A repülőúton Rómába XIV. Leó pápa megerősíti, hogy első küldetése az evangélium hirdetése. Megemlékezik az Iránban és Libanonban zajló háború áldozatául esett gyermekekről. A migránsokkal kapcsolatban felteszi a kérdést: „Mit tesz a világ északi része a világ déli része érdekében?”, és szót emel az ellen, hogy az emberekkel rosszabbul bánnak, mint az állatokkal.
Az azonos nemű párokkal kapcsolatban megerősíti, hogy a Szentszék nem ért egyet azzal, hogy Németországban formális áldás mellett döntöttek, ugyanakkor Ferenc pápával együtt hangsúlyozza a „mindenki, mindenki, mindenki” befogadásának elvét.
Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápának a Rómába tartó repülőúton tartott sajtótájékoztatójának fordítását, mely a Vatican News olasz hírportálon megjelent szövegből készült; a későbbiekben a teljes sajtótájékoztató fordítását is közzétesszük, mely a Szentszék által közzétett hivatalos szövegből készül.
„Jó napot kívánok mindenkinek, remélem, jól vannak, és készen állnak egy újabb utazásra. Már feltöltött akkumulátorokkal!” XIV. Leó pápa befejezte hosszú afrikai apostoli útját, és a Malabóból – az Egyenlítői-Guineában tett látogatás utolsó állomásáról – Rómába tartó repülőúton öt újságíró kérdéseire válaszolt, akik azt a mintegy hetven újságírót képviselték, akik elkísérték őt a nemzetközi útra. A háború, az Egyesült Államok és Irán közötti tárgyalások, a migráció kérdése, a halálbüntetés és az azonos nemű párok megáldása szerepeltek azok között a témák között, amelyeket a pápa az interjú során érintett. Az interjú előtt Leó pápa az Afrikában átélt tapasztalatával kapcsolatos gondolatait osztotta meg.
XIV. Leó pápa:
– Amikor utazom, saját magam nevében beszélek, ma azonban mint pápa, Róma püspöke vagyok itt, s ez mindenekelőtt lelkipásztori, apostoli út, melynek az a célja, hogy találkozzam Isten népével, kísérjem és megismerjem Isten népét. Sok esetben az embereket inkább a politikai kérdések érdeklik: „Mit mond a pápa erről vagy arról a kérdésről? Miért nem ítéli el egyik vagy másik ország kormányát?” Nyilvánvalóan sok mindenről lehetne beszélni. Beszéltem az igazságosságról, és ott vannak témák. De nem ez az első szó: az utat mindenekelőtt úgy kell értelmezni, mint az evangélium hirdetésének, Jézus Krisztus üzenete hirdetésének szándékát. Ez pedig egy módja annak, hogy közel kerüljünk a néphez a maga örömében, hitének mélységében, de szenvedésében is. Ott természetesen sokszor szükséges megjegyzéseket tenni, vagy keresni a módját annak, miként lehet magát a népet bátorítani arra, hogy felelősséget vállaljon saját életéért. Fontos az államfőkkel is beszélni, hogy bátorítsunk a szemléletváltásra vagy a nagyobb nyitottságra a nép javának átgondolására, és lehetőség olyan kérdések felvetésére is, mint egy ország javainak az elosztása.
Nagyon elégedett vagyok az egész úttal, de az, hogy együtt élhettem, kísérve együtt járhattam Egyenlítői-Guinea népével, valóban áldás volt, még az esővel együtt is… Ők örültek a minapi esőnek, de mindenekelőtt annak a jelnek, hogy megoszthatják az egyetemes egyházzal mindazt, amit hitünkben ünneplünk.
Ignazio Ingrao (Tg1): Szentatya, köszönjük ezt az utazást, amely gazdag volt találkozásokban, történetekben és arcokban. A kameruni Bamendában tartott béketalálkozón egy feje tetejére állt világot írt le, ahol félő, hogy egy maroknyi zsarnok elpusztítja a bolygót. Azt mondta, a békét nem kitalálni kell, hanem befogadni. Az iráni konfliktussal kapcsolatos tárgyalások káoszba fulladtak, súlyos következményekkel a világgazdaságra. Ön rendszerváltást szeretne-e Iránban, tekintve, hogy a civil társadalom és a diákok is az utcára vonultak az elmúlt hónapokban, és a világban aggodalom tapasztalható az atomfegyverkezési verseny miatt? Milyen felhívást intéz az Egyesült Államokhoz, Iránhoz és Izraelhez, hogy kilépjenek a patthelyzetből és megállítsák az eszkalációt? A NATO-nak és Európának nagyobb szerepet kellene vállalnia?
XIV. Leó pápa:
– Szeretném azzal kezdeni, hogy új magatartásformát és kultúrát kell előmozdítani a béke érdekében. Sokszor, amikor bizonyos helyzeteket felmérünk, azonnali válaszként az merül fel, hogy erőszakkal kell beavatkozni, háborúval, támadással. Azt láttuk, hogy sok ártatlan ember halt meg. Nemrég láttam néhány család levelét, akiknek gyermekei a támadás első napján haltak meg. Ők arról számolnak be, hogy immár elveszítették fiaikat, lányaikat, azokat a gyermekeket, akik abban a támadásban haltak meg. A kérdés nem az, hogy változik-e a rezsim vagy sem, hanem az, hogyan lehet előmozdítani azokat az értékeket, amelyekben hiszünk, anélkül, hogy ennyi ártatlan ember halálát okoznánk. Az iráni helyzet nyilvánvalóan nagyon összetett. Maguk a tárgyalások is úgy zajlanak, hogy egyik nap Irán mond igent, az Egyesült Államok nemet, azután pedig épp fordítva, és nem tudjuk, merre tartunk. Kialakult ez a kaotikus helyzet, amely kritikus a világgazdaság számára, közben pedig Iránban ártatlan emberek tömegei szenvednek a háború következményeitől. Ami pedig a rezsimváltás kérdését illeti: nem világos, melyik rezsim van jelenleg, az Izrael és az Egyesült Államok Irán elleni támadásainak első napjai után. Inkább a békét célzó párbeszéd folytatására szeretnék bátorítani, hogy a felek mindent tegyenek meg a béke előmozdítására, a háború fenyegetésének elhárítására, és hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jogot.
Magamnál tartok egy fényképet egy muszlim kisfiúról, aki libanoni látogatásom során ott állt egy táblával, amelyen ez állt: „Isten hozott, Leó pápa”, majd a háború ezen utolsó szakaszában megölték. Sok emberi helyzet van, s úgy gondolom, hogy képesnek kell lennünk ilyen módon gondolkodni. Egyházként – ismét mondom –, pásztorként nem lehetek a háború pártján. És mindenkit arra szeretnék bátorítani, hogy tegyen erőfeszítéseket olyan válaszok keresésére, amelyek a béke kultúrájából fakadnak, nem pedig a gyűlöletből és a megosztottságból.
Eva Fernández (Radio Cope): Egy olyan földrészt hagyunk magunk mögött, ahol sok ember vágyik arra, álmodik arról, hogy Európába utazzon. Következő útja Spanyolországba vezet, ahol a migráció kérdése – különösen a Kanári-szigeteken – kiemelt jelentőségű. Ön jól tudja, hogy Spanyolországban a migráció témája erős vitát és megosztottságot vált ki, és még a katolikusok között sincs egységes álláspont. Mit mondhatunk a spanyoloknak, különösen a katolikusoknak a bevándorlásról? És ha megengedi: a következő út Spanyolországba vezet, de tudjuk, hogy szeretne Peruba, talán Argentínába és Uruguayba is ellátogatni, de vajon szeretné-e felkeresni a Guadalupei Szűzanyát is?
XIV. Leó pápa:
– A migráció kérdése nagyon összetett, és sok országot érint, nemcsak Spanyolországot, nemcsak Európát vagy az Egyesült Államokat: ez világjelenség! Ezért a válaszom egy kérdéssel kezdődik: mit tesz a világ északi része a déli világ, illetve azon országok megsegítése érdekében, ahol a fiatalok ma nem találnak jövőt, s ezért azt az álmot dédelgetik, hogy észak felé indulnak? Mindenki észak felé szeretne menni, de sokszor az északi világ nem tud választ adni arra, hogyan kínálhatna számukra lehetőségeket. Sokan szenvednek… Az emberkereskedelem, a „trafficking” jelensége szintén része a migrációnak. Személy szerint úgy vélem, hogy egy államnak joga van szabályokat felállítani a határain. Nem azt mondom, hogy mindenkinek mindenféle rend nélkül be kellene lépnie, ami olykor az érkezési helyeken még igazságtalanabb helyzeteket teremt, mint amilyeneket maguk mögött hagytak. Ugyanakkor felteszem a kérdést: mit teszünk a gazdagabb országokban annak érdekében, hogy megváltoztassuk a helyzetet a szegényebb országokban? Miért ne törekedhetnénk – akár állami segítséggel, akár a nagy, gazdag vállalatok és multinacionális cégek befektetéseivel – arra, hogy megváltoztassuk a helyzetet olyan országokban, mint amilyeneket ezen az úton meglátogattunk? Afrikát sokan olyan helynek tekintik, ahová el lehet menni ásványkincseket kitermelni, és amelynek gazdagságát mások, más országok gazdagítására felhasználni. Talán világszinten többet kellene tennünk a nagyobb igazságosság, az egyenlőség és ezen afrikai országok fejlődésének előmozdítása érdekében, hogy ne legyenek rákényszerítve arra, hogy más országokba – például Spanyolországba – vándoroljanak. És a másik pont, amelyet szeretnék hangsúlyozni: mindenképpen emberi lényekről van szó, és az emberi lényeket emberhez méltó módon kell kezelni, nem pedig sokszor rosszabbul, mint az állatokat. Ez egy nagyon nagy kihívás:
Eva Fernández: És a következő utazások?
XIV. Leó pápa:
– Nagy vágyam, hogy Latin-Amerika több országát meglátogassam. Eddig még semmi sincs megerősítve, majd meglátjuk. Várakozunk.
Arthur Herlin (Paris Match): Szentatya, nagyon köszönjük ezt a rendkívüli utazást. Csodálatos volt. Ezen az úton a világ néhány legautoriterebb vezetőjével találkozott. Hogyan kerüli el, hogy jelenléte erkölcsi jóváhagyást adjon ezeknek a rezsimeknek? Nem tekinthető ez bizonyos értelemben „imázsjavításnak” a pápa révén?
XIV. Leó pápa:
– Valóban, a pápa együttléte bármely államfővel többféleképpen értelmezhető. Értelmezhető úgy is – és egyesek így is értelmezték –, mintha a pápa vagy az Egyház azt mondaná, hogy helyes így élni. Mások pedig másképp láthatják. Szeretnék visszatérni arra, amit a bevezető megjegyzéseimben mondtam arról, hogy fontos megérteni utazásaimnak, a pápa utazásainak fő célját: meglátogatni az embereket. És arra a nagy értékre, amelyet a Szentszék továbbra is – olykor nagy áldozatok árán – a világ országaihoz fűződő diplomáciai kapcsolatok fenntartásának tulajdonít. Előfordul, hogy vannak diplomáciai kapcsolataink olyan országokkal is, amelyeknek autoriter vezetőik vannak. Lehetőségünk van velük diplomáciai, formális szinten párbeszédet folytatni. Nem mindig teszünk hangzatos, kritikus, ítélkező vagy elítélő nyilatkozatokat. Ugyanakkor rendkívül sok munka zajlik a háttérben az igazságosság előmozdítása, humanitárius ügyek támogatása érdekében, és olykor azért, hogy politikai foglyok szabadon bocsátását elérjük. Éhezés, betegségek és egyéb helyzetek kezelésében is.
Az emberek majd úgy értelmezik ezt, ahogyan akarják, de úgy gondolom, számunkra az a fontos, hogy a lehető legjobb módon keressük annak útját, miként segíthetjük bármely ország népét.
Verena Stefanie Schälter (ARD Rundfunk): Szentatya, gratulálunk első pápai útjához a világ déli részére. Sok lelkesedést láttunk, sőt – mondhatnám – eufóriát is. Úgy képzelem, ez Ön számára is nagyon megható lehetett. Szeretném megkérdezni, hogyan értékeli Reinhard Marx bíborosnak, münchen-freisingi érseknek azt a döntését, hogy engedélyezi az azonos nemű párok megáldását egyházmegyéjében. És a különböző kulturális és teológiai nézőpontok fényében – különösen Afrika tekintetében – miként kívánja megőrizni az egyetemes egyház egységét ebben a kérdésben?
XIV. Leó pápa:
– Mindenekelőtt úgy gondolom, nagyon fontos megérteni, hogy az Egyház egysége vagy megosztottsága nem szabad, hogy a szexualitással kapcsolatos kérdések körül forogjon.
Valóban úgy vélem, sokkal nagyobb és fontosabb kérdések is vannak, olyanok, mint az igazságosság, az egyenlőség, a férfiak és nők szabadsága, a vallásszabadság – és ezeknek elsőbbséget kellene élvezniük ezzel az egyetlen kérdéssel szemben.
azon túl, amit Ferenc pápa kifejezetten megengedett, amikor azt mondta, hogy minden személy részesülhet áldásban. Amikor egy pap a szentmise végén áldást ad, amikor a pápa egy nagy ünneplés végén – mint amilyen ma volt – áldást ad, ezek az áldások minden embernek szólnak. Ferenc pápa híres kifejezése: „mindenki, mindenki, mindenki” azt a meggyőződést fejezi ki, hogy mindenki befogadást nyer, mindenki meghívást kap, mindenki meghívást kap arra, hogy kövesse Jézust, és mindenki meghívást kap arra, hogy törekedjen a megtérésre saját életében. Úgy vélem, ha ma ezen túlmegyünk, az inkább megosztottságot okozhat, mint egységet, és hogy egységünket Jézus Krisztusra és arra kell építenünk, amit Jézus Krisztus tanít. Ez a válaszom a kérdésre.
Anneliese Taggart (Newsmax TV): Szentatya, ezen az úton arról beszélt, hogy az emberek mennyire éhezik és szomjazzák az igazságosságot. Épp ma reggel arról érkezett hír, hogy Irán kivégzett egy újabb ellenzéki személyt, miközben a rezsim nyilvánosan felakasztott sok más embert, és saját állampolgárainak ezreit gyilkolta meg. Elítéli ezeket a cselekedeteket? Van üzenete az iráni rezsim számára?
XIV. Leó pápa:
– Elítélek minden igazságtalan cselekedetet. Elítélem az emberek megölését. Elítélem a halálbüntetést. Úgy vélem,
Ezért amikor egy rezsim, amikor egy ország olyan döntéseket hoz, amelyek igazságtalanul elveszik mások életét, az nyilvánvalóan olyasmi, amit el kell ítélni.
Forrás: a Vatican News olasz oldala
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
