A vidéki városok közül elsőként Nagykanizsán látható keddtől a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) Sorsfordítás – A paraszti társadalom felszámolása, 1945-1962 című szabadtéri vándorkiállítása.
A nagykanizsai Thury György Múzeum udvarán felállított tablók bemutatása alkalmából Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára, Nagykanizsa és a térség országgyűlési képviselője arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy a paraszti társadalom felszámolása szovjet mintára történt Magyarországon. Sajnos hajlamosak vagyunk azonban megfeledkezni arról, hogy néhány évtizede 0132milyen pusztítást kellett elviselnie a magyar társadalom gerincének, azoknak, akik verejtékes munkájuk árán élelemmel látták el az országot” – fogalmazott.
A kiállítás bemutatja a közelmúltunk egyik „elhallgatott, titkolt vagy éppen elfeledett” korszakát. Ami a második világháború után a parasztsággal történt, az ma is sokaknak zsigeri valóság, hogy „kisemmizték, megnyomorították, tönkretették a családjukat” az erőszakos téeszesítéssel, voltak, akiket kényszermunkára hurcolták a Hortobágyra, hogy megtörjék őket. Ez „megbocsáthatatlan bűn, történelmi gaztett” – mondta a politikus.
Azzal folytatta, hogy tudnunk kell arról, ami velünk, családunkkal, nemzetünkkel történt, hogy „felismerjük, ha valaki hasonlóra készül”. A „gonosz” ugyanis csak azt várja, hogy „pillanatnyi figyelmetlenségünket kihasználva újra életre keljen”.
Az 1945 után „a lábát külső segítséggel megvetett diktatúra célja, hogy átalakítsa, megváltoztassa a magyar társadalmat, eltörölje a hagyományokat, és olyan útra kényszerítse a magyarokat, amely idegen tőlük”. Ma ugyanezt látjuk, „átalakítani és gyengíteni, utána pedig uralkodni rajta” – fogalmazott a politikus.
Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke arról beszélt, hogy a tablók közel 15 év folyamatát mutatják be, hogy 1945-től kezdve „először lopakodva, majd egyre nyíltabban” miként próbálták meg a parasztságot megtörni, azt a réteget, amelyik a magyar társadalom gerincét alkotta.
Nagyon különböző eszközök voltak, ismert „a kemény, brutális fizikai erőszak”, de a kiállítás inkább a propagandát mutatja be, „hogyan próbálták meg az emberek gondolkodásmódját befolyásolni, hazudni, egy olyan világot bemutatni, amelynek közel sem volt köze a valósághoz”. A tárlat arra emlékeztet, hogy „egy erőszakos diktatúrára törő hatalom hogyan hazudta el a valóságot, hogyan kényszerített hallgatásra családokat” – jelezte.
Az erőszakos téeszesítés történetét felvillantó tárlat mellett egy erről készült rövidfilmet is bemutattak Nagykanizsán, majd az érdeklődők történészekkel beszélgethettek a korszakról. A kormány támogatásával létrehozott vándorkiállítás az év során további városokban is látható lesz.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
