság, a helyi aktivistahálózat emberei közül fordítottak hátat sokan a Jobbiknak. Volnerék kilépésével ez a folyamat ismét felerősödhet. Így a Jobbik vezetése, a parlamenti képviselők egyre inkább úgy érezhetik, hogy a „semmiben lebegnek”, éppen a hátország kezd eltűnni mögülük. Másrészt egyre inkább úgy tűnik, a „néppártosodás” sem hozza meg a várt pozitív hatást, a Jobbik enyhén szólva nem lesz képes betölteni a Fidesz helyét a mérsékelt jobboldalon, a pártvezetés hiába játszott arra, hogy a Fideszt kizárhatja tagjai közül az Európai Néppárt, esélyük sincs, hogy a helyükre lépjenek, így politikailag is légüres térbe kerülhetnek. Mindezt tetézi, hogy Vona Gábor helyét enyhén szólva sem sikerült átvennie a politikai kommunikációban Sneider Tamásnak és a párt új vezetésének, úgy tűnik, Vonával a legkarakteresebb jobbikos távozott a pártból. Jellemző lehet Török Gábor megsemmisítő kritikája egy a Népszavának adott interjúban: „A múltkor beszélgettem egy, jobbikossal, akinek nem jutott eszébe a Jobbik pártelnökének családneve. Van még kérdés?”.
Külső-belső ellenállás
Végül Volner távozása és az újabb botrány azért is jött különösen rosszul a Jobbiknak, mert a párt vezetése alig három hete hirdetett „új politikai stratégiát”, aminek lényege, hogy immár nem mint „ellenzék”, hanem mint az „Orbán-rezsim ellenállói” határozzák meg önmagukat, ami Jakab István szóvivő szerint többek között olyan utcai akciókban fog megnyilvánulni, hogy a Jobbik képviselői, aktivistái megpróbálnak majd megakadályozni kilakoltatásokat. A Jobbik vezetésének nyilvánvalóan erről kellene most beszélniük mindenhol, ehelyett ismét a belső harcaik miatt kénytelenek magyarázkodni. A „rezsimmel szembeni ellenállás” helyett ismét a belső ellenállást kell leküzdeniük.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
