Ha a Rothschild nevet halljuk, akkor valószínűleg azonnal a mesés gazdagság, illetve bankárok és üzletemberek sora jut eszünkbe. Bár a család tagjai nagyrészt valóban különféle vállalkozások élén írták be magukat a történelembe, természetesen előfordult, hogy valamelyikőjüket teljesen más irányba vitte a szenvedélye. Lionel Walter Rothschild például az állatokért rajongott – és ezt előszeretettel hozta rendszeresen egész London tudomására.
Lionel Walter Rothschild 1868-ban született Londonban. Édesapja Nathan Rothschild volt, aki a korabeli Anglia egyik legsikeresebb üzletembere volt, aki többek között arról is nevezetes, hogy nemesítését követően ő vált a Lordok Házának első zsidó vallású tagjává. Apja úgy számolt, hogy hatalmas üzleti birodalmát legidősebb fia fogja továbbvinni, de ezzel kapcsolatban gyorsan csalódnia kellett. Walter a legkisebb érdeklődést sem mutatta a bankárkodás és a pénzügyek iránt, figyelmét sokkal inkább a természettudományok, különösen az állattan kötötte le.
Mindössze hét éves volt, amikor közölte szüleivel életcélját, miszerint egy saját zoológiai múzeumot akar nyitni. Ennek megfelelően neki is kezdett gyűjteményének kialakításához. Különféle rovarok és pillangók mellett igyekezett egzotikusabb állatokra is szert tenni, ennek ékes példája, hogy a családi birtokon hamarosan már kengurukkal is lehetett találkozni.
Bár apja sokáig kitartott amellett, hogy Walternek a pénzvilágban kell elhelyezkednie, ezért 20 éven keresztül dolgoznia kellett a család bankjánál. Kárpótlásképpen azonban teljesítette fia gyermekkori álmát és elengedő pénzt biztosított számára, hogy megnyithassa a hőn vágyott múzeumát és finanszírozta külföldi expedícióit is.
Walter Zoológiai Múzeuma 1892-es megnyitása idején a New York Times szerint már több mint 250 ezer pillangót és molylepkét, 300 ezer madárbőrt, 200 ezer madártojást és 144 óriásteknőst számlált. A mértékletességgel nem igazán vádolható ifjú Rothschild nem elégedett meg azzal, hogy békésen eligazgassa gyorsan gyarapodó múzeumát, hanem mindent el is követett annak érdekében, hogy felhívja a londoniak figyelmét nem mindennapi vállalkozására.
Talán legnevezetesebb akciója (vagy inkább akciósorozata) volt, amikor elhatározta, hogy bebizonyítja, hogy márpedig a híresen vad zebrákat is meg lehet szelidíteni. Hamarosan London mindennapi látványossága lett, amint Walter zebra vontatta hintójával közlekedik fel-alá a városban. A nagy népszerűséget hozó mutatványon fellelkesülve, hamarosan újabb „briliáns közlekedési találmányt” mutatott be, amikor egyik óriásteknősét kezdte hátaslóként használni.
Walter állatgyűjtő szenvedélyének hatásai máig érezhetők London környékén. Egy 1902-es magyarországi útjáról ugyanis hazavitt magával hat nagy pelét, amelyek aztán kiszabadultak és szaporodni kezdtek a környéken. Az Angliában ezt megelőzően ismeretlen faj példányaiból ma már becslések szerint mintegy 10 ezer él a Luton-Aylesbury-Beaconsfield háromszögben.
Érdekesség, hogy feltűnő megjelenése (191 cm magas volt) és látványos akciói ellenére, Walter a közösségi életben rendkívül félénk és szégyenlős ember hírében állt. Ugyan sosem házasodott meg, élete során két szeretője is volt, egyikőjüktől pedig egy lánya is született. 1889 és 1910 között a Konzervatív Párt színeiben parlamenti képviselő is volt és élete során számos egyetem és tudományos szervezet kitüntetését is elnyerte.
Lionel Walter Rothschild végül 1937-ben hunyt el. Híres gyűjteményét végrendeletében a British Museumra hagyta, amely történetében mindmáig ez számít a legnagyobb bővítésnek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
