Hónapokkal korábban megtervezhették a Teréz körúti robbantást? – két forgatókönyvet készíthettek
Az alábbiakban a Privatkopo.hu bűnügyi portál főszerkesztőjének beszámolóját olvashatják, amelyben olyan körülményeket tár fel, amelyek arra utalnak, hogy már 2016 elején készülhetett terv a szeptember végén, a Teréz körúton végrehajtott merényletre vonatkozóan.
Emlékeztetőül: Orbán Viktor 2016. február 24-én rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen bejelentette, hogy kormánya népszavazást kezdeményez az Európai Bizottság által javasolt betelepítési kvóta ellen.
„2016. március első felében (a napra már nem emlékszem pontosan), az esti órákban egy 35-40 év körüli férfi felkeresett a budapesti lakásomon. Közölte, hogy másnap, 19 órakor „valaki” szeretne velem beszélni a Mammut Bevásárlóközpont Leroy Café nevű éttermében. Az ismeretlen férfi azt kérte, hogy a találkozóra egyedül menjek, és ne vigyek magammal mobiltelefont. Hozzátette: az üzenet küldője fel fog ismeri és jelez nekem.
Mivel bűnügyi újságíróként nem volt szokatlan számomra a kérés, a megadott időpontban megjelentem a helyszínen – telefon nélkül.
Egy 45-50 év közötti, 180 centiméter körüli, ápolt, fekete öltönyt viselő férfi várt rám, aki az asztalához intett. Nem mutatkozott be, a keresztnevét sem árulta el. Halkan, lényegre törően, választékosan beszélt, olyan ember benyomását keltette bennem, mint akinek köze lehet – vagy korábban köze lehetett – a titkosszolgálathoz. Közölte, hogy évek óta jól ismeri a Privatkopo.hu-nál végzett tevékenységemet, és szimpatikus a számára, hogy nem tartozom egyik párt holdudvarához sem. E rövid felvezetés után rátért a lényegre, elmondta, hogy „valakik”, „befolyásos személyek” olyan akciót szerveznek, „amelyre felkapják a fejüket az emberek, megrázza a lakosságot”. Az ismeretlen férfi azt állította, egy merénylet tervéről van tudomása, amelynek egyik lehetséges célpontja én vagyok. Nem akartam elhinni, azt hittem, egy új átverős műsor áldozatává váltam. „De miért?” – tettem fel a kézenfekvő kérdést. Az informátor arról tájékoztatott, hogy a tervezett akció a migrációval van összefüggésben, és a személyem azért vetődött fel, mint lehetséges célpont, mert sok bevándorlás-ellenes cikket jelentettem meg a találkozót megelőző hónapokban, ismert személy vagyok, és nem kötődöm egyik politikai szervezethez sem, így könnyebben „feláldozható” vagyok. Hozzátette, nem egyedüli jelölt vagyok az áldozat szerepére, két másik újságíró is „képben van”, akik nevét azonban nem volt hajlandó elárulni. A férfi azt is közölte, hogy „van egy másik forgatókönyv is, amiben viszont sem ön, sem más újságírók nem szerepelnek, de annak a végkifejlete is nagy megdöbbentést fog kiváltani az emberekből”. Kérdésemre, hogy ki az a hülye Magyarországon, aki vállalná újságíró meggyilkolását, így felelt: „Nem feltétlenül kell magyar állampolgárságú végrehajtókra gondolni, lehetnek azok éppenséggel külföldiek is.” Azt nem tudta megmondani, hogy nagyjából mikor kerülhet sor a tervezett támadásra, csupán annyit közölt: „az biztos, hogy még az idén”.
Mindössze 15-20 percet beszélgettünk, kifizettem az informátor kávéját és a narancslevemet, aztán elváltunk egymástól. Azóta sem láttam őt.
Hittem is meg nem is, amit a Leroy Caféban hallottam. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem féltem, hogy nem volt görcs a gyomromban – mert mi van, ha mégis létezik ilyen terv? Kb. 3 hónapig szűk területre korlátoztam a mozgásomat, ismeretlenekkel nem vállaltam találkozót, kora estétől már ki sem mozdultam a lakásomból. Két, nagyon jó barátomon kívül senkinek nem tettem említést a dologról, mert egyrészt nem szerettem volna pánikot magam körül, másrészt pedig kiröhögtetni sem akartam magam, ha a sztori esetleg nem több kitalációnál. Nem fordultam bűnügyi szervekhez sem, mert ugyan mit mondhattam volna nekik? Megkeresett „valaki”, aki szerint „valamikor”, „valahol”, „valamilyen formában” esetleg támadás érhet, mert sok bevándorlás-ellenes cikket írtam… A nyomozók fetrengtek volna a röhögéstől, lássuk be.
Néhány hónap elteltével elpárolgott belőlem a félsz, újra a régi életemet kezdtem élni. Már esténként is ki mertem mozdulni az otthonomból, ismét találkozgattam idegenekkel. Szép lassan el is felejtem az egészet, „bizonyára csak rám akartak ijeszteni valakik” – gondoltam.
Aztán elérkezett szeptember 24., 22 óra 36 perc, amikor a Budapest VI. Teréz körút 4. számú épületnél egy – akkor még – ismeretlen személy felrobbantott egy hátizsákba rejtett, házi készítésű bombát. A bűncselekmény következtében két fiatal rendőr sérült meg, az egyik életveszélyesen, a másik súlyosan. Professzionálisan kivitelezett merénylet volt, a célpontokon kívül csak egy ember szenvedett – könnyebb – sérülést. Amint az később kiderült: a precízen megtervezett, és hibátlanul kivitelezett támadást egy teljesen amatőr fiatalember követte el – a nyomozó hatóság gyanúja szerint.
Az egész országot megrendítette az eset. Figyelemre méltó momentum lehet, hogy a merénylet előtt néhány nappal ellenzéki oldalról többen célozgattak arra, „nehogy Orbánék csináljanak valamit”, amivel növelni tudják a részvételt a migránsok kötelező betelepítését ellenző, úgynevezett kvóta népszavazáson. Szeptember 23-án, egy nappal a robbantás előtt a Demokratikus Koalíció (DK) honlapján megjelent egy közlemény: „A Fidesz és a kormány ne szimuláljon terrortámadást és ne hajtson végre merényletet. A DK nem akar bombariadókat, hamis vagy még inkább valós, kormány által megrendelt terrorcselekményeket. (…) A kormány a tűzzel játszik és a DK attól tart, a kabinettől nem áll távol, hogy bármilyen eszközt bevessenek annak érdekében, hogy a referendum érvényes legyen”.
A választóknak azonban hamar feltűnt, hogy a DK már annak bekövetkezte előtt tudott (?) a robbantásról (ezzel kapcsolatban a Facebookon sorra születtek bejegyzések), emiatt a párt weboldalára felkerült szöveget UTÓLAG módosították, és vastagon szedve kiemeltek egy részt, miszerint „Kakuk György elnökségi tag Simicskó István honvédelmi miniszter csütörtöki kijelentésére reagált, aki arról beszélt, hogy Magyarországon is bármikor bekövetkezhet terrortámadás, annak ellenére, hogy a kormány mindent megtesz ennek elkerülése érdekében.”
Azonban néhány órával a merénylet elkövetése után Kakuk ezt írta a közösségi oldalára: „És meg merték csinálni.” A bejegyzéssel egyértelműen az Orbán-kormányra célzott. Mire alapozhatta a véleményét az ellenzéki politikus? Amit már akkor közzétett, amikor még a helyszínelők sem nagyon tudták, mi történt.
Három nappal később, szeptember 27-én Orbán Viktor miniszterelnök az m1 televíziónak adott interjúban kijelentette: „Semmilyen jel nem mutat arra, hogy bármilyen összefüggés lenne a migránsválság és a szombati, Teréz körúti robbantás között.”
Az úgynevezett kvóta népszavazásra október másodikán, egy héttel a robbantást követően került sor. A részvétel nem volt elégséges az érvényességhez.
Az 52 éves, korábban újságíróként tevékenykedő Kakuk György 3 hónappal később, 2017. január elején – egy bevásárlóközpontban – infarktust kapott és elhunyt.
2017. október 16-án vagy 17-én – egy közvetítő közreműködésével – megkeresett egy férfi, aki korábban évekig fegyver- és robbanóanyag-csempészettel foglalkozott, és elmondta, hogy felismerni vélte a nyilvánosságra hozott fotókon látható robbantót, a szerb állampolgárságú, de magyarul jól beszélő férfit a rendőrség egyik fedett nyomozója mutatta be neki – 14 éve. „Úgy emlékszem, október 8-án vagy 9-én, hétvégén néztem meg azokat a jobb minőségű felvételeket, amelyeket a Központi Nyomozó Főügyészség tárt a nyilvánosság elé. Azonnal belém hasított az érzés: valahol találkoztam ezzel az emberrel. Néhány nap elteltével, az is „beugrott”, hol, milyen körülmények között.(…) Ha tudnám, hogy nincs ikertestvére, és nem létezne olyan, hogy két, egymással semmilyen rokoni kapcsolatban nem álló ember a megtévesztésig képes hasonlítani egymásra, azt mondanám, 100 százalékig biztos vagyok abban, hogy korábban találkoztam a későbbi Teréz körúti robbantóval, de mert az említett tényezők nem zárhatók ki teljesen, 95 százalékos biztonsággal állítom: sok évvel ezelőtt volt „szerencsém” a feltételezett elkövetőhöz” – mondta a névtelenséget kérő informátor.
Október 19-én, reggel megjelent a Privatkopo.hu bűnügyi portálon a „Szerb állampolgárságú, magyarul kitűnően beszélő, korábban rendőrség közelinek számító férfi robbanthatott a Teréz körúton” címet viselő írásom, amelyet megküldtem a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak. A titkosszolgálati szerv azonnal autót küldött értem. A Kerepesi úti központban részletesen elmondtam, ami az üggyel kapcsolatban a tudomásomra jutott.
Amint azt később megtudtam, nagyjából éppen hazaérhettem, amikor Budapestről elindultak a TEK emberei – na, nem a szerb fickóért, hanem egy 24 éves, magyar állampolgárságú férfiért, Karmacsra…
A feltételezett elkövető előző nap (tehát 24 nappal a bűncselekmény elkövetése után), késő délután egy olyan családi házból küldött – egy működésképtelen laptopról – fenyegető e-mailt a Belügyminisztériumnak, ahol nem volt wifi… Legalábbis a nyomozás adatai szerint.
A büntetőeljárás során számos olyan, életszerűtlennek tűnő körülményre figyeltem fel, amelyek kételyt ébresztettek bennem a tekintetben, hogy valóban a robbantást elkövető személyt fogták el a nyomozó ügyészek. A kételyemnek közel tucatnyi cikkben adtam hangot.
Az egyik ilyen cikk írása közben hasított belém a gondolat: lehet, hogy összefüggés van a merénylet és a 7 hónappal korábban, a Mammutban, egy titokzatos személytől érkezett figyelmeztetés között? Lehet, hogy „valahol” már 2016 februárjában kész volt a szeptember végén végrehajtott merénylet terve, csak éppen azt a forgatókönyvet használták, amelyben – szerencsémre – nekem nem osztottak szerepet?
Egyre erősödik bennem a gyanú, hogy…IGEN.
Valencsik Ferenc, a Privatkopo.hu főszerkesztője”
(A fentiekről azért tartottam szükségesnek tájékoztatni a nyilvánosságot, mert a Fővárosi Törvényszék hamarosan tanúként fog meghallgatni az ügyben, és a vallomásomban megismétlem az előzőekben leírtakat.)
Forrás:privatkopo.hu
Tovább a cikkre »
