Egy nap alatt két kávéházat is elárvereztek Budapesten; új hévízforrást tártak fel Zuglóban – a Magyar Nemzet 1938. és 1965. szeptember 3-án megjelent számaiból válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Egyszerre két budapesti kávéházat árvereztek el pénteken
Péntek délelőtt két kávéházárverés volt Budapesten, mintegy igazolásául annak a kávésszakmai állításnak, hogy nagyon rosszul megy a kávéházaknak. Az egyik elárverezett kávéház a Nagymező utcai Claridge, a másik a Podmaniczky utcai István-szállóban lévő Windsor.
Ismeretes, hogy a Claridge kávéház adóban is lefoglalt berendezésének túlnyomó részét szerdán, tehát közvetlenül a péntekre kitűzött bírói árverés előtt, adóban elszállították és az elszállított holmi most a székesfőváros Gyáli úti adóárverési csarnokában van. A bírói árverés foganatosítására kiküldött bírósági végrehajtó az árverésen csak az ott meghagyott ingóságokat bocsáthatta árverésre, csillárokat, függönyöket, pultokat, páholyrekeszeket, tükröket, neonbetűket. Az árverést, amelynek első napi jövedelme alig haladhatja túl valamivel az ezer pengőt szombat délelőtt folytatják. Akkor a konyhafelszerelés és az evőkészlet kerül sorra.
Az árverés kitűzését a Claridge-kávéházra, amelynek Moskovics Jenő volt a bérlője, a háztulajdonos Terézvárosi Házépítő és Házkezelő Részvénytársaság kérte a bíróságtól 6000 pengő házbérhátralék behajtása végett. A rövid idő óta fennálló kávéház adótartozása 2000 pengőt tett ki. A kávéház bérlője már régebben bejelentette fizetésképtelenségét és ezzel egyben a kényszeregyességi eljárás megindítását is kérte maga ellen. Ezt a bíróság el is rendelte és a kényszeregyességi eljárás folyik. Eddig talán még sohasem történt meg, ami miatt a kávéház hitelezői most elégedetlenkednek, hogy a kényszeregyességi eljárás alatt álló adós holmijait fölszólítás nélkül transzferálják az adóban. Az adóhatóság nagy sietségét nem is igen értik, mert előre is kétségtelennek mondják, hogy a lefoglalt ingóságok elszállítására az adóhatóság egyenesen rá fog fizetni, ráfizeti a szállítási és a kezeléséi költséget. A holmira ugyanis nem csak a háztulajdonosnak van bejelentet elsőbbsége 6000 pengő erejéig, hanem az összes többi foglaltatónak is, ezek is megelőzik az adóhatóságot, amely időbeli sorrendben később foglaltatott.
A Windsor kaffébár bérlője Walachman József, a felsőmargitszigeti nagyétterem egykori főpincére volt. Kávéházát tavaly nyitotta meg, miután előbb hónapokig kellett várnia az engedély megadására. Tulajdonképpen mulatóengedélyt kért és csak kávéházra és bárra kapta meg a licenciát és ez is okozta a vesztét. A kaffébárt éjjel egy órakor be kell csukni, természetes, hogy a táncolók, akik éjjel egykor nem szívesen hagyják abba a táncot, más helyiségekbe jártak, a Windsort elkerülték. Végül is fel kellett adnia Walachmannak a küzdelmet, becsukta üzletét és várta, hogy az árveréssel beteljesedjék rosszul végződött vállalkozásán a végzet. A bíróság a hitelezők kérésére a kielégítési végrehajtások során 5000 pengőre értékelt kávéházberendezési tárgyakra el is rendelte az árverést és annak foganatosítására Szászy Kovács Ernő járásbírósági végrehajtót küldte ki. A háztulajdonos 3500 pengő házbérelsőbbséget jelentett be a péntek reggel megtartott árverésen. A végrehajtónak azonban csak összesen két tárgyat sikerült elárvereznie, a nagy fűtőkazánt és a forgatható fogaskészletet. A többit, a berendezési tárgyakat tulajdonjog szállítással hitelbe szállító cégek kiigényelték, egyes tárgyakra pedig a túl nagy kikiáltási árak miatt nem volt árajánlat. Ezt az árverést a becsérték leszállítása után folytatják majd.
(1938. szeptember 3., 11. oldal)
Új hévízzel gazdagodott a főváros
Sikerrel fejeződött be a zuglói Pascal malom melletti kutatófúrás 1400 méter mélységből percenként 1 köbméter 69 fokos víz tör fel
Szerda délután megkezdték az elvonulást az Országos Mélyfúró Vállalat dolgozói a Rákos-patak és az Egressy út találkozásánál létesített munkahelyről. Leszerelték a fúrótornyot, csütörtökön összecsomagolták a különböző felszereléseket és útnak indították Győrbe, az új munkahelyre. Elvonultak a mélyfúrók, geológusok, de nem „vert” hadseregként, hanem jól végzett munka után, sikeres munka után. Három hónappal ezelőtt, mikor a népligeti, egyelőre eredménytelenül végződött mélyfúrás után ide költöztek, sokan azt jósolták, hogy a Pascal malom mellett létesített munkahelyen sem sok siker kíséri majd munkájukat, itt sem tör majd fel hévíz.
Ez a jóslat nem igazolódott, mert augusztus 16-án már eredmény mutatkozott és a feltörő hévíz kárpótlást nyújtott a népligeti sikertelenségért. Csütörtök óta a feltárt hévíz – miután egyelőre nem tudják hasznosítani –, szabadon ömlik a Rákos-patakba.
Nagy műszaki siker
A Magyar Nemzet munkatársa felkereste dr. Schmidt Eligius Róbert Kossuth-díjas bányamérnök-geológust, a XIV. kerületi népfrontbizottság elnökségének tagját, aki évekkel ezelőtt társadalmi munkában elvállalta, hogy szakvéleményt ad a XIV. kerületben feltárásra kerülő hévizekről és kutatásokról. Schmidt Eligius Róbert professzor véleménye az volt, hogy 1500 méter mélységben remény van 80 fok Celsius hőmérsékletű hévízre. A munkába bekapcsolódott a Magyar Állami Földtani Intézet KISZ szervezete és tevékenyen segítették a kezdeményezést. A zuglói hévíz kutatása bekerült a távlati földtani kutatási tervbe, a kutatást támogatta a Magyar Állami Földtani Intézet, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Földtani Hivatal, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság. A Rákos-patak mentén az Egressy út találkozásánál jelölte meg Schmidt Eligius Róbert professzor azt a helyet, ahol a fúrást elkezdték. Három hónappal ezelőtt kezdődött a munka és néhány nappal ezelőtt a fúróberendezés feje, amikor 1400 méter mélységig hatolt le, hirtelen „megszaladt”. Bohn Péter, a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa és Schmidt Eligius Róbert professzor részt vett a mélyfúró munkák ellenőrzésében, s amikor tudomást szereztek a fúrófej „megszaladásáról”, az volt a véleményük, hogy a fúrófej nagy üregbe – szaknyelven kavernába – ért. Intézkedést tettek a fúrás csövezésére. Amikor a csövet a fúrónyílásba helyezték, hirtelen magától leszaladt a hasadékba. Később megállapították, hogy 335 métert zuhant lefelé. Schmidt Eligius professzor elmondotta, hogy több évtizedes geológiai munkája során ilyen még nem fordult elő, a cső legfeljebb métereket szaladt lefelé.
Augusztus utolsó heteiben több alkalommal megvizsgálták a mélyből feltörő vizet. Kitűnt; hogy fél méter magasságban percenként egy köbméter hévíz jut felszínre, amelynek hőmérséklete 69 fok. Kompresszorozva ez a mennyiség még nagyobb, mert a vízoszlop magassága eléri a két és fél métert és percenként több mint két köbméter víz tör fel és a hévíz hőmérséklete 71 fok Celsius. A geológusok és az Országos Mélyfúró Vállalat dolgozóinak közös összefogásából tehát nagyon szép eredmény született.
A Pascal malom melletti új hévíz forrás méltóan csatlakozik az idén feltárt forrásokhoz: a szentesihez, a szegedihez, a füzesgyarmatihoz és a komáromihoz. Egyébként az első szegedi, a tápéi olajtermelő kút is ehhez a hévízkutató sikerhez tartozik. Az Országos Mélyfúró Vállalat dolgozói bíznak abban, hogy új munkahelyükön, Győrben, hasonló sikerrel végződik munkájuk.
Két évvel ezelőtt a Genfben tartott UNESCO tanácskozáson nagy sikert aratott dr. Schmidt Eligius Róbert Kossuth-díjas professzor egyedülálló, vaskos térképfüzete. Az UNESCO hívta össze a genfi tanácskozást azzal a céllal, hogy a fejlődésben levő országoknak segítséget nyújtsanak. Az UNESCO ülésen a magyar bizottság akkori vezetője beszámolt a magyar földtani kutatások eredményeiről, dr. Schmidt Eligius Róbert professzor térképfüzetéről, amely Magyarország hidrogeológiai adatait tartalmazta.
Hévíz a legkeletibb árokban
A Magyar Nemzet munkatársa megkérte Schmidt Eligius Róbert professzort, mutassa meg nemzetközi sikert aratott térképén az új hőforrás helyét.
– Itt van az új forrás – mutatott a professzor a rózsaszínű mező egyik pontjára. – Északnyugati, délkeleti irányban mély árok húzódik, ez a legkeletibb ismert geológiai árok Budapesten. Ennek a szélére telepítettük a kutató fúrást. Ettől az ároktól nyugatra egy hegy emelkedik ki, magassága elérheti a több száz métert és akkor egy újabb árok következik, erre települt a Széchenyi fürdő két forrása. Ezek vízhozama észrevehetően nem befolyásolja egymást. A Széchenyi fürdői mély ároktól nyugatra több lépcső következik, csak azután a Duna-parti források, köztük a Gellért fürdőé.
– Mi lesz az új forrás sorsa? – tettük fel a kérdést a professzornak.– Az új forrás gazdája s főváros lakossága és gondozója a Fővárosi Fürdőigazgatóság. Már korábban felmerült, hogy a Duna menti gyógyfürdők nem tudják kielégíteni a szükségleteket, ezért újabb strandokat, gyógyfürdőket kell létesíteni. Az új forrással sokat nyert, nemcsak Budapest, a XIV. kerület, hanem a környező, éspedig a XV., XVI., XVII. kerületek lakossága is. Nagy előny származik abból, hogy nem koncentrálódik a lakosság a Duna-parti fürdőkre, hanem a zuglói létesítendő strandot és fürdőt keresi majd fel.
A hőforrás Zugló fejlődése szempontjából nagy fontosságú
A fúrás sikerének híre nagy örömet váltott ki Zugló hivatalos köreiben és a lakosság széles rétegeiben. Paulov István, a kerületi tanács végrehajtó bizottságának új elnöke is nagy várakozással tekint a hőforrás feltárásának következményei elé. – Még nem állnak rendelkezésünkre a hivatalos szakvélemények, ezért nem tudom, milyen perspektívákkal számolhatunk a hőforrás vízének felhasználását illetően. A kerületnek sok alternatív terve van ezzel kapcsolatban és bármelyiket sikerül maid megvalósítanunk, kétségtelenül nagy lépéssel viszi majd előre Zugló fejlődését. Szeptember 7-én adja át a Földtani Intézet a befejezett fúrást, akkor kerül birtokunkba a szakértői beszámoló és ennek alapján teszünk majd javaslatot a forrás jövőjére, felhasználására – mondotta Paulov István vb-elnök.
Vig István (1965. szeptember 3., 3. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
