2031-re 400 ezer alá csökkenhet a szlovákiai magyarság lélekszáma – Gyurgyík Lászlóval beszélgettünk Vataščin Péter2024. 11. 22., p – 17:07 Komárom |
Folyamatosan dolgozza fel a 2021-es szlovákiai népszámlálás eredményeit Gyurgyík László. A Fórum Kisebbségkutató Intézet demográfusa idén a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával aprólékosan megnézte, hogy az asszimiliáción túlmenően milyen mértékben felelős a szlovákiai magyarok számának csökkenéséért a természetes fogyás. A folyamatok nem adnak okot bizakodásra, és aligha fognak megváltozni ebben az évtizedben.
Természetes fogyásról van szó abban a kutatásban, amelyet a napokban zár le. Ha a szlovákiai magyarok abszolút számának 2014 és 2020 közötti csökkenését nézzük, akkor abban milyen szerepet tölt be a természetes fogyás?
Hosszabb ideje, évtizedek óta az asszimiláció a szlovákiai magyarság fogyásának legfontosabb tényezője. Ez teljesen egyértelmű. Viszont ami a standard népesedési folyamatokat illeti, ott alapvetően fontos szerepe van annak, hogy az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben lecsökkent a születések száma. A regisztrált adatok alapján valamikor 1994 körül volt első alkalommal magasabb a halálozások száma, mint a születéseké.
Nem véletlenül használom a regisztrált adatok fogalmát, valójában a várható értékek – tehát amelyeket tényleges adatoknak nevezhetünk vagy közelítenek azokhoz – ettől jelentős mértékben eltérnek.
Mit jelent ez pontosan?
Először is: a magyar halandóság a regisztrált adatok alapján kisebb, mint az várható volna. Van egy nagy gond a nemzetiségi adatok a rögzítésével, hiszen az egyes személyek eltérő időpontokban eltérő módon vallják magukat a magyarsághoz kötődőnek. Például a hivatalos statisztika szerint az anya nemzetisége alapján kell rögzíteni a nemzetiséget, kivéve a vegyes házasságok esetében, ahol úgymond a szülők megegyeznek a nemzetiségben.
Megint más dolog a halálozás, mert az elhalálozott hozzátartozó nemzetiségéről a leszármazottak nyilatkoznak. És tudunk arról a folyamatról is, aminek az elmúlt évtizedekben vagyunk tanúi, hogy lényegében a magyar, vagy részben magyar szülők, nagyszülők a gyermekei sokkal nagyobb arányban már szlovák nemzetiségűek. Ebből adódik, hogy sokszor visszamenően az apukát, anyukát, nagymamát, nagymamát is szlovák nemzetiségűként tüntetik fel.
Egy 10-15 évvel ezelőtti kutatásban bizonyos módszerekkel ennek is próbáltunk utána járni, és durván 20 százalékkal lehet magasabb a magyar elhalálozottak reális száma regisztráltnál. Tehát, ha a természetes szaporodás folyamatát nézzük, akkor egyik oldalon azt látjuk, hogy a regisztrált adatok egy picit kevesebb magyar születést jeleznek, és tulajdonképpen a magyar elhalálozások száma pedig jóval magasabb annál, mint amit kimutatnak. Ebből következik az, hogy a szlovákiai magyarok éves szinten regisztrált 1000 fős körüli fogyása legalább kétszer akkora.
Tehát mindig kétszer „rosszabb“ eredményre kell számítanunk?
Igen. Ebből következik az is, hogy ha a két népszámlálás közti időpontban megnézzük a magyarság fogyásának mértékét, akkor bizony egyre nagyobb és erősebb az ún. természetes folyamatok szerepe.
A szlovákiai magyarok mutatói mennyire térnek el, vagy egyeznek meg a „többségi“ szlovákokéval?
Van egy lényeges különbség: más a magyarság korszerkezete, mint a szlovák lakosságé. Itt főképp a női népességről beszélek. „Elöregedettebbek“ vagyunk. Azt pedig, hogy hány gyermek születik, nagyban befolyásolja, hogy milyen nagy a 15-49 éves nők száma, aránya az adott népességen belül. A demográfia használ is egy mutatót, az ún. teljes termékenységi arányszámot, ami azt fejezi ki, hogy a 15-49 éves nők termékeny életük folyamán hány gyermeket szülnének.
A magyaroknál ez sokkal alacsonyabb, mint a szlovákoknál. Ez a Covid-járvány előtt országosan 1,5-1,6 körül volt. A magyarok esetében ez 1,2 körül érték.
A magyar születések száma a országostól azért is eltér, mert rosszabb a korszerkezet, tehát kevesebb a magyar fiatal nő, mint a szlovákok esetében.
Ami gyakorlatilag automatikus következmény.
Így van. Aztán mivel „elöregedettebb“ népesség vagyunk, és a regisztrált adatoktól eltérően magasabb a magyar halandóság, ezért több magyar hal meg, mint mondjuk a szlovákok esetében – ugyanazokat a paraméterek figyelembe véve. Tehát a magyarok esetében nem véletlen, hogy 1994 óta folyamatosan megállapítjuk a természetes fogyás tényét. A szlovákság esetében a Covid előtti időszakban, tehát 2019-ig még mindig természetes szaporodásról volt szó.
Milyen helyzet a lokálisan? Itt most arra gondolok, hogy városi vagy járási szinten is ilyen eltérések mutathatóak-e ki szlovákok és magyarok között? Vagy ott más a helyzet?
Előzetesen annyit tudnék mondani, hogy itt ugyan magyarokról és szlovákokról beszélünk, de bele kell gondolunk abba is, hogy a roma lakosság milyen mértékben van jelen, akár a magyarság, akár a szlovákság esetében…
Ha például elmegyünk kelet felé, akkor egyértelmű, hogy abban az irányban a magyarság egy jelentős részét a roma lakosság teszi ki. A termékenységi mutatók is ennek megfelelően alakulnak.
Itt gondolom többek között a Rimaszombati járásra gondolhatunk.
Igen, vagy a Losonci járásra. A másik dolog pedig az, hogy az eltéréseket meghatározhatja az is, ha valamelyik térség prosperáló, és mágnesként vonzza oda a migránsokat, vagyis a beköltözőket.
Ez pedig már a Dunaszerdahelyi járás…
Igen: a Dunaszerdahelyi vagy a Szenci járás. Ebből adódóan megváltozik az ott élők korszerkezete az országoshoz képest. Hiszen fiatal házasok költöznek oda, ez pedig befolyásolja a termékenységet is. Csak ha most például Somorjáról beszélünk, oda éppenséggel nem a magyarok költöznek, hanem a szlovákok.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
Egyelőre nem látszik, mitől fordulhatna meg az öregedés folyamata a szlovákiai magyaroknál. A tendencia eddig sem volt titok, ám a 2021-es népszámlálás azt jelzi, a helyzet csak rosszabbodott az elmúlt évtizedekben, sőt, a magyar kötődésű romák nélkül még vészjóslóbbak lennének a mutatók. A jelenségről Gyurgyík László demográfussal, a Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatójával beszélgettünk, aki folyamatosan dolgozza fel a legutóbbi cenzus adatait.
Mi az, ami legutóbb a legjobban meglepte a kutatás során?
Nem annyira meglepett, mint inkább nagyon megdöbbentett. A 2021-es népszámlálás demográfiai adatainak vizsgálatánál egy trend sokkal intenzívebben jelent meg a korábbiakhoz képest, ez pedig a korcsoportok szerinti összetételnél érhető tetten.
A magyar lakosság elöregedése sokkal látványosabb, mint a korábbi időszakokban. A korfa alapján egy „lomblevű fát” látunk, amelynek kettő, már a korábbiakban is megfigyelt kitüremkedése van.
Az egyik a 40-es évek második és az 50-es évek első felében született „baby boom” generáció jelenléte, míg a másik a 70-es évek közepén világra jött nemzedéket jelöli. Ami az országos trendektől való legnagyobb eltérést jelenti, az lényegében a 2000-es évek elejétől, tehát az utolsó 20 évben tapasztalt drasztikus mértékű csökkenés a fiatalabb korcsoportokhoz tartozók arányában és számában. Eközben országos szinten azt látjuk, hogy az utóbbi években volt egy bizonyos növekedés. Tehát az, amit a termékenység alakulásának alapvető, meghatározó motorjaként tartunk számon, vagyis hogy mekkora hányadot tesz ki a 15–49 éves, termékeny korú nők aránya, az a szlovákiai magyaroknál a következő időszakban igen komoly problémát fog okozni.
Ezt a korfát, amelyet ön szerkesztett, kik alkotják? Azok, akiknek a nemzetisége magyar?
Ebben csak a magyar nemzetiség van benne. Az anyanyelvet még nem néztem, de az alapvető tendenciákat ez aligha fogja befolyásolni. Persze mindenképpen meg kell majd nézni az összefügést. Azt feltételezem, hogy valamilyen mértékben az anyanyelvi adatok szintjén arányában egy picit szélesebb lesz a fiatalabb korcsoportok oszlopa, de ez gyakorlatilag csupán „retusálás” lesz.
Az elöregedés pedig nem azért látszódik most ennyire látványosan, mert más módszertannal végezték volna a népszámlálást – hanem egyszerűen egyre hangsúlyosabb az idő előrehaladtával.
Pontosan. Ha megnéznénk a 10 vagy 20 évvel ezelőtti adatokat, akkor többé-kevésbé olyan értelemben látnánk hasonló grafikont, hogy az alja rövidebb lenne.
Másképp fogalmazva és összegezve: 2000 óta lényegében stagnál a legfiatalabb évjáratokhoz tartozók száma.
Sőt enyhe csökkenésről is beszélhetünk. Ezenfelül meg kell említenünk még egy dolgot, az új adatokban csak minimális mértékben van jelen a Covid hatása.
Ha kezünkben lennének a 2021-es, 2022-es adatok, akkor még rosszabbak lennének a mutatók. Persze itt hozzá kell tenni, hogy a koronavírus az idősebbeknél járt fokozottabb halálozással, s nem a fiataloknál.
Hogy tervezi folytatni az elemzést? Hogyan érdemes még tovább bontani az adatokat? Meg fogja nézni települési szinteken is?
Igen, mindenképpen érdemes ezt megnézni egyrészt regionális szinten úgy, hogy ne önmagában vegyük a településeket és a járásokat, hanem odafigyeljünk azok típusaira aszerint, hogy mennyiben más a magyar többségű helyeken, a szórványokban és így tovább. Az itt megfigyelhető változásoknak nagyon sok téren komoly következményei lesznek a következő időszakban például az oktatási helyzet vagy a választási preferenciák terén.
Mi a helyzet a többi nemzetiség korfáival? Ezt azért kérdezem, mert az például a roma etnikumnál egészen biztosan máshogy fest, de érdekes kérdés lehet, hogy mennyire felelnek meg például a ruszin, cseh, német adatok a magyaroknak.
Ezeket még nem néztem, ez egy későbbi kutatás feladata lesz. A romák adatai például a korábbi időszakokban teljesen más képet nyújtottak, így az ő esetükben a piramis alakú korfa volt jellemző. Magyarán: a legfiatalabbak vannak a legtöbben, majd ez arányosan csökken egészen a legidősebb korosztályig.
Az előbb mondta, hogy országos szinten különböznek egymástól a szlovák és a magyar nemzetiségű népesség korfái. Elképzelhető-e azonban, hogy helyi szinteken, adott régióban vagy városban ezek többé-kevésbé megegyeznek?
Nem tartom valószínűnek, tekintettel arra, hogy a magyarság létszámát az asszimiláció alapvető mértékben befolyásolja. Ebben a tekintetben látni kell két dolgot. Egyrészt azt, hogy a magyar lakosság termékenységi rátája általánosabban rosszabb, mint az országos tendencia. A másik pedig az etnikai termékenységre vonatkozik, vagyis arra, hogy a magyar anyától született gyerekek mekkora hányada lesz magyar nemzetiségű maga is. Megfigyelhető egy „lefaragódás”, ami elsősorban a vegyes házasságokra vonatkozik, amelyeknél a gyermekek körülbelül 20%-a lesz magyar identitású felnőtt korára, míg négyötödük a többségi nemzetet fogja gyarapítani.
A szlovákiai magyar közbeszédben egy szinte titkolt témája a magyar anyanyelvű és kötődésű romák helyzete. Sok helyen az ő jelenlétük biztosítja például a magyar tannyelvű oktatás meglétét. Feltételezhető, ha kivennénk a magyar etnikum korfájából belőle a magyar kötődésű romák adatait, akkor valószínűleg még rosszabb lenne a helyzet…
Mindenképpen rosszabb lenne, mégpedig elsősorban pont a legfiatalabbak esetében, ugyanis a romák körében magas a termékenységi ráta. Másrészt viszont a várható élettartamuk rövidebb, mivel a gazdasági és társadalmi adottságaik hatása ebben a tekintetben negatív hatással jár.
Az elmúlt hónapokban sokat böngészte a nemzetiségi és anyanyelvi adatokat a kerületek, megyék szintjén is. Mi az, ami a vizsgálatai alapján elmondható az etnikai identitás területi eltéréseiről?
Most fog megjelenni erről a friss tanulmányom az idei negyedik számú, decemberben megjelenő Fórum Társadalomtudományi Szemlében. A kutatásom során, amit a Kisebbségi Kulturális Alap támogatott, nemzetiségi, anyanyelvi és második nemzetiségi adatokat a kerületek szintjén szedtem szét. Ez abból a szempontból érdekes, hogy van nyolc kerület, amelyből négyet – a Nagyszombatit, Nyitrait, Besztercebányait és Kassait – tekinthetjük magyarlakta megyéknek, hármat szórványok laknak, s van a két típus között átmenetet jelentő Pozsonyi kerület. Ezek a típusok nagyban meghatározzák azt is, hogy a magyar népesség három említett mutatója milyen viszonyban állnak egymással. A tömbterületeken például sokkal kisebb a második nemzetiséget választók aránya, illetve a nemzetiség és az anyanyelv kategóriája közti eltérés. Ahol azonban teljesen szórványban élnek a magyarok, ott jelentősen többen jelölték be a második nemzetiségként a magyart – vagyis a kötődéseik messzemenően más szerkezetűek, mint az első típus esetében.
Van egy prognózisa is arra nézve, hogy ebben az évtizedben a természetes fogyás milyen minimális, és milyen maximális értéket érhet el. Mit lehet erről elmondani?
Két dolgot szeretnék megemlíteni: az általam említett, minimálisan 12 ezres természetes fogyás a regisztrált adatokra vonatkozik, amiben nincsenek benne a várható adatok, amelyek kétszer akkora értéket jelentenek. A másik lényeges mozzanat pedig az, hogy az utóbbi két-három népszámlálás alkalmával drasztikusan megnőtt az ismeretlen nemzetiségűek aránya. Most 5% között mozgott, előtte 7% volt. Ha 10% lenne a nemzetiségre vonatkozó kérdésre nem válaszolók aránya, az drasztikusan csökkentené az egyes nemzetiségek a számát. Amikor például 7% nem válaszolt, akkor a szlovák lakosság száma is csökkent, holott Szlovákia népességének a száma növekedett. Tehát ez egy olyan tényező, amit előzetesen nem tudunk meghatározni. Függ a módszertől és más dolgoktól. Itt azonban dicséretére válik a statisztikai hivatalnak, hogy a 2021. évi népszámlálás alkalmával az alkalmazott népszámlási módszert választotta. Emiatt elvileg, ha valaki elkezdi kitölteni a kérdőívet, akkor végig kell mennie minden egyes kérdésen. Tehát nem lehet „mazsolázni“, hogy válaszolok az iskolai végzettségemre, de a nemzetiségemre nem, mert a rendszer akkor rögzíti a választ, ha valaki végigfut az összes kérdésen. Tehát ha mindebből kiindulok, ill. feltételezzük, hogy a helyzet nem változik a paramétereket illetően, akkor
nagy esélye van vannak, hogy akár 400 ezer alatt lesz a szlovákiai magyarság száma a következő népszámlálás időpontjában.
Tehát akkor összességében nagyjából 40 ezres fogyásra lehet számítani?
Kicsit kevesebbre, mert egyrészt már „kevesebbből fogyunk“, mint korábban. Tehát ez is benne van.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
