Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt, 1936. március 8-án Budapesten született az első nemzetközileg is elismert magyar dzsesszmuzsikus, Szabó Gábor. Az alábbiakban az ő életpályáját idézzük fel.
Szabó Gábor három különböző helyen látogatta az elemi iskolát, míg fel nem vették a Képzőművészeti Gimnáziumba. Miután 1950 karácsonyán édesapjától megkapta első gitárját, példaképének Les Pault tekintve, autodidaktaként képezte magát; egyetlen gitártanárjához is csak három hétig járt.
Még nem volt húszéves, amikor többek között az Argényi tánczenekarral és a Volga gitáregyüttessel zenélt, s rendszeresen lépett fel különböző budapesti éjszakai bárokban és szórakozóhelyeken, így a Metró-klubban is.
Kisfilmekhez írt kísérőzenét; a rádiónak dolgozott. 1956. június 27-én pedig elkészítette első hanglemezfelvételeit is. Ezeken Szabó Gábor mint Deák Tamás együttesének tagja kísérte a Myrna Bell művésznéven szereplő kanadai magyar, Hossó Irma énekét”
– eleveníti fel a Magyar Jazzkutatási Társaság által kiadott Szabó-életrajz szerzője, Libisch Károly.
Az 1956-os forradalom után Szabó a családjával együtt a disszidálás mellett döntött; Ausztrián át az Egyesült Államokba, pontosabban a New Jersey államban levő Kilmer menekülttáborába került. Később egy kaliforniai kisvárosban, San Bernardinóban telepedett le, ahol a táborban megismert Rávay Géza gitáros és Kabók Lajos nagybőgős társaságában megalapította első amerikai zenekarát Szabó Three Strings névvel.
A közeli Norton légibázison portásként tevékenykedett, hogy pénzt gyűjtsön, s beiratkozhasson a bostoni Berklee School of Music zeneiskolába, ahol többek között a zongorista Chick Coreával, a vibrafonos Gary McFarlanddel, valamint a tenorszaxofonos Charles Lloyddal és Sadao Watanabevel is megismerkedett. Szintén Bostonhoz kötődik házassága; 1959 júliusában itt vette feleségül az ír-olasz származású tanárnőt, Alicia Solarit.
Az International Youth Band nevű együttes tagjaként – Miles Davis, Duke Ellington, Ella Fitzgerald és Billie Holiday társaságában – ott volt a Newporti Dzsesszfesztiválon. Ez a zenekar kísérte Louis Armstrong programját is.
Tanulmányai befejezése után, 1961 és 1964 között a Chico Hamilton’s Quintet, 1964 és 1965 között a Charles Lloyd’s Quintet, 1965-ben pedig a Gary McFarland’s Quintet tagjaként muzsikált, de közreműködött Roman Polanski Iszony című filmzenéjének londoni felvételeinél is.
Sikereire Libisch Károly ekképpen emlékezett vissza:
Szabó Gábor részére az 1964-es év meghozta a szakmai elismerést is. A Down Beat című dzsesszlap kritikusi szavazásán a gitárosok között a nyolcadik lett, de ugyanezek a kritikusok megosztott első helyezést szavaztak meg neki és Zoller Attilának Az Év Legjobb Új Gitárosa kategóriában.”
1965 és 1974 között már a saját nevével fémjelzett Gabor Szabo’s Quintetben zenélt. 1967-ben ezzel a formációval lépett fel a kaliforniai Monterey Jazz Fesztiválon olyan zenészek társaságában, mint Dizzy Gillespie, Don Ellis, Richie Havens, B. B. King, Janis Joplin és Jimi Hendrix. Ez az az év, amikor a Down Beat szavazásán a gitárosok összesített ranglistáján a harmadik helyre rangsorolták.
A kiváló dzsesszgitáros és dalszerző első alkalommal 1974-ben tért vissza Budapestre.
„A nagybőgős Pege Aladár kezdeményezésére a tévészerkesztő Módos Péter szervezte meg Szabó TV-szereplését. A felvételeken Kovács Kati (ének), Pege Aladár (nagybőgő, basszusgitár), Másik János (elektromos zongora), Kőszegi Imre (dobok, kongák) és Dely István (kongák) voltak Szabó partnerei. E számokban Szabó igen invenciózus pillanatait örökítették meg”
– foglalta össze Libisch.
Később a Hilton Szállóban is tartott egy másfél órás zártkörű fellépést, ahol Babos Gyula, Másik János, Lerch István, Dandó Péter, Sípos Endre és Kőszegi Imre mellett játszott. Ekkor már egyre gyakrabban volt szüksége intenzív pszichiátriai kezelésre és kábítószer-elvonásra. Máj- és veseelégtelenség következtében 1982. február 28-án halt meg, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Prieger Zsolt szerint Szabó már akkor világzenét játszott, amikor a műfaj még nem is létezett, és akkor fúziós dzsesszben gondolkodott, amikor az improvizatív zene még konzervatív panelekre épült.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
