Aristo kolléga oly’ tökéletességet alkotott, mint Michelangelo a Sixtusi kápolnában. De amíg Michelangelo tárgya a Teremtő volt és az örökkévalóság, addig Aristo kolléga tárgya a Vona.
Abból pedig nehezebb.
De Aristonak sikerült.
Mély meghajlás ezért, Mester!
És akkor lássátok és olvassátok ti is!
(p.s.: Legközelebbi vlogjában Vona papucsállatka lesz, és az 1974-es Kincses Kalendárium háztartási tanácsaiból fog szemezgetni, de olyan fennkölt hangon, mint egy effendi, mikor hurikat lát közeledni. És a Skoda visszapillantójáról legközelebb Heller Ágnes szandacipője fog fityegni a Gabi arca előtt. Így érkezik el majd a 21. század.)
Karrier az állatok világában
„nem kaphat itt fedelet
olyan, aki egy szájból fúj
hideget és meleget!”
(La Fontaine: A szatír és a vándor)
Vona Gábor igen érdekes pályát futott be az állatok világában.
Kezdődött ugye a gárdamellényen az állatok királyával az oroszlánnal. Ekkoriban Gabi a nemzeti érzület oroszlánjaként harcolt a cigányok, a zsidók, a háttérhatalom és az EU ellen. Bár utóbb Mirkóczki alvezér – ő tán a róka megtestesítője – hazugságnak nevezte az egészet. Ezután jött életében egy másik tisztes ragadozó, a szürke farkas, Allah katonája. Ekkor már kicsit zűrös lett a nemzeti elkötelezettség, hiszen mi, magyarok, bizonyos történelmi kalamajkák okán, viszonylag feszült viszonyt ápoltunk/ápolunk a mohamedánokkal. A szürke farkas után a vizsla következett, aki ugyan rokona a farkasnak, de azért mégiscsak egy cuki, domesztikált állat. Ezután a macska jött, jelenként annak, hogy legfőbb célja a vacsora, amit hízelgéssel és dörgölőzéssel kíván megszerezni. Majd végül – napjainkra – Isten bárányává vált.
Hogy aztán ez a karrier, az állatok királyától a bégető birkáig, lefelé, vagy felfelé ívelt azt mindenki eldöntheti a maga ízlése szerint.
Miután híre ment, hogy Gabi vloger lett. Sőt, meg s jelent az első műve, aminek után késztetve éreztem magam, hogy megtekintem a műalkotást. Igen tanulságos volt. Már korábban is láttam egy rövidet, melyben éppen fecskéhez hasonlította magát – csak hogy ne maradjanak el az állatos párhuzamok –, és fecskei minőségében megígérte, hogy ha nyarat nem is, de tavaszt azt bizony csinálni fog. Már alig várom, hogy Vonától kivirágozzon a pitypang. Továbbá tudtunkra adta, hogy ő bizony idealista.
Zárójel. Megfigyeltem, hogy a közéletben az idealizmus a hülyék utolsó menedéke. Bukott politikusok szívesen hivatkoznak az „idealizmusukra”, mert egyfelől mégiscsak jobban hangzik, mint az ostoba, a tehetségtelen, vagy az alkalmatlan, másfelől úgy gondolják, hogy az idealizmus egy szép tulajdonság. Nos, ez akár így is lehet a hétköznapi életben, ám a politikában több mint bűn. Ott hiba. Elvégre az idealista politikus is a valóságot akarja befolyásolni, ám – éppen idealista volta miatt – fogalma sincs arról, hogy milyen is az. Ez időnként mulatságos, többnyire azonban tragikus következményekkel jár. Zárójel bezárva.
A bevezető képsorokban Vona – jól fejlett Orbán-fóbiáját illusztrálandó – különböző bejátszásokat mutat, melyek – szerinte – bemutatják, hogy milyen rossz állapotban van a demokrácia kies hazánkban. Majd megkérdez különböző járókelőket, akik – hogy, hogy sem – mind azt mondják, hogy nincs nálunk demokrácia. Hogy ezt többek között egy kifestett arcú bohóc mondja, annak külön szimbolikája van.
Ezután Gabit, a demokratikus fecskét, egy autóban látjuk viszont. Na, nem a VEZ-01-ben, azt Lajos elkobozta, hanem egy szimpla Škodában, elvégre az egyszerű nép gyermeke ő. Bevezetőképpen megtekinthetjük a sebváltón nyugvó öklét, ez nyilván a népi ököl szimbóluma, ízléses jegygyűrűvel. Gabi autózik Budapesten és közben – a többi autóst és a gyalogosokat veszélyeztető módon – a mellette lévő kamerával osztja meg magvas gondolatait. Ahelyett hogy előre nézne, amerre megy.
Ezt mondjuk politikusként is így csinálta.
A monológ egy pontján megjelenik a visszapillantó tükörre akasztott rózsafüzér. Ettől rögtön a cigány-merdzsók világába érezzük magunkat, de nem azért mutatják. Gabi egy parabolának fut neki. Mi lenne, ha Krisztus újra eljönne közénk – teszi fel a költői kérdést. És valóban. Mi lenne? Mondjuk mindjárt az elején találkozna Gabival és megkérdezné tőle „Mondd, Gabesz, hogy van Allah? Régen láttam.” Ő azonban nem erre gondolt. Szerinte Jézus Bayer Zsoltot nézné meg a TV-ben és helytelenítené a stílusát, valamint – szerinte – Jézus Rogánt és Habonyt sem szeretné. A parabola ki nem mondott következtetése: őt viszont bizony nagyon szeretné Jézus, ellentétben a gaz Fidesszel. Ez akár hihető is, hisz az „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” mondat nyilvánvalóan illik rá.
Ezután megró bennünket, hogy nem vagyunk igazi hívei a demokráciának, nem úgy mint ő és nyilván Allah is. Végezetül pedig, miközben sas tekintettel fürkészi a budapesti panorámát, hitet tesz a demokrácia mellett. Ami némileg meglepő, hiszen pontosan ez a demokrácia buktatta meg és ítélte őt az autós próféták keserű kenyerére. Nagyjából ennyi.
Nincs annál szánalmasabb, mint mikor a bukott politikus átmegy látnokba.
Ezt már Gyurcsánynál is megtekinthettük, csak ő még doppingot is használ. Mikor azt hiszi valaki, hogy a kártékony politikai alkalmatlanságot semmissé teszi, ha lapos közhelyeket és Coelho-i bölcsességeket pufogtat. Nem tudom mekkora sikere lesz, de tartok tőle Gabi, hogy ez így nagyon kevés.
A sikeres vlogerek mindenféle, vicces, vagy meghökkentő videókat szoktak közzétenni a nézettség érdekében, mert ők tudják, hogy a nagyívű semmitmondás nem túl népszerű. Nem tudom, mennyibe kerül egy ilyen izé előállítása, de tartok tőle, hogy nem térül meg. Intő példaként állhatna előtte, hogy a Vona-brandba befektetni már Simicskának is élete legrosszabb üzlete volt.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
