A magyar és nemzetközi sajtót is bejárt urizálás kapcsán a miniszterelnök pusztán annyit tartott fontosnak megjegyezni:
„Nemcsak a magunk érdekében, bár mi is emberből vagyunk, nem csak a saját személyes becsületünk érdekében, bár az is fontos, hanem az ország érdekében. Tehát világossá kell tenni: ha valaki idesuhint, akkor arra számíthat, hogy olyan lesz a fogadj’ Isten, amilyen az adjon Isten volt.”
Akkor ezt fordítsuk le magyarra: az ország első embere lebukik azzal, hogy egy állami megrendelésekből milliárdossá hízott oligarcha pénzén luxusgépen repked, majd erre válaszul
a közmédiában megfenyegeti azokat, akik lebuktatták,
és még azt is hozzáteszi, hogy a kilátásba helyezett megtorlás nem az ő magánérdeke, hanem az egész országé. Hiszen ez az egész mi más lenne, mint a hazáért és Európáért folyó szent háború része? És ebben bizony
” nem szoktunk adósak maradni! Nem akarok a nyavalygás hangján beszélni az EU-s választási kampányról, hanem inkább férfiasan. (…) Bárcsak azt mondhatnám (…) az érdeklődőknek, hogy minden megvan védve, most már csak dolgozni kell és hátra lehet dőlni. De ez a csata, még nem dőlt el, ezt még meg kell harcolnunk”.
És, aki ebben a harcban lebuktatja a miniszterelnököt, hogy pofátlanul urizál, az ugye, természetesen a nép ellensége, akinek „az ország érdekében” kell „odasuhintani”.
(Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
