Már az ókorban is létezett az összekapcsolt világ, az Indus-völgy és Mezopotámia között több ezer kilométeres kereskedelmi útvonal szelte át a kontinenst. A legújabb kutatások szerint a karneol a két civilizáció közötti kapcsolat egyik kulcsfontosságú bizonyítéka.
Karneol, az ókori kereskedelem lenyomata
Friss kutatások bizonyítják, hogy már 5000 évvel ezelőtt is léteztek transzkontinentális kereskedelmi hálózatok. Az Archaeometry című folyóiratban megjelent tanulmány a Mezopotámia és az Indus-völgy közötti kapcsolatokat vizsgálja. A központi bizonyíték a karneol, a vöröses árnyalatú achát, amely természetes formában nem található meg Mezopotámiában.
J. Mark Kenoyer és csapata átfogó vizsgálatot végzett a Kr. e. 2450 és 2200 közötti időszakra datált kish-i karneolgyöngyökön. A vizsgálatok szerint a gyöngyök az indiai szubkontinensről származnak, pontosabban Gudzsarát régiójából. A technikai, stilisztikai és geokémiai elemzések alapján megállapítható, hogy a gyöngyök stílusa és megmunkálása az Indus-völgyi műhelyek, például Harappa, Mohenjo Daro és Chanhudaro munkáját tükrözi.
Az Indus-völgyi technológiai lenyomata
A gyöngyöket pásztázó elektronmikroszkóppal vizsgálták meg. Az eredmények alapján az összes karneolgyöngyöt erneszit fúrókkal készítették, ami egyedülálló technológia az Indus-völgyben. A formák – hosszúkás, hordó és lencse alakú – is az indusi műhelyek stílusát idézik.
Érdekesség, hogy néhány gyöngy felülete nem felel meg az Indus szabványainak. Ez arra utal, hogy a végső csiszolást Kishben végezték – talán indusi kézművesek munkájával. Erre utal a fehérített díszítés egy jellemző formája, amely alacsonyabb minőségben jelenik meg a kish-i darabokon.
Gudzsarát, a karneol forrása
A gyöngyök származási helyét lézerablációs tömegspektrometria segítségével határozták meg. Az elemzés kimutatta, hogy a karneolgyöngyök mindegyike a nyugat-indiai Gudzsarát állam területéről származik. Ratanpur és Mardak Beyt lelőhelyei különösen híresek kiváló minőségű achátjaikról. Ez a megállapítás összhangban áll a korabeli írott forrásokkal, amelyek említik a „vörös kövek” – azaz a karneol – importját az Indus-völgyből, Dilmunból és Maganból.
A tanulmány megerősíti: nemcsak áruk, hanem technológiák és emberek is vándoroltak. Valószínű, hogy indusi kézművesek telepedtek le Mezopotámiában, például Kish városában, és ottani műhelyekben dolgoztak tovább. Így adták át a kemény kövek megmunkálásához szükséges szakértelmet
Státusz és szimbolika
A karneol nemcsak dísztárgy volt, hanem státuszszimbólum is. A tény, hogy a karneolgyöngyöket rangos nő sírjában, palotai környezetben találták meg, arra utal, hogy ezek a tárgyak politikai és vallási jelentőséggel bírtak. A ritka anyagokhoz való hozzáférés a hatalom és a társadalmi státusz kifejeződése lehetett abban a világban, amelyet több ezer kilométeres kereskedelmi útvonalak kötöttek össze.
Kenoyer kutatása új megvilágításba helyezi az ókori civilizációk közötti kapcsolatokat. A karneolgyöngyök története olyan világról mesél, ahol több ezer kilométer távolság ellenére is aktív gazdasági, technológiai és kulturális kapcsolatok szőttek át kontinenseket és civilizációkat – már 5000 évvel ezelőtt is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
